Az Underground sok tekintetben gyökeres változást hozott az előző részekhez képest, mind tartalmában, mind játékmenetében. Ebben az epizódban kapott a játékos először egy olyan komplett történetet, amelyet karriermódban végigjátszva nevesincs versenyzőből eljutott a csúcsig, az éjszakai illegális autóversenyek királyának címéig. Ez volt az első rész, mely előre renderelt videóbetétekkel vitte tovább a történet folyását; ez volt az első rész, mely az autók teljes tuningolását megengedte, ami a történet szempontjából kiemelt jelentőségű (igaz, a High Stakes epizódban is volt ilyen kezdeményezés, de jóval korlátozottabb formában).  

Olympic City, az éjszakai autóversenyek fellegvára

Újonc versenyzőként kerülünk Olympic Citybe, ahol nem kisebb kihívás vár ránk, mint hogy legyőzzük az éjszakai illegális autóversenyek királyát, Eddie-t, aki az Eastsiders nevű csoportosulás legjobbja. Ez a „Go Underground” nevű mód lényege, mely a játék lényegét adja, a karrier, mely körülbelül 10-11 órányi intenzív szórakozást jelent. Itt húszféle import autóból választhatunk -- olyan márkák állnak rendelkezésünkre, mint a VW Golf, a Ford Focus, a Dodge Neon, a Peugeot 206, a Subaru Impreza, és így tovább.

Az Underground módban 111 megmérettetésen keresztül vezet az út a célunkig, de ha a bajnokságok négyes versenyeit is belevesszük, a versenyek száma meghaladja a 150-et. Egymást váltják a Circuit, a Knockout, a Sprint, a Drift, és a Drag kihívások, melyek közül az utóbbi három új típusként jelentkezik a széria történetében.

Olympic City, a játék egyedüli területe hatalmas, lenyűgöző, neonfényben pompázó város, ipari területekkel, kínai városrésszel, mellékutakkal, és természetesen belvárossal. Nagyon szép, azonban gyorsan megtanulható, lévén az összes megmérettetés mind ugyanazon az útvonalon zajlik (kivéve a driftversenyeket), annyi különbséggel, hogy a már megismert különböző pályaszakaszokat más-más sorrendben pakolja a program a játékos elé. Így az emberfia hatodik alkalomra megtanulja, hogy hol található levágás, hol érdemes egy előzést végrehajtani, vagy éppen felgyorsítani úgy, hogy az előtte lévő három ellenfelet könnyedén lehagyja.  

Sírni csak a vesztesnek lehet, de neki muszáj...

Apropó, ellenfelek. Minden szakaszon négy versenyző vesz részt, melyből három a mesterséges intelligencia által irányított sofőr,. Meg kell, hogy mondjam, a játék kezdetén még nem tűntek túl értelmesnek, azonban később már bizony megizzasztott a tehetségük. Az M.I. kíméletlenül elmegy mellettünk, ha lehetősége van rá, sőt az is előfordult, hogy egyszerűen kilökött az útról. Ugyanakkor a városban kószáló civil autók néha nagyon idegesítők tudnak lenni -- néha meg azt kívánod, hogy bár több lenne belőlük. Amikor az ember kétszázzal hajt, mert mögötte két másodpercre van a legerősebb ellenfél, elég egy pillanatnyi figyelemkihagyás, és az addig gyűjtött előnyünk menthetetlenül elszáll. És itt kell kitérnem a játék egyik legnagyobb hibájára: a továbbjutáshoz nem elég a második vagy harmadik hely, a program megköveteli a játékostól, hogy mindig első legyen, ugyanis csak ekkor engedi tovább a következő etapra. Ez egy kieséses versenyben vagy egy sprintben tulajdonképpen nem nagy gond, mert ha nem sikerült az adott szakasz, nekiállok újra. Igazán frusztrálóvá akkor válik, amikor egy drag etapon nem sikerül első lenni, és kezdhetjük elölről. De mi is ez a sokszor említett drag? Tulajdonképpen egy gyorsulási verseny, ahol a legtökéletesebb és a legjobb pillanatban elkapott sebességváltással lehet csak érvényesülni. Ez véleményem szerint a játék legnehezebb része, hiszen a sebességváltást abban a pillanatban kell megejteni, amikor felgyullad a képernyő közepén a zöld pötty. Ez jelenti a tökéletest, a kék a jót, a piros pedig a túl korait. Mindez elég nehéz, és még itt is kell nagyon vigyázni: volt egy olyan drag-versenyem, ahol a sebességváltásaim mind tökéletesek voltak, és már majdnem beértem a célba, amikor nekiütköztem egy elhaladó tehervonatnak, és ezzel vége is volt az egésznek.  

A driftversenyeket sokkal könnyebb megnyerni, igaz, ehhez is kellenek reflexek. A drifteket zárt, változó vonalvezetésű pályán kell végrehajtani. Itt a játékos egyedüliként van jelen (az ellenfeleknek csak a pontjai látszanak), a cél pedig az, hogy minél magasabb pontszámot összegyűjtsön azáltal, hogy nagy sebességet tartva végigfarolja az útvonalat. A fal érintésével kemény pontokat lehet veszíteni, de ha a játékos képes hosszú ideig fenntartani a sodródást egyik kunkortól a másikig, egy kör alatt összeszedhet annyi pontot, amivel már az egész versenyt megnyerheti.

Az Underground természetesen online versenyre is lehetőséget kínál, ez esetben valódi ellenfelekkel kell megküzdeni, és emiatt a kihívás is nagyobb. Vannak rangsorolt versenyek, ahol a győzelem-vereség arányában változik a listán elfoglalt pozíciónk, de akit ez nem érdekel, annak ott a rangsor nélküli online móka.  

Mi kell ahhoz, hogy én legyek a király? Tökéletesre tuningolt autó…

A fenti belcímmel a Halálos iramban című filmekre utaltam, hiszen az Underground nagyban merít ezekből. Sok jelenetet felismerhetünk, de ahogy a mondás tartja, jó ötleteket lopni nem bűn… A játék legszórakoztatóbb része egyértelműen az, hogy a kezdetek kezdetén még egyszerű autónkból agyontuningolt, csillogó-villogó járgányt faragjunk. Erre rengeteg lehetőségünk van, azonban a játék is megköveteli, hogy a versenyeken megnyert pénzt időről-időre elköltsük új alkatrészekre. Ezeket az alkatrészeket a „Customize Your Ride” menüpontban találjuk, ahol a tuningeszközöket csoportosítva tudjuk megnézni. Különösen a teljesítményre érdemes odafigyelni, de nem csak arra. Hogy ez mit jelent? A fejlesztők kölcsönöztek a Criterion Games nevével fémjelzett Burnout-sorozatból is pár elemet. Így minden látványosabb vezetéstechnikai manőverünkért stíluspontokhoz jutunk, legyen az egy jó hosszú drift, egy nagy ugratás, egy levágás, vagy egy ellenkező sávban haladó autó megközelítése. Ezekkel, illetve a reputációszorzóval (melyet a minél extrább autónkért kapunk) oldhatunk fel új pályákat, vagy éppen egy alkatrész megvásárlásának lehetőségét. Sajnos azt nem tudjuk ellenőrizni, hogy az újonnan beépített alkatrésszel hogyan változik az autó menetteljesítménye, ám az nagyon jó ötlet, hogy ahogy haladunk előre a játékban, úgy kerülünk fel egyre több magazin címlapjára, amelyekből elég sok van, így ezért is érdemes hajtani.

A ranglista csúcsán

Érdemes szót ejteni a hangokról is, melyek az EA-től megszokott magas minőségűek, és a szinkron is jó, a színészek beleéléssel végzik a dolgukat, igaz, mondhatnának több szöveget is. A zene szintén EA Trax válogatás; a versenyek alatt olyan előadók zenéi mennek, mint Nate Dogg, Rob Zombie, a Rancid, vagy épp a Chrystal Method. Ezek a rap, hip-hop, és elektronikus zenék nagyszerű hangulatot teremtenek játék alatt.

Összegzésül, így a teszt végén bátran ki merem jelenteni, hogy az Underground egy remek játék. Bár vannak hibái, például jobb lett volna egy valóban nyitott város, vagy esetleg több helyszín, mégis kellemes szórakozást nyújt minden száguldozni vágyó játékos számára. Az újítások meghozták a szükséges vérfrissítést, amire már szüksége volt a sorozatnak.