Kezdjük gyorsan az alapokkal: az ingyenes Pokémon GO csak (androidos és iOS-es) mobileszközökre érhető el, ugyanis a játék egyik alapfeltétele, hogy elhagyjuk a lakást és folyamatos mozgásban legyünk. A cél persze most is az, amit a hagyományos Pokémonoktól már megszokhattunk: minél több zsebszörnyet begyűjteni, erősíteni és fejleszteni őket, harcolni velük, így juttatva egyre magasabb szintre a játékban irányított pokétrénerünket.

EGY MÁSIK VILÁG

A GO abban különbözik elődeitől, hogy most nem egy kitalált világban kalandozunk, hanem ott, ahol élünk: a saját városunkban, a saját környékünkön, a saját utcánkban. A játék telepítése után készítünk egy profilt, létrehozzuk karakterünket, majd indulhat a szörnyvadászat. A program fő képernyője mindig a tartózkodási helyünk pontos térképe, ami GPS-adatok alapján töltődik be (mobilnet is szükséges), középen az általunk kreált karakterrel. Ahogy a mobilt fogva elkezdünk lépdelni, a hősünk is nyomban nekilódul, ugyanabba az irányba, amerre mi. Zsebszörnyek szinte bárhol felbukkanhatnak, de ahhoz, hogy a lehető legtöbbet megtaláljuk, sétálni kell, méghozzá sokat!

A telefonunk/tabletünk képernyőjét nézegetve kicsit olyan, mintha lenne egy különleges készülékünk, amivel érzékeljük azt a párhuzamos univerzumot, ahol a pokémonok tanyáznak – itt vannak körülöttünk, de szabad szemmel nem látni őket. Az első indítás után erre az élményre nem kell sokat várni, hiszen pár méternyi sétát követően a képernyőn feltűnnek az első zsebszörnyek, akiket már csak el kell kapni. A kis lényekre rá kell bökni, ekkor elindul a Pokémon GO kiterjesztett valóság (AR – Augmented Reality) része, azaz a mobileszközünk kameráját használva megjelenik az utca képe, benne az izgő-mozgó pokémonnal.

Hogy sikerül-e befogni a lényeket, az részben szerencse, részben ügyesség kérdése. A szörnyeket pokélabdába (pokéball) kell zárni, és a kis gömböt egy ujjmozdulattal tudjuk elhajítani. Minden dobás előtt érdemes célozni és bemérni a távolságot, ugyanis a művelet csak akkor lesz sikeres, ha a labdánk a lény fején pattan. Ez persze még nem biztos siker, vannak erősebb példányok, akik kiszabadulnak, vagy elütik a pokéballt – ilyenkor muszáj újra próbálkozni, hogy a macerás pokémon is bekerüljön a gyűjteményünkbe.

GYŰJTSD ÖSSZE MIND!

Ha sikerül elfognunk egy lényt, az megjelenik a nyilvántartásunkban (Pokédex), illetve elérhetővé válik a Pokémon menüpont alatt. A játékban jelenleg 151 különböző példány gyűjthető össze, de ezek között akadnak kontinens-exkluzívak (megtalálni nem lehet őket, csak tojásból kikelteni), illetve akadnak olyan szörnyikék (Ditto, Articuno, Zapdos, Moltres, Mew, Mewtwo), akiknek már van hely a Pokédexben, de megtalálni még nem lehet őket – ezeket a pokémonokat valószínűleg csak később teszik elérhetővé a fejlesztők. Ugyan a legtöbb pokémont sétálgatás közben szedjük össze (az alkalmazás hanggal vagy rezgéssel jelzi, ha felbukkan egy a közelünkben), azért akad más mód is az extra példányok begyűjtésére.

Akárcsak a többi Pokémon-játékban, itt is lehet fejleszteni egyes fajtákat, amihez csillagpor (stardust) és az adott pokémonhoz illő cukorka (candy) szükséges. Amikor elfogunk egy szörnyet, nemcsak a lény kerül a birtokunkba, de kapunk mellé az említett két összetevőből is. Ha a Pokémon menüpont alatt kiválasztjuk a befogott prédáinkat, akkor megjelenik az adatlapjuk, amin látható mennyi cukorkát gyűjtöttünk, illetve mennyire van szükség a fejlesztéshez (evolve).  Ha tehát egy zsebszörnyünkből szeretnénk fejlettebb lényt kreálni, akkor addig kell gyűjtögetni az egy szinttel alacsonyabb példányokat, amíg össze nem gyűjtjük a megfelelő cukorkamennyiséget. Amint ez megvan, csak rá kell bökni az Evolve gombra, és máris lesz egy vadiúj pokémonunk. Vannak lények, akiket három szinten keresztül fejleszthetünk, így nem ritka, hogy egy fajtából akár 20-30 darab szükséges, hogy magunkénak tudhassuk az összes verziót.

KIKELTEK MÁR?

A pokémonok megszerzésének harmadik módja, ha kikeltjük a mászkálás közben begyűjtött tojásokat (erre mindjárt kitérünk egy kicsit részletesebben). Ha sikerül lecsapnunk egyre, akkor a Pokémon menü jobb felső sarkában kiválaszthatjuk a tojásos opciót, ahol inkubátorba helyezhetjük a pokémont rejtő kincsünket. A zöld foltos tojásokból háromféle létezik: 2 km-es, 5 km-es, 10-km-es. Ezek értelemszerűen úgy kelthetők ki, ha lesétáljuk a megadott távolságot, miközben az alkalmazás fut a telefonunkon vagy a táblagépünkön. Minden egyes tojás zsákbamacska, nincs ráhatásunk, hogy mi fog kikelni belőlük, viszont minél több kilométert gyalogolunk velük, annál nagyobb az esélye, hogy a végén valamilyen ritka példány bukkan elő belőlük.  És mielőtt bárkinek felcsillanna a szeme, szögezzük le: csalni nem lehet. A Pokémon GO figyeli a sebességünket, tényleg csak a séta számít, így hiába vonatozunk fel Szegedről Budapestre, azzal egy tojást sem tudunk kikelteni, és ugyanígy nem működik a lassú autózás, sőt már a biciklizés sem. Tényleg muszáj lesz sétálni, és lehet, ez most hülyén hangzik, de ez nem is olyan rossz móka.

PÖRGESS, AMENNYIT CSAK LEHET!

Már volt szó a tojásokról, de arról még nem beszéltünk, hogyan lehet ilyesmire szert tenni. A játék indítását követően nemcsak a térkép és a karakterünk látszódik a képernyőn, de jó eséllyel néhány kék oszlop is, amik egy kis csilingelés közepette kinyílnak, ha megközelítjük őket. Ezek a kék elemek a pokéstopok, amikhez csak oda kell sétálni, rájuk kell bökni, és miután kinyíltak, megpörgethetjük a közepükben található képet.

Ezért a mozdulatért nem csak tapasztalati pont jár (50 vagy 100), de mindenféle jóság ütheti a markunkat. Többek között tojás, a befogást könnyebbé tévő gyümölcs, életerő és feltámasztó ital a sérült/legyőzött lényeknek, továbbá újabb pokélabdák. Utóbbiról az elején azt hisszük, hogy sosem fogy el, de a 15. szint felett, mikor már egyre erősebb lények jönnek szembe, néha 10 labda is elgurul, mire sikerül befogni a prédánkat, és ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy egyszer csak nem lesz mit hajigálni. Szóval pörgetni kell, amikor csak lehet, és jó, ha tudjátok, hogy a pokéstopok öt percenként feltöltődnek, így ha kifogytatok a labdákból, akkor csak le kell táborozni egy mellé, és várni, hogy újra használható legyen.

Nagyobb városokban (mint például Budapest) erre mondjuk nincs szükség, hiszen a belvárosban ötven méterenként találhatunk egyet, de a kisebb településeken gondot okozhat az utánpótlás, így néha nem árt rászánni egy kis időt, hogy feltöltődjenek a készletek. A pokéstopok ráadásul azért is érdekesek, mert valamilyen különleges dolgot jelölnek (ezeknek a fényképe van a pörgethető körben): szobrokat, emléktáblákat, érdekes épületeket, történelmi nevezetességeket. Ha ezekre odafigyelünk, akkor nemcsak a lábizmaink fognak erősödni a megtett kilométerek után, de tájékozottabbak is lehetünk, hiszen simán felfedezhetünk olyan dolgokat, amik mellett korábban naponta elsétáltunk, anélkül, hogy észrevettük volna.

OLY SOK A HARC, A KÜZDELEM

A legtöbb játékost valószínűleg leköti, hogy begyűjtse az összes pokémont, és már ez hetekre elegendő kihívást biztosít, de ha valaki ennél többre, konkrétan küzdelemre vágyik, itt az is megtalálhatja a számításait.

A Pokémon GO harcrendszere egyelőre elég kezdetleges, de már így is adott a lehetőség, hogy egymásnak eresszük a különböző lényeket. Arról persze szó sincs, hogy a szörnyikék az utcán esnek egymásnak, a harc szigorú keretek között, a gymnek nevezett tornyokban történik. Ezek a magas objektumok ugyanúgy megjelennek a térképen, mint a pokéstopok, és akkor tudunk interakcióba lépni velük, ha a karakterünk elérte az ötödik szintet. Ha ez megvan, akkor a gymre bökve be tudunk lépni, és első körben ki kell választanunk, hogy melyik globális társasághoz csatlakozunk: Mystic (kék), Valor (piros) vagy Instinct (sárga).

Ha megvan a színünk, akkor a saját csapatunk által elfoglalt gymekben edzhetünk, míg a többiekében harcolhatunk, hogy elfoglaljuk azokat. Egy toronyba több pokémont is bepakolhatnak ugyanazon csapat tagjai, viszont ezért is meg kell küzdeni. Az üres gymekbe azonnal be lehet tenni egy zsebszörnyet, de ahhoz, hogy még egy bekerülhessen, fel kell fejleszteni a tornyot második szintre, és ez csak úgy lehetséges, ha elkezdünk odabent edzeni. Beküldünk egy lényt, elkezdünk csatázni a bentivel, a győzelem és a vereség pedig egyaránt növeli a torony tapasztalati pontjait (előbbi értelemszerűen többel), és ha sikerül elérni egy magasabb szintet, akkor be tudunk tenni egy saját pokémont a toronyba. Egy gymbe egy játékos csak egy pokémont tud betenni, és minden egyes újabb szint egyre több XP-t, azaz egyre több harcot igényel.

Amíg edzés során csak egy szörnyecskét tudunk kiválasztani, addig a más csapatok gymjébe egy egész sor lényt vethetünk be: itt az a cél, hogy legyőzzünk minden egyes benn lévő pokémont. Ha sikerrel járunk, akkor semlegessé válik a torony, betehetjük az egyik lényünket, és ezzel a torony a saját csapatunk fennhatósága alá kerül.

A küzdelem valós időben zajlik, és meglehetősen egyszerű, három lehetőséggel: az ellenfelet nyomkodva támadunk, jobbra és balra tapicskolva kitérhetünk, illetve a bevitt találatok után nő a lényünk extra támadás kijelzője, ami ha betelik, akkor a képernyőt nyomva tartva elsüthetjük az átlagnál jóval nagyobb sebzést okozó csapásunkat. A harc előtt viszont érdemes kicsit tájékozódni, hogy melyik szörny melyik ellen hatásos, hiszen még a legerősebb pokémon is legyőzhető, ha a megfelelő lényt küldjük ellene.

Ha sikerül egy gymet újabb szintre fejleszteni, vagy a konkurenciáét elfoglalni, akkor érdemes a legerősebb lényünket hátrahagyni. Minden pokémonnak van egy CP (combat power) értéke: minél magasabb, az adott lényt annál nehezebb elkapni, illetve a tornyok esetében annál nehezebb legyőzni. A CP ráadásul növelhető (szintén csillagpor és cukorka ellenében), így ha szeretnénk gymeket elfoglalni és megtartani, akkor néhány szörnyet érdemes addig fejleszteni, amíg győzzük a hozzávalókkal. Tápolni a végtelenségig lehet, viszont az pokémonok felerősítése egyre több és több „alapanyagot” igényel.

AKI JÓL HARCOL, MEGKAPJA JUTALMÁT

A lények befogása és fejlesztése elég sok tapasztalati pontot ér a karakterünk számára, viszont a harcért és a győzelemért alig kapunk valamit, ami elég furcsa fejlesztői döntés, de még így is van értelme a gymekkel foglalkozni.

Ha sikerül pokémont tennünk egy toronyba, akkor irány a Shop menüpont, aminek a jobb felső sarkában található egy kis pajzs ikon. A pajzsban lévő szám mindig azt mutatja, hány lényünk van épp tornyokban. Ezek után a lények után beszedhetjük a jutalmat (fejenként tíz tallért), és amint ezt megtesszük, elindul egy visszaszámlálás 21 óráról. Ha a zsebszörnyeink még akkor is a gymekben vannak, mikor a mutató elér a nullához, akkor további tallérok lesznek a jutalmaink.

A „pénz” ráadásul nemcsak dísz, hiszen a Shopban mindenféle dolgokat vehetünk belőlük, a pokélabdától egészen a nagyobb hátizsákig. A program egyébként ezzel gyűjt bevételt is, hiszen tallérok valódi pénzért is vásárolhatók, így a türelmetlenek beszerezhetnek minden olyasmit, amit csak a pokéstopok megpörgetésekor vagy szintlépéskor (lásd a táblázatunkat) ad a program.

RÁFÜGGTÜNK, DE LÁTJUK A HIBÁIT

Sokan értelmetlennek tartják, gyerekes hülyeségnek, mi viszont teljesen rácsavarodtunk a Pokémon GO-ra. A játék újra előhozta belőlünk a gyűjtőszenvedélyt, és élvezzük, ahogy a várost járva gyűjtjük az újabb és újabb lényeket, izgulunk a tojások miatt, és ujjongunk, mikor sikerül felfejleszteni valamelyik kedvencünket. Konkrétan élvezetessé vált reggelenként bejárni a melóba…

Viszont bármennyire is szórakoztató a gyűjtögetés, azért nem szabad megfeledkezni a GO hibáiról sem. Szépnek például még messziről sem lehet nevezni, manapság a mobiljátékok ennél sokkal többet tudnak, ráadásul inspirációnak ott volt húszévadnyi animációs sorozat.

További probléma, hogy a program háttere nem stabil, a legrosszabbkor tud lefagyni, ritka pokémonok tucatjait vesztettük el csak azért, mert a túl nagy terhelés alatt megadták magukat a szerverek. Ugyanígy roppant idegesítő a képernyő jobb alsó sarkában lévő „pokéradar” használhatatlansága, ami elvileg azt hivatott segíteni, hogy megtaláljuk a közelünkben lévő szörnyeket, mégsem megyünk vele semmire.

És nem csak technikai gondok vannak, a tartalom terén is akadnak hiányosságok. Teljesen hiányoznak például a szociális funkciók, még barátokat sem lehet felvenni, és nagyon kellene ide a cserebere lehetősége is. A gymekben zajló harc kifejezetten idegesítő, sokkal több múlik a szerencsén, mint a lények képességein, és nem is nagyon értjük, miért kellett kidobni a Pokémon-játékokban hagyományos körökre osztott harcrendszert.

Hibák és befoltozandó lyukak tehát akadnak, és nagyon reméljük, hogy a fejlesztők már dolgoznak a bővítésen és a javításon. Viszont belassuló szerverek ide, bugyuta harc oda, a zsebszörnyek levadászását semmi nem tudja igazán elrontani, szóval, ha még nem tettétek, mindenképpen adjatok egy esélyt a GO-nak, hiszen ingyen van, és lehet, hogy titeket is annyira magával ragad majd, mint a Guru csapatának tagjait.