A Pro Evolution Soccer 2016 tesztünket ott fejeztük be, hogy a 20. évfordulóhoz méltó, kitűnő játékélményt nyújtó programot adott ki a Konami, melyet lehet élvezni, lehet szeretni, még akkor is, ha a prezentáció és a tartalom területén azért van mit fejleszteni. A foci a világ legnépszerűbb sportja, amit milliók követnek mindenhol, és amit milliók játszanak otthon, a karosszék kényelmében. Azt rögtön ki kell jelentenünk, hogy a PES új része nem hozott alapvető újításokat, csak tovább csiszolta azt a nagyszerű játékmenetet, amiért az előző felvonást annyira szerettük. Ez erénye!

Minden héten háború

„Irányítsd a valóságot!” – mondja a mottó és ez az, ami a játékmenetben a legnagyobb változást hozza. A Real Touch elnevezésű rendszerrel a labdakezelés és irányítás még valóságosabbá vált. Ennek használatával tényleg olyan érzésünk lehet, hogy az történik a pályán, amit mi szeretnénk látni. A precíziós passzokkal pontosan annak a csapattársnak lehet átadni a labdát, akinek szeretnénk, szögletet úgy rúghatunk, ahogy akarunk, és még egy, a kapunk előtt kialakult veszélyes szituációt is a saját előnyünkre fordíthatunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy meccsen a csatárral elfutva az ellenfél kapujáig rúgunk öt gólt, itt bizony nagyon keményen meg kell dolgozni a sikerért. A veterán PES játékosoknak persze könnyebb dolguk van, de újoncként alaposan meg kell gondolni, hogy kinek, hogyan és mikor adjuk át a labdát, mikor keveredünk fizikai küzdelembe. Az ellenfél soha nem pihen, sőt igyekszik a hibáinkat kihasználni. Már a legelső mérkőzést elindítva is feltűnik, hogy mennyire dinamikus játékmenetet alkottak meg a fejlesztők: egy perc unalom sincs, a pályán látható eseményeknek csak az ügyességünk és a képességeink szabnak határt. A valóságos játék érzésére remekül rásegít a mesterséges intelligencia: a mezőnyjátékosok ott vannak, ahol szükség van rájuk, legyen az támadás vagy védekezés, parancsra megszerzik a labdát, illetve a kialakult helyzetnek megfelelően reagálnak, ezt pedig nagyszerű látni és átérezni egyaránt. A kapusok jól védenek, a sajátunk a legtöbb lövést képes megfogni, de persze nem mindet.

Annak ellenére, hogy az MI jól szerepel, meg lehet tapasztalni néhány érdekes bírói döntést is: egyszer például piros lapot ítélt meg egy lábbal végrehajtott becsúszó szerelésért. Ez persze reflektál a valóságra, hiszen az elmúlt években az élő játékvezetők is elkezdték szigorúbban megítélni ezt a technikát, de feltétlenül szükséges egy játékban is ilyen kemény ítéletet hirdetni? Az eredmény elérése persze játékostól és játékstílustól függően változhat, de lapos keresztlabdákkal indítva a támadást a siker sokkal előbb jön el, mint más módszer alkalmazásával. A taktikai lehetőségeknek egy további lökést ad az úgynevezett Total Team Control. Ez előre meghatározott magatartásmintákat takar, amikkel edzői szerepbe lehet bújni: a stratégia menet közbeni változtatására szolgálnak. Arra lehet utasítani a csapatot többek között, hogy rohanjanak előre, vagy éppen húzódjanak vissza a 16-os vonal elé. Használatuk egyszerű, jól is működik, de ezeket sajnos nem lehet megváltoztatni.

Legenda vagyok

Játékmódok tekintetében az új felvonásban is a MyClub, illetve a MyLeague és a Be a Legend nyújtja a leghosszabb szórakozást, de ezek tavaly óta nem változtak a szükséges és az elvárt mértékben. A MyClub-módban a legjobb csapat összeállítása rengeteg teendőt igényel, és ha egy híresebb sztárt akarnánk megfogni, akkor bizony le kell őt nyűgöznünk a megnyert meccsekkel, sikeres játékosokkal. Ha ez nincs meg, szóba sem fog velünk állni. Szerencsére még ebben az esetben is bevethetők a játékos megfigyelők/toborzók, akik különböző, általunk megadott szempontok alapján végzik kutatásukat. Ezek közül az elsőt ingyen kapjuk, később már súlyos összegeket kell fizetni értük, amit mikrotranzakcióval tehetünk meg.

A fenti belcím ezenkívül érvényes a Master League-re és a Be a Legendre is. Utóbbival nevenincs versenyzőnkkel lehet a csúcsra jutni, és bizony nagyszerű érzés tud lenni, amikor egy kis csapat játékosaként az ember legyőz egy jóval erősebb csapatot úgy, hogy csak egy játékost lehet irányítani: a saját virtuális alteregónkat. Ennél a két módnál is fontos figyelni a transzferpiacot, mert fejlesztés ezen a területen is történt. Egyrészt különválasztották a rendelkezésünkre álló fizetési és átigazolási büdzsét (a fizetéseket alacsonyabb összegből kell kigazdálkodnunk), másrészt az egyezkedésre vonatkozó menüpont – teljesen logikus módon – bekerült a csapatmenedzsmenthez. A játékosok megszerzése is egyszerűsödött, de a naptárt figyelni kell, mert ha elcsúszunk a tárgyalásokkal, a végső átigazolási határnapról is lemaradhatunk. A szerződésekre azonban érdemes odafigyelni, mert egy-egy játékos érkezhet meghatározott időre (6/12 hónap) is, így idejének leteltével egyszerűen továbbáll, mi pedig ismét nekiveselkedhetünk a keresésnek. Ugyanakkor kölcsönzött játékosok esetében a nálunk töltött idő alatt lehet végleges pozíciót ajánlani. Bővültek a csapatszerepek, lehetőség van minden játékos egyéni képességeit (ollózás, fejelés stb) fejleszteni, ezeknek meghatározott előfeltételük lehet. Apróság, de hasznos pont, hogy a menedzser egy új pontban áttekintheti az eredményeit, a megszerzett helyi és nemzetközi kupáktól kezdve az új munkaajánlatokig. Ezek a finomhangolások tovább mélyítették az általános élményt, de szükség lenne már valami frissre, valami igazán egyedi, új dologra.

Hangulatbomba

A Pro Evolution Soccer 2017 a látvány terén is fejlődött (PC-n sajnos nem, morognak is érte eleget), a közönség képes nagyon jó hangulatot teremteni, a továbbfejlesztett és új animációknak köszönhetően pedig úgy érezzük, mintha egy valódi focimeccsen vennénk részt. A támadók egy-egy kihagyott ziccernél a fejüket fogják, gólszerzésnél egymás hátát veregetik, odaszaladnak a stábhoz, miközben a pálya szélén fotósok lesik a játékosok minden mozdulatát. A kommentátorok szerepkörében továbbra is Jim Beglin és Peter Drury hallható, de a szövegeik fordulatai túlontúl gyakran ismétlődnek. A licencek hiánya ugyanolyan fájó pont, mint eddig. Igaz, az elmúlt évekhez képest javult a helyzet, hiszen a Konami több európai és dél-amerikai csapatot szerzett meg, de ez nem elég az üdvösséghez. További negatívum, hogy a program sokat tölt. Szerencsére a menüben ez nem érezhető, az pedig, hogy a csempés megjelenítés tetszik-e vagy sem, egyéni kérdés. Végszóként elmondható, hogy a játék a bevezetett újításoknak köszönhetően még jobb lett, labdaélmény szempontjából egyedülálló, és ha a Konami megszerezne minden jogot, akkor jönne csak el a Kánaán.