Resident Evil 5 teszt

Ahogy a bevezető is említi, irányítható főhősünk újfent régi ismerős, méghozzá Chris Redfield, akivel először a Resident Evil széria első részében, majd jókora szünetet követően egy epizód erejéig az Umbrella Chroniclesben találkozhattunk. Az első rész óta eltelt tíz év, Chris már régen maga mögött hagyta a STARS csapatát és a játék elején a BSAA (Bioterrorism Security Assessment Alliance) ügynökeként érkezik a valóságban nem létező Kijuju egy sivatagi területére, hogy kinyomozzon egy rejtélyes incidenst. Persze nem Resident Evil játékról beszélnénk, ha nem kísértene a múlt, s hiába beszélhetünk múlt időben az Umbrella társaságról, hősünk hamar rájön, hogy ismét a Racoon Cityben átélt rémálomhoz hasonló esemény közepébe csöppent. Az ötödik epizód szerves része, legfrissebb folytatása a Resident Evil kánonnak és mivel ismét komoly hangsúlyt kapott a sztori, így cikkünkben nem kívánjuk rontani senki szórakozását, csupán annyira lebbentjük fel a fátylat, hogy megtudjátok, a fő szál a széria alapját nyújtó vírus eredetére és egy korábban megismert, a főhősünkhöz közel álló karakter sorsára koncentrál...

RESIDENT EVIL 4,5

Amíg a negyedik rész igazi áttörés volt a sorozat életében, addig az ötödik rész csak átveszi az ott alkalmazott újításokat és annyiban változtat a recepten, hogy az aktuális trendekhez igazítja a játékmenetet. A program szempontjából ez annyit jelent, hogy ismét egy TPS-t kapunk, szabadon bejárható 3D-s környezettel, ahol a főhős háta mögött helyezkedik el a kamera és az alap mozgásokon túl ezúttal is az akciógomb-rendszer adja a pluszt, azaz ha megfelelő szituációba keveredünk, akkor az előre leprogramozott eseményeknél és adott helyeken speciális attrakciókat hajthatunk végre. Az egyes pályaelemeknél ez fedezéket, ablakon történő kommandózást, tetőkről való ugrálást, eszközök használatát jelenti (létrák felállítása vagy elrúgása, stb), míg a küzdelemben közelharci kombókat eredményez, amelyek egyrészt kisegítenek minket az esetleges szorult helyzetünkből, másrészt látványos „kivégzésekhez” juttatnak minket. A rendszer négy éve már bevált és most is tökéletesen működik, kellemes fűszer a lövöldözés-menekülés közepette, de azért az emberben felmerül, hogy kicsit lehetett volna bővíteni a rendszert az elmúlt közel fél évtizedben.

A fegyveres harc szintén maradt a régi, tehát célzáskor bezoomol a kamera a hátunk mögött és a minden mordályon megtalálható lézeres irányzéknak hála máris precízen oszlathatjuk a ránk törő különféle rémségeket. Ami bosszantó, és ami azonnal felbukkan ahogy a kezünkbe vesszük az irányítást, az az, hogy célozni és mozogni nem lehet egyszerre. Ezt a fajta hiányosságot meg lehet ugyan szokni, de némileg frusztráló kivitelezés ez a Capcom részéről, hiszen ez a megoldás már a legprimitívebb orosz kezdeményezéseknek is alapeleme. Ebből következik, hogy taktikus, araszolós, visszavonulós akciókat nem hajthatunk végre: vagy mozgunk, vagy lecövekelünk mint bármely szobor bármely köztéren, és álló helyünkből lövöldözünk széles e világba – még szerencse, hogy a saját tengelyünk körül mozoghatunk, mert ha ez is kimarad, akkor lehetett volna csak igazán a horror jelzőt aggatni a Resident Evil 5-re. Az egyes epizódok között (illetve ha esetleg halálozással végződik egy-egy küzdelmünk) újfent lehetőségünk van fegyvereink tápolására (tűzerő, kapacitás, újratöltés), továbbá az arzenál bővítésére, persze csak akkor, ha megfelelő mennyiségű aranyat sikerült összeszednünk a játék folyamán. Jó Resident Evil hagyományhoz híven ezúttal sem fogunk dúskálni a lőszerben (habár, mintha egy kicsit hígult volna a játék ezen része), így érdemes rágyúrni a pontos célzásra, ugyanis az egy szál machate még mindig nem a legeredményesebb eszköz a ránk vetődő fertőzöttekkel szemben. A tarsolyban természetesen a rengeteg lőfegyver mellett helyett kaptak a különféle gránátok és aknák is, és ahogy korábban, ezúttal is számos hasznos elemet (hordó, kanna, trafó) lelhetünk a pályákon, amelyeket megpörkölve rendet vághatunk a zombik tengerében.

TRENDI

Ahogy azt az előző bekezdésben megpendítettük, amellett, hogy az ötödik rész szépen viszi a Resident Evil 4 által felállított vonalat, igazodik az aktuális trendekhez is, és ezen pozicionálásában található meg a legnagyobb újdonsága is. A legfrissebb epizód ugyanis már végigjátszható kooperatív módban is, ami egyrészt jó móka, másfelől hatással van az egyszemélyes játékmenetre is, lévén egy állandó partnert kapunk magunk mellé, akivel egyrészt többször együttműködhetünk a játék folyamán, másrészt tevékenyen kiveszi a részét az eseményekből, ami az egyszeri játékos számára mindenképpen hatalmas segítség, egyben örömteli változatosságot biztosító játékelem. Gyorsan szögezzük le, a társunkká szegődő csinos Sheva Alomar nem csak díszlet, aki olykor elereszt egy-két golyót, hanem valóban intelligens partner, akinek jelenlétéért nem egyszer hálát fogunk adni az égieknek. Például azokban a pillanatokban, mikor ránk zúdul egy halom fertőzött, ő pedig lerúgja rólunk a legagresszívabbakat, vagy mikor halálközeli állapotban gyógyszert döf belénk, hogy ne sétáljunk át azonnal a túlvilágra. Persze a hölgy sem egy terminátor, esendő katona maga is, aki hozzánk hasonlóan szorulhat kellemetlen helyzetbe, amiből természetesen rajtunk kívül senki nem fogja kivágni, így olykor nekünk kell pofont vagy éppen gyógyszert osztanunk a megsegítésére. Szerencsére az interakció nem merül ki ennyiben, a két főhős hátizsákja átjárható, muníciót, gyógyszert oszthatnak meg egymással, sőt, ha a mi zsákunk már tele, akkor kérhetjük, hogy Sheva szedje fel a szükséges dolgokat – sőt, néha kérni sem kell, teszi a dolgát magától.

Minimális szinten utasításokat is adhatunk partnerünknek, de mindez kimerül a follow és a cover parancsokban, nem sok esetben lesz szükségünk a bevetésükre. Ezen felül akadnak még olyan helyek és szituációk, mikor egymás nélkül nem megyünk semmire. Ilyen lehet, mikor egy törött létrán kell felsegítenünk a másikat, hogy elérjen egy kulcsot, vagy át kell dobnunk a másik épületbe, hogy kinyisson egy ajtót, illetve meg kell kérnünk, hogy cipeljen egy lámpát a vaksötét alagútban, hogy láthassuk, ha céloznunk kell valamire. Sheva tehát abszolút beleépül a játékba, a történet elképzelhetetlen nélküle, nem kolonc, habár a főellenfelek némelyikénél kicsit körülményesebbé teszi a harcot – ez tudjuk be annak, hogy semmi nem sikerülhet tökéletesre. Az afrikai hölgyemény tehát hasznos társ, intelligenciája nem borzolja a kedélyeinket, de az igazi élmény mégis az, ha ketten játszuk végig a történetet (rögtön azután, hogy eldöntöttük, ki növesszen virtuális melleket). Gondolom azt nem kell ecsetelni, hogy egy hús-vér partner sokkal jobb, mint egy bármennyire okos virtuális, főleg azért, mert vele tényleg lehet rendesen kommunikálni, ügyesen tudjuk védeni, segíteni egymást a ránk váró veszélyek közepette. Mindezt pedig tehetjük ugyanazon kanapén ülve, osztott képernyőn vagy az internet segítségét kérve, mind a PS3, mind az Xbox360 saját rendszerén belül.

AFRIKA REJTETT KINCSEI

Ha valaki végignézi a cikkünket illusztráló képeket, illetve rákeres néhány videóra, az látni fogja, hogy a RE5 napjaink egyik legszebb játéka. Mind a karakterek, mind a környezet kidolgozottsága lélegzetelállító és nem csak allóképként, hanem mozgásban is lenyűgözik az embert. A textúrák élesek, az animációk gyönyörűek és folyékonyak, még a sokadik pályán is eltátjuk a szánkat a ránk váró látvány közepette. Mindezt csak tetézi az afrikai hangulat, ami már az első képkockáknál rátelepedik a játékra. Van az egészben valami nyomasztó, baljóslatú és lehangoló, a játék látványvilágából szinte süt a kontines tragédiája és szegénysége. A mocskos sárgában, barnában, zöldben játszó pályák beszippantják az embert és egy pillanatra sem felejtjük, hogy milyen nyomorult vidékre tévedtünk. Szerencsére a fejlesztők kihasználták a környezet adta lehetőségeket, így lesz alkalmunk nyomornegyedben menekülni, bányákban botorkálni, a szavannán üldözött vaddá válni, hogy a mocsárban történő katamarános bolyongásról már ne is beszéljünk. A változatosság pedig nem csak a környezetben érhető tetten, hanem a játékmenetben és az ellenfelekben is.

Egyrészt ahogy haladunk előre, úgy színesedik a zombifelhozatal, a kezdeti „sima” fertőzöttektől az egyre brutálisabb alakokig, a két lábon járó teremtményektől egészen a vízi és szárnyas förmedvényekig. Arról nem is beszélve, hogy már nem agyatlan kreatúrákkal van dolgunk, hanem részben tudatos lényekkel, akik eszközöket (pl. íjpuska, dárda, pajzs, járművek) vetnek be ellenünk és kihasználják a környezet adta lehetőségeket is. A nyomozásunk során találkozhatunk majd sima városiakkal és átváltozott törzsi harcosokkal, és ahogy az a sorozattól várható, a nagyobb fejezetek végén vár minket egy-egy combosabb főellenfél, akiket sosem szimpla golyózáporral, hanem a helyszín és a környezet adta lehetőségekkel kell legyűrnünk. Az egyveleg működik már az első rész óta, és szerencsére a fejlesztőkben most is akadt annyi kreativitás, hogy pályáról-pályára meglepjék a játékost. Szerencsére itt nem állt meg a tudomány, a játékélményt egyéb elemekkel is sikerült fokozni. A kezdet kezdetén szinte alagútszerű helyeken mászkálhatunk, aztán alkalmanként kinyílik a környezet, nagyobb területet kapunk, ahol lesz időnk bóklászni, keresgélni a továbbjutás elemeit, akadnak majd járműves részek (vízen, földön egyaránt), sőt, alkalmunk lesz kiélni brutális hajlamainkat is, mikor egy-egy gatling ágyú mögé kell majd behuppannunk. Változatosságban tehát nincs hiány, ám hiába vannak jól kidolgozva ezen részegységek, a játék ennek ellenére korántsem tökéletes...

AFRIKA SÖTÉT TITKAI

Érdemes rögtön az elején belevágni a közepébe: a Resident Evil 5 irgalmatlanul rövid. Összesen hat fejezet áll a rendelkezésünkre, összesen tizenhat kisebb epizódra osztva, és mindez bizony könnyedén végigvihető akár hét óra alatt és ez még nem a tiszta játékidő, hiszen az eseményeket rengetegszer tarkítják videobetétek. Ez utóbbival nincsen baj, hiszen tökéletesek a történet továbbgörgetésére, nagyon jó minőségűek, nem egyszer a legjobb akciófilmeket idézik – ebből következik, hogy az új Resident Evil ismét azoknak a játékoknak a sorát szaporítja, amelyek sokkal inkább hasonlítanak egy interaktív mozira, mintsem egy átlag játékra. Mindezt csak tetézi, hogy olykor a videók során is játszunk, azaz gombnyomásos minijátékkal kell eljutnunk az adott jelenet végére. Ezek az események csak növelik a játékélményt, nem is bosszantóak, azt leszámítva, hogy a sima átvezetőket nem lehet elkattintani, így ha nem vagyunk elég ügyesek, akkor bizony igen sokszor fogjuk ugyanazt a jelenetet újra- és újranézni.

Visszatérvén a konkrét negatívumokra, a játék tényleg rövid és ezen az sem javít sokat, hogy kooperatív módban ismét újra lehet játszani, ekkor ugyanis a hét óra játékidő tovább olvad, hiszen egyrészt már mindenre kapásból tudni fogjuk az ellenszert, másrészt egy tapasztalt partnerrel a zombigyakás is sokkal jobban megy, még magasabb nehézségi fokozaton is. Vannak ugyan ennél rövidebb játékok is (lásd még a legutóbbi Call of Duty-t), de azért az mindenképpen megemeli a szemöldökünket, hogy vannak olyan alfejezetek, amelyeket kevesebb, mint tizenöt perc alatt végigvihetők, akár első próbálkozásra. Ezen felül biztos lesznek olyanok is, akik némileg rossz néven fogják venni, hogy a legújabb Resident Evil már sokkal inkább egy fertőzöttekkel telezsúfolt akciójáték, mintsem valódi túlélőhorror. Sokkal több a pörgős akció mint a valódi riadalom, s bár ez nem azt jelenti, hogy nem fogunk párszor a szívünkhöz kapni, azért ez már régen nem ugyanaz az élmény, mint a Resident Evil első részének esetében. Ez persze olyan fejlemény, ami nem sokakat fog zavarni, hiszen az akció briliáns, de kétségtelen, hogy a széria kezdeti hangulata már nem érhető tetten ebben a legújabb alkotásban...

AZ UTOLSÓ CSEPP

Bár nem vagyunk végletekig elégedettek, azért az mindenképpen elmondható, hogy a Resident Evil 5 az idei tavasz egyik legütősebb címe a két legerősebb konzolra. Korrekt történet, ami akkor is élvezhető, ha nem vagyunk a széria fanatikusai (de ugyanígy kiszolgálja az elkötelezett híveket is az apró finomságokkal), lehengerlő hangulat és látvány, eszméletlenül intenzív és változatos harccal megfejelve. A stílus szerelmeseinek és a rajongóknak egyaránt kihagyhatatlan vétel.