Meglepő, de valóban igaz. Féléven belül immáron a harmadik olyan versenyjáték jön ki, amely a ralit próbálja virtuális formában élvezhetővé és szerethetővé varázsolni. Míg az új fejlesztőcsapattal rendelkező WRC5-ről jómagam értekeztem a 2015/11-es számban, addig Gebbbe a DiRT Rally végleges változatát vesézte ki az előző PC Guruban. A 67 és 90 százalékos értékelések önmagukért beszélnek, ezek után pedig az volt a nagy kérdőjel, hogy a megszokott licenc búcsúztatása után a Milestone képes lesz-e túllépni a sorozatgyártáson, amire szakosodott, vagy megmarad a kényelmi alkotói munkánál. Nos, a Sébastien Loeb Rally EVO nagy eséllyel minden lényeges felvetésre és kérdésre megadja a választ, kevés bizonytalanságot hagyva bennünk azzal kapcsolatban, hogy az olasz csapat képességei nagyjából hova sorolják a brigádot.
Vissza a múltba
Kezdjük a feketelevessel! A nagy múltú versenyző nevével fémjelzett alkotást elindítva szó szerint elámultam a látványon, az állam helyett azonban az utolsó WRC-t keresgéltem, hogy összevethessem az új programmal. Merthogy elsőre a Loeb Rally nem túl szép. A járgány kicsit plasztikus, a környezet pedig fura összképet mutat. Aztán a Kylotonn előző versenyjátékát betöltve rájöttem, mi a bibi. A legfőbb probléma az EVO külcsínével az, hogy túl mesterkélt. A skybox szép, a nagyobb terepeken tükörsimán fut minden, belátni a teljes tájat, sőt emellé még képtörést sem tapasztalhatunk (khmm, Kylotonn). Ellenben mintha az olasz mesteremberek mértani pontossággal terveztek volna meg mindent, kezdve a kövektől egészen a fákig, ami furcsa eredményhez vezetett. A természetnek ugyanis van egy olyan szép szokása, hogy a mértanra fittyet hányva növeszti a fákat és bokrokat, tehát attól függetlenül, hol vezet az út. Ellenben a játékban biztosra vehetjük, hogy a hivatalos útvonalhoz képest mondjuk kétlépésnyi távolságra már fa nő, amit egyfajta logaritmus szerint követnek a társai. Az eredmény? Mintha odatették volna az erdőt, nem pedig magától nőtt volna – és valóban. Ehhez vegyük hozzá a csúnyán textúrázott sziklákat, a randa esőt, a megszokott klónokat a közönség soraiban – utóbbiak egészen odáig merészkednek, hogy szektába tömörülnek. Wales tengerparti dombjain úgy állnak egymás mellett a holdfényben, hogy az inkább ijesztő, mintsem lelkesítő, szinte várjuk, hogy mikor akarják a pilóta lelkét és szívét kitépni valami ősi rituálé során. Hopp, a pilóta én vagyok… vissza galád banda, vissza a sziklára!
Mindezek (no meg a kevés ködösítés és szaggatás) mellett valahogy a fizika sem az igazi. Majd az összes kasztni úgy csúszkál aszfalton és földúton, mintha jégpályára hajtottunk volna, de legalább komoly meglepetések már nem érnek minket a valóban csúszós szakaszokon. Ráadásul elég egy kavics, vagy nekihajthatunk egy térdig érő kőkorlát sarkának is, az autó pedig duplaszaltózik a levegőben, piruettezik a szélben, hogy utána néhány karccal az oldalán hajtson tovább. De az árokban is gyakran végezhetjük, már csak az egy-másfél autónyi széles utaknak köszönhetően is, amikből meglepően sok van, így inkább bringára szállva jutnánk el a pálya végére, mert kerékpárúton ugye autóval nem közlekedünk. És akkor még nem beszéltem az átlagos vagy azoknál gyengébb hanghatásokról: a havas utakon például olyan effektet kapunk, mintha egy hatalmas, jól megpakolt kartondobozt húznánk a murván. Szóval vannak érdekes dolgok. De legalább a tartalom képes kárpótolni a hibákért és hiányosságokért.
Felhozatalban erős
Van itt kezdő oktatómód és csapatkialakítás is, noha utóbbi kimerül a nemzetiség és a név megadásában (fun fact: az eredeti beállítás szerint pilótánkat Mile Stone-nak hívják, micsoda frappáns megoldás!). Ezután viszont rengeteg opciót kapunk a klasszikus dobozok és a modern erőgépek meghajtására. Míg a Loeb Experience elnevezésű mód a világbajnok 1998-tól 2013-ig tartó időszakát mutatja be közel harminc fontos versennyel, interjúkkal, addig a gyorsverseny során választható a normál rali, a ralikrossz, a pikes peak és a time trial is. Persze a karrier az, ami mindent visz.
Választott pilótánkat ugyanis Loeb mester életútjához hasonlatosan juttathatjuk fel a csúcsra, amihez több mint 300 verseny dukál. Minden egyes teljesített futamot követően pénzjutalom és reputáció üti a markunkat, így folyamatosan kapaszkodunk fel a ranglétrán, ráadásul egy-egy szint elérése után különleges kihívásokat kapunk fix helyzetekkel, amiknél bizony autó a jutalom. Mivel a járgányok borsos árral rendelkeznek, jól is esik, amikor a jutalmunk súlyban is mérhető. Noha adott kategórián belüli kasztnit bérelni is lehet a versenyekre, azért ez mégsem a legjobb megoldás, pláne, hogy ilyenkor is súlyos összegeket fizethetünk a gyártóknak. Ha pedig nagy cégek és garázs, a járgányokat természetesen egyedire szabhatjuk, matricázhatjuk, a futamok előtt a fontosabb beállításokat is megszabhatjuk (már a verseny jellemzői mellett – MI nehézségi szintje, fékezések automatizálása, egyéb segítségek). Pluszban pedig a meglehetősen hosszú idővel rendelkező töltőképernyőkön mindenféle érdekességet és okosságot olvashatunk, amik szintén hozzátesznek az élményhez.
Evolúció vagy csak EVO?
Bár a már látszatra is pofás tartalmi felhozatal mindenképpen pozitív, azért vannak hiányosságok. Ezeknek a nagyobb része fel lett sorolva már a cikk első felében, a negatívumok pedig rányomják a bélyeget a teljes élményre is. Így például a maximum 16 fős multinál is megfigyelhető az, hogy olyan sok járgány köt ki az árokban, mintha valami posztapokaliptikus filmet néznénk, vagy a Destruction Derby korai epizódjainak valamelyikét indítottuk volna el. Ráadásul bár van itt nagyszerű hegymászás (a legélvezetesebb része a játéknak), meg rengeteg verseny, ami több tíz órára elegendő elfoglaltságot nyújt, valahogy inkább monoton a kihívások teljesítése, nem annyira élvezetes, mint mondjuk az utolsó WRC, vagy éppen a jóval komolyabb DiRT Rally esetében.
Persze kapunk hibáink javítására használható, adott számú visszatekerést (és most ténylegesen csévélünk, nem pedig álló motorral kezdjük újra az utolsó checkpointtól), mindenféle finomságot a videóktól és az interjúktól kezdve, de valahogy nem álló össze az egész. Az meg már a hab a tortán, hogy az egyébként sem olcsó játék mellé DLC-ként megvásárolható, 8 eurós járgányokat vehetünk (közel 2500 forint per darab). Mindezt úgy, hogy a technikai kivitel messze nincs a toppon, a vásárlók például panaszkodnak a népszerű kormányok (pl. G27) hibás, vagy simán hiányzó támogatottságára. Személy szerint kösz, ilyen közepesnél kicsit jobb minőség mellett ezt már kihagyom, de mindenki jobban jár, ha szintén így tesz.
