Az első és legfontosabb dolog a Skylanders-sorozattal kapcsolatban, hogy ezek a játékok egyértelműen a fiatalabb, jobbára 14 év alatti korosztálynak készülnek, így sem a játékmenet, sem a technikai színvonal szempontjából nem kívánják felvenni a versenyt a nagyágyúkkal. A Skylanders: Giants műfaját tekintve akcióelemekkel megtűzdelt 3D-s platformjáték, amelynek a játékmenetét gyűjtögetéssel, szerepjáték-elemekkel és speciális hősökkel egészítették ki a fejlesztők. A hangsúly pedig egyértelműen a hősökön van, rögtön el is áruljuk, hogy miért.

Kézzel fogható szereplők

A Skylanderst az teszi hihetetlenül egyedivé, hogy ötvözi a virtuális játékot a valóssal. Ahhoz, hogy játszani tudj a programmal, nem elég a szoftver, szükséged lesz a szépen kimunkált műanyag figurákra és arra a portálra is, ami ezeket a lényeket beolvassa a játékba. A dolog konkrétan úgy néz ki, hogy az USB-n keresztül csatlakoztatod a perifériát a géphez, elindítod a játékot, és mikor belépsz egy pályára, akkor eldöntheted, hogy melyik, a valóságban is meglévő hősöddel (a kezdőcsomaghoz három figura jár) kívánod megoldani a feladatokat. Ha sikerült választani, akkor csak megfogod a hőst, ráhelyezed a fényeket kibocsátó portálra, virtuális mása pedig ezt követően megjelenik a képernyőn, és máris indulhat a játék.

A feladat kezdetben egyszerű, a felülnézetes, rögzített kameraállásból látható pályákon el kell jutni A-ból B-be, és útközben minden ellenséges lényt le kell csapni, illetve lehetőség szerint mindent össze kell gyűjteni, és meg kell találni az adott terület összes rejtett szegletét. Bár maga a játékmechanika pofonegyszerű (mész, és a hősök speciális képességeivel mindenkit legyaksz), ám az egyes pályák kimaxolása már a játék kezdetén sem könnyű feladat (főleg az eldugott zugok felkutatása), és ahogy haladsz előre a kampányban, úgy nő a kihívás is, szóval gyerkőc legyen a talpán, aki minden szintet száz százalékra teljesít.

Gyűjtsd össze mind!

Illetve nem lesz elég a fiatalok kitartása, szükség lesz a szülők pénztárcájára is, ugyanis a játék az alap figuraszettel nem játszható végig teljesen. Az egyes karakterek eltérései nem merülnek ki abban, hogy az egyik tüzet okád, míg a másik csúzlival lövöldöz, minden lény egy külön elementál (föld, levegő, víz, tűz, élet, mágia, élőhalott, technika) csoporthoz is tartozik, és vannak olyan részfeladatok a játékban, amelyeket csak bizonyos elementáltípusokkal lehet megoldani: a forgószélen csak a levegő csoporthoz tartozó lények tudnak átsétálni, míg a lángtengerekkel csak a tűz tagjai birkóznak meg. A pályák fő feladatai megoldhatók az alapcsomag hőseivel is, de minden szeglet felderítéséhez, minden kincs begyűjtéséhez bizony szükség lesz az elementálcsaládok legalább egy tagjára, ami nem olcsó mulatság, hiszen egy figura ára 3000 Ft körül mozog, az alapcsomagban pedig csak élet, élőhalott és levegő bábukat találunk. Persze az első rész (Spyro’s Adventures) figurái kompatibilisek a Giantsszel is, szóval ha valakinek már van egy gyűjteménye, az a régi hőseivel nyugodtan kalandozhat az új rész világában -- visszafelé viszont ez nem érvényes, a Giantsszel érkező új figurákkal a Skylanders korábbi része nem tud mit kezdeni.

Akkor ez most jó?

A játék sztorija a címadó Giantsek (óriások) körül forog, és a kampány során arra derül fény, hogy az átlagosnál jóval nagyobb lények (akiknek a méretkülönbsége a figuráknál is jelentkezik) miképp különültek el a sima Skylanderektől. Maga a történet hozza egy átlagos rajzfilm szintjét, ráadásul az átvezető jelenetek kidolgozottsága és minősége nem egyszer túl is szárnyalják a Cartoon Networkön látható mesék színvonalát, így a fiatalabb korosztály képviselői könnyen belefeledkezhetnek a játékba -- igaz, ehhez szükség van némi angol nyelvtudásra is...

Felnőtt szemmel nézve a játékmenet ugyan roppant önismétlőnek tűnik, ám a fejlesztők úgy alakították ki a pályákat, hogy az ifjoncoknak ez ne jelentsen gondot. A figurákat érdemes folyamatosan cserélgetni, és nemcsak azért, mert az egyes feladatokat csak a bizonyos típusú elementálok oldhatják meg, de azért is, mert a hősök folyamatosan pontokat gyűjtenek, amelyeket aztán egyre durvább képességekre lehet beváltani egy jópofa tündérnél. A folyamatos fejlődés érdekében tehát érdemes minden figurát bevetni a pályákon, sőt, figyelni kell arra is, hogy minden területnek vannak speciális szakaszai, ahol az egyes elementáltípusok a megszokottnál több tapasztalati pontot gyűjthetnek. A figurák cserélgetése tehát a játékmenet sarokköve, és az eltérő képességű lények terelgetésének köszönhetően az alapvetően ismétlődő feladatok így nem tűnnek annyira repetitívnek.

A műanyagfigurák ráadásul még el is tárolják a játék során megszerzett szinteket és képességeket, így ezek nem vesznek el, ha átvisszük őket egy másik játékba. Ezt pedig szó szerint kell érteni, hiszen a Skylanders játszható kooperatív módban is, ami nemcsak azt jelenti, hogy egy testvérpár tud egyszerre játszani, de azt is, hogy a srácok felpakolhatják a figuraszettjüket, és átvonulhatnak velük egy cimborához, és ott együtt oldhatják meg a feladatokat úgy, hogy közben mindenkinek fejlődnek a karakterei. Ez főleg akkor hálás dolog, ha a barátok eltérő típusú elementálokkal rendelkeznek, hiszen ebben az esetben nemcsak a közös játék élménye adott, de együtt olyan helyekre is el lehet jutni, ahová korábban a hiányzó bábuk okán erre nem volt lehetőség.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy nemcsak egymásnak vállvetve, de egymás ellen is lehet játszani. A feltápolt hősöket össze is ereszthetjük egy PvP arénában, így mutatva meg, hogy mennyire durva képességekkel ruháztuk fel a kedvenceinket, illetve, hogy mennyire vagyunk mesterei a legjobb karaktereinknek.

Gyerekeknek tökéletes

Tény, hogy a Skylanders: Giants nem olcsó mulatság, hiszen már a kezdőcsomag is meglehetősen borsos áron kerül forgalomba (a konzolos verzió 16-18 000 Ft), azonban a benne rejlő tartalom egyenes arányban van ezzel. A rengeteg pályának, az elképesztő mennyiségű gyűjthető extrának, a tápolható hősöknek, a hatalmas újrajátszási faktornak köszönhetően a Giants akár hosszú hetekre vagy hónapokra is képes lekötni azokat a gyerekeket, akiket beszippant a játék világa. Igaz ugyan, hogy az Activision agresszív kereskedelmi politikája tagadhatatlanul jelen van a külön megvásárolható figurák képében, ám azt sem szabad elfelejteni, hogy egy-egy szülinapra, névnapra, karácsonyra megvásárolt újabb bábu akár meg is duplázhatja a játék élettartamát, hiszen az új hős képességeinek kihasználása és felfejlesztése akár a program teljes újrajátszását is igényelheti, ezzel ismét hetekre biztosítva a kisebb játékosok szórakozását -- mindez 3000 forintért nem is olyan rossz teljesítmény.

Grafikailag a Giants ugyan nem túl szép, viszont szerethető, a játékmenet kicsit önismétlő, cserébe viszont a fiatalok számára könnyen elsajátítható, és a cserélhető figuráknak köszönhetően hosszú távon is szórakoztató. A történet jópofa, a zenei világ tökéletesen idomul a fantasyvilághoz, ráadásul a játékélmény online és offline is megosztható másokkal, és az sem elhanyagolható szempont, hogy a folyamatos küzdelem és az ellenséges lények aprítása ellenére a Skylanders nem egy agresszív vagy véres játék, hanem megmaradt egy könnyed rajzfilm szintjén, így minden lelkiismeret-furdalás nélkül oda lehet ültetni elé a 7-12 éves gyerkőcöket. Ha pedig a szülők is fogékonyak a játékra, akkor még kiváló családi szórakozás is lehet.