Figyelembe véve, hogy a Tejútrendszerben nagyjából 400 milliárd másik csillag van még és közel 100 milliárd egyéb galaxis, a nagy számok törvénye alapján igencsak valószínűtlen, hogy mi volnánk az egyetlen gondolkodó lények ebben a hatalmas mindenségben. Mindeddig ugyan még soha nem találtak bizonyítottan mesterséges eredetű földönkívüli jelet, ám a kutatások folyamatosan zajlanak egy hozzánk hasonló vagy még magasabb rendű lét felfedezésére; az egyik legnagyobb szabású ilyen program a SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence - Földön kívüli intelligencia keresése) Intézet úgynevezett „Phoenix Project”-je. Lényege, hogy elsősorban rádiócsillagászati módszerekkel olyan jeleket keresnek, melyek a természetben nem fordulhatnak elő, tehát keletkezésük feltétele az intelligencia. Sajnos konkrét, kézzelfogható bizonyíték ez idáig nem került elő, de a földön kívüli élőlények létezésének lehetősége alighanem még hosszú évekig izgatni fogja az emberiséget... 

Űrhacker

...mint ahogyan ötlettel szolgált a Space Hack alkotóinak is. A játék története szerint ugyanis a túlnépesedés következtében új, lakható bolygók után kell néznie fajunknak. Jó néhány telepeshajó indul el útjára, de a békésnek tűnő utazást egy nem várt esemény borítja fel: a Fekete Köd nevű furcsa jelenség minden közelébe kerülő űrjárművet magába szippant, köztük a Maximus XV-öt is, melyen hősünk repül. Nem telik el sok idő, míg a már hosszú-hosszú évekkel korábban elnyelt lények felfedezik az újonnan érkezetteket, és élelemforrás reményében rájuk támadnak. A feladat tehát megvédeni magunkat és kis településünket a környéken hemzsegő idegenektől, és eljutni az egyetlen menekülési esélyt jelentő vészkapszulához, mely segíthet kitörni a Ködből. Ez pedig egy hosszú és véres kaland lesz… 

Maga a játékmenet rengeteget merít egy már jól ismert névből, tulajdonképpen azt is nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a Space Hack nem más, mint a Diablo, csak éppen a középkori jellegű, fantasys miliő helyett a távoli jövőben járunk egy ismeretlen bolygó felszínén. Ennek következtében az irányítás és a kezelőfelület nem okozhat meglepetést azoknak, akik már foglalkoztak efféle játékokkal. A kezelés roppant egyszerű és kényelmes, jobbára csak az egérre lesz szükségünk: a bal gombbal mozgunk, támadunk és beszélgetünk, a jobbal pedig az előre beállított high-tech műszereket használhatjuk. 

Kezdetben a bázisról indulunk, ahol nemcsak cseveghetünk a túlélőkkel, de ők szívesen üzletelnek is velünk (bár a portékáikat meglehetősen borsos áron adják), segítenek az elkopott fegyverek javításában (szintén nem ingyen), illetve tőlük vehetünk fel új küldetéseket is, melyek teljesítéséért általában egy jóféle harci szerszám a jutalmunk. A táborba vagy a legtöbb pályán megtalálható teleport segítségével, vagy pedig a megfelelő high-tech eszköz alkalmazásával juthatunk vissza. 

Karaktergenerálásra nincs mód, hősünk a leölt szörnyek után kapott tapasztalati pontok elosztásával fejlődik, de a biochipek viselése is javít a jellemzőkön. Alapvetően négy fő tulajdonságot fejleszthetünk: 

  • Erő: a közelharcot előnyben részesítők számára fontos a magas érték. Kardokat, fejszéket, bárdokat forgathatunk jó hatásfokkal.
  • Ügyesség: amennyiben ezt a tulajdonságot fejlesztjük, hősünk a távolsági fegyverek használatában lesz jártas.
  • Tudás: energiapuskák és a high-tech tárgyak használata kötött ehhez a jellemzőhöz.
  • Állóképesség: minél magasabb, annál hosszabban bírja hősünk a futást és annál több az életereje (ez egyébként lassan önmagától is visszatöltődik, de gyorsabb megoldás, ha egy gyógykapszulával segítünk magunkon).

A megölt ellenség által hátrahagyott tárgyakról érdemes tudni, hogy a lőfegyverek kivételével folyamatosan rongálódnak, ezért rendszeres javításra szorulnak, mely nem kevés pénzünket fogja elvinni. Fizetőeszközként az úgynevezett „energiacella” az elfogadott, de ezekkel tudjuk a lemerült energiamordályokat is újratölteni. Az elszórt szerszámok összegyűjtésekor jó szolgálatot tesz az Alt billentyű, mely segíthet egy-egy elbújt tárgy felfedezésében. 

Érdemes kicsit kitérni a már többször említett high-tech alkalmatosságokra is. Ezek amolyan „varázslatszerűségek”, használatukhoz bizonyos szintű tudás szükséges. Akad köztük védőpajzs, gyógyítás, teleportálás (a bázisra vagy a képernyőn bármely pontjára), fagyasztás, mely megbénítja az ellenfelet, tárgy- és ellenféldetektor, időlassító, elmeirányító, amivel egy gyengébb lényt állíthatunk az oldalunkra, vagy akár láthatatlanná tevő szer. Hasznos holmik ezek, de harcos legyen a talpán, akinek egy nagyobb ütközetben van ideje ilyesmikkel bíbelődni. A lemerült szerkentyűket a táborban tudjuk újratöltetni. Tapasztalatom szerint túl sok pontot nem érdemes a tudás tulajdonságra vesztegetni, egyrészt a lőfegyverek nem sebeznek túl sokat, másrészt a legtöbb high-tech szerkezet ugyan kevesebb alkalommal, de használható alacsony tudással is. 

Nincs új a nap alatt

A Space Hack egyetlen szóval jellemezhető: átlagos. Fel tudja mutatni nevesebb rokonai erényeit, de semmi olyasmit, amit már ne láttunk volna korábban. Persze nem szabad elfelejteni, hogy alig több mint egy tucat ember dolgozott rajta, aligha nagy anyagi keretből. Ezt figyelembe véve például a grafika nem sikerült csúnyára. A kamerát nem lehet ugyan közelíteni-távolítani, csupán forgatni, de a felbontás magasra tornázható és a látvány is színpompás; jópofa, ahogy a bázison lévő monitorok folyamatosan villódznak. Fegyverből, ellenségből és színhelyből is sokféle akad, kár, hogy az időjárás nem változik és örültem volna egy ládikónak is, amiben a talált tárgyakat tárolhatnánk, míg el nem érjük a használatukhoz szükséges szintet. 

Aláfestő zene szól ugyan, de különösebben nem fog megmaradni az emlékezetünkben, viszont a hanghatások itt-ott eléggé zavaróak, különösen főhősünk nyögése. Azt is sajnáltam, hogy videókat csak a játék elején és végén kapunk (azok sem éppen hosszúságukról és minőségükről lesznek híresek), a pályák között meg kell elégednünk egy jobbára semmitmondó állóképpel.  Maga a játék amúgy különösebben nem nehéz, egyedül arra kell figyelnünk, hogy ne vegyenek körbe minket, egyszerre csak egy-két ellenféllel küzdjünk, és mindig legyen egy gyógyító kapszula betárazva.

A Space Hack azoknak ajánlható, akik minden ilyen stílusú játékot ki szeretnének próbálni, és nem zavarja őket, ha néhol be kell érniük kevesebbel (gondolok itt a végletekig leegyszerűsített, mondhatni primitív játékmenetre és hosszú távon az ebből fakadó unalomra, illetve az apró, de bosszantó hibákra és hiányosságokra) -- nekik hosszú időre remek kikapcsolódásban lesz részük. Aki azonban soha nem látott megoldásokra, ravasz fejtörőkre, pazar 3D-s grafikára, nagyzenekari muzsikára, esetleg egész estés multiplayer csatákra vágyik, ne itt keresgéljen, mert alighanem csalódni fog...