Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban


Ezúttal még régebben játszódik a történet, ugyanis a Bioware csapata úgy vélte, hogy túlságosan megkötött volt az alapsztori. Gondoljunk csak bele: ott a sok főhős, a galaxist  ezen tényezők befolyásolják, és a játékos úgy érezte volna, hogy mindent előre tud. Ehelyett a srácok 4000 évvel visszaugrottak a Baljós Árnyaktól, s így nemhogy a Skywalker família nem szólhatott bele a történetbe, de még maga Yoda mester sem a 800 éves korával – ugyebár hiába idős a bölcs jedi, még így is csak 3200 évvel később született a KOTOR történeti sávjával összehasonlítva. Nos, a játék egyszerűen frenetikus, de térjünk ki a históriára: a Galaxist háborúk sokasága tette próbára. Először az Exar Kun által indított csatározások tizedelték meg az embereket, később a mandalóriai háború tett hatalmas károkat a Köztársaság flottájában. Két jedi mindennél jobban szeretett volna csatlakozni a köztársasági elithez, s végül Raven és Malak – ifjú jedi lovagok – segítségével a Köztársaság győzelmet aratott. Mindennek vége kellett volna, hogy legyen, de ehelyett a két tanonc eltűnt az űrben seregükkel, s óriási armadával tértek vissza: Darth Raven és Darth Malak – mester és tanítvány – támadást indítottak megannyi bolygó ellen. Végül egy jedi rajtaütés folytán Raven hajójával csapdába került, Malak pedig tüzet nyitott mestere hajójára. Így lett a tanítványból tejhatalmú sith nagyúr. Ezután eltelik egy hosszú év, és itt jövünk mi a képbe…

Star Wars: Knights of the Old RepublicStar Wars: Knights of the Old Republic

Kezedben a Köztársaság sorsa


A karaktergenerálás folytán máris megjön az ember kedve az egészhez: választhatunk a szélhámos, zsivány és felfedező kasztok között, s természetesen azt is eldönthetjük, hogy milyen neműek leszünk. Az arcberendezés és egyéb fontos tulajdonságok – melyekből rengeteg van, nagy kihatással vannak a későbbi játékmenetre – megtörténte után pedig máris belecsöppenünk a játékba. A stuff fő erénye szerintem nem titkolt: mindvégig úgy érzi az ember, hogy minden egyes döntése mérvadó, ezek vezetik végül a főhőst a jó vagy a rossz oldalra – a sötét és világos pontok számát egyébként egy menüpont folyamatosan jelzi is, akárcsak a naplót és sok egyéb fontos nyalánkságot. A szövegállomány mindent felülmúló alkotás lett, egyszerűen elképzelhetetlenül hosszú, és többszöri végigjátszás után is találkozhatunk rengeteg új mondattal! Mellesleg megjegyezném, hogy mindenképp érdemes is több végkifejlettel kijátszani a KOTOR-t, mivel más és más befejezés történhet. Persze sajnos, mint minden játéknál, itt is a végkifejlet egy bizonyos játékállásnál következik be, tehát a végső döntést nem a sötét vagy világos pontjaink adják, de ettől függetlenül hatalmas élmény látni, ahogy megrontják vagy a világos oldalra terelik karakterünket döntéseink. Minden döntésnek súlya van, bármilyen apró gonoszság vagy jóság kibillenthet minket az egyensúlyból. A tárgyak és egyéb jóravalók sora igen terjedelmes, van itt nekünk olyan „egyszerű” tárgy, mint pl. páncélok, pisztolyok és nehézfegyverek, lézerkardok, gránátok tömkelege, adattárolók, ruhák, az Erő rengeteg funkciói – erőelszívás, áram, tudatbefolyásolás, gyógyítás, stb. – valamint megszámlálhatatlan apróbb cucc, mint teszem azt egy érzékenyebb ravasz egy fegyverhez, vagy látást javító szemüveg.

A képességekre muszáj külön kitérnem, mivel nagyon sok van belőlük, mind-mind hasznos, ám csak megfelelő elosztásban lehet őket alkalmazni. Minden egyes szint után kapunk lehetőséget fejleszteni néhány képességet, de vannak olyan tulajdonságok, melyekre több pontot kell áldoznunk – mert mondjuk mi nem szélhámosok vagyunk, hanem felfedezők alapként. Lehet fejleszteni olyan fontos dolgokat, mint a meggyőzés – mely elsősorban a kommunikációnál vethető be a bizonytalanabb személyeknél –, vagy az intelligenciát, állóképességet, de akadhat olyan kevésbé fontos képesség is, mint javítás vagy számítógéphasználat. Azért írtam „kevésbé fontos” megfogalmazást, mivel sajnos a játéknak van egy olyan hátulütője, hogy szinte mindig van másik megoldás. Ez végső soron jó dolog, de így néha nem muszáj számítógép feltörése kapcsán kinyitni mondjuk egy ajtót, elég azt néhány vágással bezúzni nemes lézerkardunk „közreműködésével”.

Fontos dolognak tartom még a karakterek és azok történetének bemutatását. A számtalan NPC mellett módunkban áll társakra lelni, akik egyébként sokszor fognak kisegíteni minket mondatok vagy fegyverük által. Szerzünk barátokat Kashyyyk fái között, Taris nyomornegyedében, vagy egy ancorheadi droidüzletben. A társainkról egyébként sok minden kiderül majd, mesélnek nekünk történeteikről, és egyeseknek segíthetünk is megkeresni egy-egy hozzátartozót is. Mindez természetesen csak másodlagos dolog a fő küldetés mellett, de mégis remek húzás a fejlesztők részéről. A kollégák mellesleg könnyen befolyásolhatók, pl. minél inkább elsajátítjuk a beszédkészségünket – a meggyőzés funkció folyamatosa fejlesztése ez esetben nagyon ajánlatos -, annál inkább tudjuk őket megváltoztatni, akár életszemléletüket is!



Mint minden szerepjátékban, itt is van lehetőség a hullák kifosztása mellett swoop versenyekkel pénzhez jutni, kártyázás kapcsán növelni az anyagiakat,  vagy egyéb munkát vállalni mondjuk a Czerka Irodában. Azt a sok felhalmozott kreditet végül valószínűleg egy árusnál fogjuk elkölteni - melyekből sokféle van –, vagy esetleg odaadjuk egy részét szegény embereknek. Attól függ, milyen beállítottságúak vagyunk ugyebár. Végezetképp ki kell térnem a bolygókra és helyszínekre, mivel a játék egyik fő erényéről van szó. Rengeteg varázslatos helyszínre eljuthatunk, láthatjuk a dantooine-i jedi akadémiát, járhatjuk Tatooine homokját, megismerkedhetünk a bennszülött huttok őstörténetével, végigjárhatunk egy romlott bolygót és egy sith akadémiát vagy barangolhatunk a vukik hazájában! Mindez természetesen csak ízelitő, kár lenne részletesebben leírni, hiszen ez tipikusan az a fajta RPG játék, amit látni kell elsősorban, nem pedig olvasni.

Amik rombolják az összhatást


Nem, ezúttal nem a gonosz és velejéig romlott sithek a fő bűnösök! Igazából nem túl sok mindent tudnék a negatív dolgokhoz sorolni, hiszen mondhatni tökéletes alkotásról beszélhetünk. A Bioware tényleg odatett egy plusz lapáttal, ám néhány dolog azért szemet szúrt: először is a szinkronhangok önmagukban még rendben vannak, de nálam elég sűrűn történt meg az, hogy ismerős hang szólalt meg egy másik NPC szájmimikája alatt. Ugyancsak ez mondható el az arcokról, ugyanis az egész játékmenet alatt rengetegszer találkoztam ugyanazzal a fejszerkezettel, csak ugye mindig más és más helyszínen. Lényegében sajnos elég kevés külső került bele a végleges változatba, és ez hosszú távon bizony igencsak zavaró tényező, mondhatni nagyon rombolja az összhatást. A játék teljes időtartalma jócskán meghaladja egy átlagos akció FPS-t – több tucat óra, attól függ szánunk-e időt a mellékküldetésekre is -, viszont a harcrendszer talán picit konzolos lett. Persze, persze, tudom hogy ez egy átirat, de a küzdelem túl könnyű, az animációk nem elég sokoldalúak, valamint időként pofátlanul sokszor üt az ember mellé. Van megoldás természetesen, hiszen semeddig nem tart nehéz fokozatra rakni a játékot, de ez édeskevés a többi hiba mellett. Oda se neki, az ilyen dolgok mellett is csak mosolyogva tudok a cuccra nézni.

A külső nem fontos, vagy mégis?


Egy 2003-as alkotáshoz képest még most is igencsak gyönyörűnek mondható a grafika. Ugyan a motor a fizikai téren nem sokat nyújtott – a karakterek pl. haláluknál egyszerűen összeesnek, tehát mondjuk robbanás esetén nem repülnek métereket -, de a shader valami eszméletlenül jól lett beültetve, a környezet minden egyes percben elhiteti az emberrel: „te most a Star Wars univerzumban vagy, és a te kezedben van mindenki jövője”. Bár lehet, hogy csak a túlzott éjszakai KOTOR partyk miatt hallok ilyen suttogó hangokat… ezt már sose tudjuk meg, hihi. Igazság szerint az egyetlen csúnya dolog az, hogy az ATI kártyáknál előfordulhatnak nehézségek, elsősorban a nagy teret igénylő pályákon. Ilyen pl. Dantooine hatalmas mezői, ahol igencsak akadozva ment a karakter – itt nem konkrét szaggatást kell elképzelni -, s mindez annak volt köszönhető, hogy ATI kártyával rendelkeztem. Természetesen azóta kijött több javítás is, s ezek használata mellett – valamint egy friss videókártya-vezérlő letöltése után – a problémák megoldásra lelnek. Meg van hát bocsátva nekik!



A hangok szintén nem nagyon hagynak kivetnivalót, leszámítva természetesen az említett szinkronhangok alacsony számát – több ezer NPC-hez mérve persze ez így szép teljesítmény. A különböző idegen lények igen érdekes és meggyőző hangon szólalnak meg, egyetlen angolszász vagy ahhoz hasonló monológ sem emlékeztet minket arra, hogy ezt emberek hozták össze. Minden egyes faj más nyelven szólal meg, az angol hanghatás pedig mindig beleélést jelez felénk. A konkrét hangok szintén remekül lettek beleillesztve az alkotásba, egy 5.1-es hangrendszer mellett pedig igazi felüdülés véghezvinni egy nagy csatározást! A lézersugarak pattogása, a szikrázás, az ordibálás, minden a helyén van. A zene egyszerűen zseniális, kár lenne bármi rondát írnom róla: hazudnék! Az egyetlen rossz dolog ezzel kapcsolatban az, hogy gyakran ismétlődik. Engem ugyan nem zavart különösebben, de lehetnek olyanok, akiket mélyen lesújthatott egy idő után.

Mit is kotorászunk itt akkor?


Összegzésképp el kell mondanom, a Star Wars: Knights of the Old Republic a Bioware legjobban sikerült alkotásai közé tartozik, ezen kívül pedig minden idők egyik – ha nem a – legjobb Star Wars témát feldolgozó játéka született meg néhány éve. Azóta persze kaptunk folytatást is, de az előd máig a trónon van. Vajon a harmadik rész mit tesz ez ellen?