A néma szereplőkben az a jó, hogy sosem ellenkeznek. Zokszó nélkül ugranak le a legmélyebb szakadékba, örömmel lövik szitává egy egész nemzet hadseregét, akadékoskodás nélkül vetik át magukat egy másik galaxisba vezető portálon, nem kezdik zokogva a földet csapkodni, ha meghal egy szerettük, és még a legnagyobb szörny, a legfélelmetesebb lény láttán sem kezdenek vad sikításba. Egy játékra csak kivételes esetben jut egynél több ilyen karakter, a The Cave-ben mégis rögtön hét van, és egyik betegebb és ijesztőbb, mint a másik -- jó bizonyítéka ez annak, hogy szavak nélkül is lehet rémisztgetni.

CSEPP-KŐ-BARLANG

Ha szóba kerülnek a kalandjátékok, Ron Gilbert épp annyira megkerülhetetlen tényező, mint a LucasArts. A kilencvenes évek első felét meghatározó stílus szinte teljes hatalma, minden sikeres címe egy kézben, a Lucas-birodalomban összpontosult -- tulajdonképpen nekik köszönhető a modern point and click stílus létrejötte és tökéletesítése. Tőlük ered Sam és Max, Guybrush Threepwood, a Maniac Mansion és a Day of the Tentacle tinigárdája, sőt, még maga Indiana Jones is meglegyintette párszor az ostorát, parádésan bővítve ki a filmek történetét. Gilbert a LucasArt szétesése óta mégsem találja a helyét: a frenetikusan vicces Deathspanket leszámítva egyetlen komolyabb játék sem köthető a nevéhez azóta, hogy leáldozott a kalandok csillaga. A Cave ugyan csak erős túlzással nevezhető parádés visszatérésnek, de mindenképp egy karakteres, egyedi élmény, amely remekül belesimul a hangulat terén hibára képtelen Double Fine kínálatába.

Gyökerei miatt bekategorizálni nem nehéz, bár hozzá hasonló cím nem nagyon van a piacon, ez ugyanis egyszerre kaland-, logikai- és platformjáték. Ezt a három szélsőséget már a nyolcvanas évek óta ötvözik, elsősorban keleten, a Metroid- és Castlevania-sorozatokban, de mindig van egy olyan elem, amely sokkal többet nyom a latban; ez itt a kalandot jelenti, annak is a tárgyhasználós részét. De ne szaladjunk előre, ahogy a Barlang mondaná -- beszélni ugyanis csak ő képes.

KELL EGY HŐS

A címadó helyszín, a nevesített Barlang ugyanis a játék nyolcadik főszereplője. Képtelen befogni a száját, folyamatosan élcelődik, ekézi a sikerteleneket („Felmegyek az internetre, megnézem, jó-e, amit csinálsz!”), kacag mások nyomorán, miközben megpróbál valami leckét és életigazságot beleverni a próbálkozókba, a hét karakter valamelyikébe. A horrorfilmeket idéző ikrek, a dicsőséget kereső lovag, az innovációt kutató tudós, a múlton változtatni akaró időutazó, a szerelmes tuskó, a hithű szerzetes és az amazon pilótanő mind-mind saját háttértörténettel és egy különleges képességgel rendelkezik, ám a barlangba lemerészkedő csapat csak három főből állhat. Ebből talán már kitalálható, hogy az összes titok feltárásához háromszor is végig kell vinni a játékot, ez azonban semmiképp sem negatívum, a karakterekhez igazított sztorik ugyanis kiválóak.

A hősi lovag az Excalibur mítoszát éli át, az ikrek egy Tim Burton-i rémálomhoz asszisztálnak, a tuskó egy egész karnevált forgat fel, a tudós egy katonai bázis titkait kutatja, és így tovább. Ezek a missziók kifejezetten hosszúak, tökéletesen belesimulnak a történetbe, mindig az adott főhős köré igazítva a legtöbb akadályt. Meglehetősen sok a buktató; egy tűzokádó sárkány, egy aggodalmaskodó szülő, egy hiperagresszív bányalakó is gátolhatja a továbbjutást -- a cél minden esetben az, hogy ezeken valahogy átvegődjünk.

NINCS KLIKK, NINCS POINT

A játékmenet remekül igazodik ehhez a szétszabdaltsághoz -- valahogy úgy működik, mint a Blizzard klasszikusában, a Lost Vikingsben: a trió kénytelen egymás képességeire hagyatkozni, és közös erővel megoldani az elébük kerülő akadályokat. Kapcsolók meghúzása, ládák tologatása, a figyelemelterelés és a jó időzítés folyamatosan visszatérő elem. A karakterek menedzselése egyáltalán nem automatikus, általában mindenkit egyenként, birka módjára kell egyik pontról a másikra hurcibálni, a csoport kizárólag a nagyobb szakaszok végén teleportálódik egyben, minden más alkalommal külön-külön kell irányítani őket. Ez szerencsére az első végigjátszás során nem jelent problémát, ritka kevés olyan pillanat van, mikor egy akadályon többször is át kell terelni a szerencsétleneket.

A helyszínek bejárására viszont ez már nem vonatkozik, azokat ugyanis rengetegszer, keresztül-kasul fel kell fedezni, mert rengeteg olyan minifeladvány van, amit csak egy később megszerezhető eszköz tud megoldani. Tárgylista egyáltalán nincs, a karakterek egyszerre csak egy dolgot cipelhetnek maguknál -- szerencsére ezek mindegyike csak egy adott pályarészen használható, így semmit sem kell a történet elejétől a játék végéig átszenvedni. A Ron Gilbertre annyira jellemző humor miatt messze nem szokványos, hogy mi is bizonyulhat hasznosnak vagy használhatónak -- a mágiával felruházott muffin, a ropogós keksz és még egy doboz patkányméreg is jó szolgálatot tehet a betegebbnél betegebb szituációkban. A The Cave a sötét humort szivacsként szívta magába, ezért a Barlang és a perverz túlélőjátéka csak úgy sziporkázik ezen a téren. A kérők sorába beleunó hercegnő arról agonizál, hogy ő világéletében gépészmérnök szeretett volna lenni, a lakatlan szigeten rostokló túlélő a kutyájával sakkozik, a legnagyobb szörny súlyos főtt virsli függőségben szenved... ez alapján el lehet képzelni, hogy mennyire is vehető komolyan a közel négyórás történet, és akkor még ehhez hozzájön a többszöri újrajátszás, illetve az egyes szereplők saját pályája.

BŰNBALEKOK

A The Cave nem mérföldkő, nem írja felül a még mindig rendkívül aktív kalandjáték-szcéna szabályait, és még csak meg sem közelíti a klasszikus Ron Gilbert korszak műremekeit, ha a minőséget nézzük. Ez azonban semmit sem von le az érdemeiből, hiszen egy végtelenül hangulatos, az eddig kiadott Double Fine játékok világához mérhetően őrült, hihetetlenül szerethető kis kaland-adag, hét csetlő-botló főhőssel, egy szerethetően gonosz narrátorral, és bármikor, bármennyiszer újrajátszható pályacsomaggal. Ennél több még a Willy Wonkát idéző Barlangnak sem kell -- csokira viszont ne számítson senki.

The Cave -- Megjelenés: 2013. január 23. -- Gépigény: CPU: 1 magos / 1800 MHz, RAM: 1 GB, VGA: SM 3.0 / 512 MB, HDD: 1,5 GB