Egyre több a fejlesztő, ezzel együtt pedig végeláthatatlan számban érkeznek a videojátékok, aminek köszönhetően már a konzolos paletta is, de a steames felhozatal pláne durván bővül és telítődik. Emiatt elég nehéz komolyan felhívni a vásárlóközönség figyelmét egy-egy kisebb alkotásra. A lengyel Destructive Creations ügyes módját találta meg a reklámnak: a készítők megvárták, hogy a brutális témaválasztást és a sok embert felkavaró trailereket követően a szaksajtó jól megcsapkodja a popsijukat, ezzel igazi hírverést szerezve nekik, és megspórolva a reklámozás költségeit. Szerencsére a holland hallgatókból és tapasztalattal is rendelkező fejlesztőkből álló Vogelsap ennél normálisabb módszert alkalmazott: játékuk, a The Flock egyedi és formabontó alapötletét elszórva várták meg, hogy a média jól összecsipegesse a darabkákat, majd hírül vigye azokat a közösségnek. Ügyes, nagyon ügyes!
Legyél hordozó!
Elindítod a játékot, várod a felvezetést, erre paff, arcodba repül a minimális információ… a „nyáj” tagja vagy, egy vízköpő jellegű szörnyeteg, amellyel a fényes relikviát kell megszerezni, majd ha az már a mancsaid közé kerül, továbbfejlődsz „hordozóvá”. Utóbbival a reflektort irányítva kell eljutnunk a kék jelzésű célig, közben pedig távol kell tartanunk a nyáj többi tagját. Ők lesznek azok, akik veszélyt jelentenek ránk, elvégre támadásukkal megölhetnek, elvéve a fényforrást, hogy így ismét az azt kereső alaplénnyé váljunk. Mozdulatlanná válva nem sebzi őket az irányított csóvánk, de ha mozgás közben csapunk le rájuk, pillanatok alatt elégnek, azután kivárva az újraszületési időt (ez kivásárolható az adott meccs alatt elért pontokból), ismét a nyakunkban loholnak majd.
Keringő a sötétben
Várnád, hogy folytassam, igaz? Van egy rossz hírem: a The Flock jelenlegi formájában mindösszesen ennyit nyújt belsőnézetes megvalósításában, három nem túl nagy pályán, kettő-öt fő részére. Közel két-három meccs, illetve háromnegyed óra alatt a teljes egészét megismerhetjük a produkciónak, ami édeskevés. A helyszínek ráadásul (lényegileg) nem sokban különböznek egymástól, mindig az a fontos, hogy Flockként a magaslati pontokon közlekedjünk minél észrevétlenebbül, majd egy óvatlan pillanatban csapjunk le a Carrierre, eltulajdonítva a vezető pozíciót, onnantól pedig figyeljünk mindenfelé, hogy a ponthatárt megszerezve megnyerjük a küldetést, így hivatalossá téve belépőnket a végjátékba. Innentől kezdve pedig minden küzdelem ugyanolyan, persze csak az elméletet tekintve, elvégre a gyakorlat a jelen lévő játékosoktól és azok taktikázásától függ. Barátokat ne keress, ez a program nem arról szól, hogy együtt vadásszatok, hanem arról, hogy te legyél az uralkodó, domináns fél, plusz ne hagyd, hogy mások ismét a nyáj tagjává degradáljanak egy hirtelen mozdulattal. A hirtelen mozdulat pedig egyfajta gyors attakot takar, ami mellé futás és ugrás társul. Igen, tényleg ennyire egyszerű az egész rendszer.
Túlságosan unalmas
Többek között ez az oka annak, hogy egyre kisebb a játék iránt az érdeklődés, ami kifejezetten kellemetlen az alapkoncepciót nézve. Jelenleg is 215 millió felett van a populációs szám, ami ha elfogy, akkor elvileg a program offline-ba megy át, és többet nem lehet megvenni, miközben korábbi vásárlói szembesülhetnek a végjátékkal. Az „elvileg” pedig azért van, mert a jelenlegi ütemben haladva legjobb esetben is évtizedek kellenek a nullázódásig, amit várjon ki a fene. A The Flock emellett a tartalom terén sem remekel, a külseje sem szép, nem is igazán izgalmas és nem is túl horroros, hiába van annak kikiáltva. Egy érdekes, izgalmas és újító ötlet vérzik el az orrunk előtt, mert a háttérmunkára már nem volt elég idő/energia/háttér. Látszik, hogy azért gondolkodtak és dolgoztak rajta, miközben a lelkesedés is megvolt, de néha sajnos ez még nem elég a sikerhez – ahogyan ebben az esetben sem. Kifejezetten kár érte.
