Az Unmechanical, hasonlóan sok független játékhoz, pár egyetemista szerelemprojektjéből nőtt kereskedelmi termékké. A svéd srácok saját stúdiót alapítottak Sublime Interactive néven, amit később átneveztek Talawa Gamesre, és hogy gyermeküket felneveljék, igénybe vették az Unreal fejlesztői készlet idomításában már rutinos honfitárs Teotl Studios (a remek The Ball készítői) segítségét, illetve a Paradox Interactive támogatását. E példás skandináv kooperáció gyümölcse tehát ez a kedves, szerethető cucc, amelyben egy kiutat kereső kis repülő robotot terelgetünk egy különös, organikus szerkezet belsejében.  

Robottánc

A játék, ahogy a bevezetőben írtam, le sem tagadhatná az Amanita Design munkáinak áldásos hatását, hiszen itt is egy néma szereplőt irányítanunk úgy, hogy a sztorit a fejünkben kell összeraknunk, miközben a hangulat, a látvány és a hangok összhangja valóban beszippant minket az események közepébe. Szegről-végről tehát egy kalandcímről van szó, ám sokkal inkább illik rá a fizikai puzzle besorolás, hiszen más dolgunk nincs, mint rájönni, hogyan juthatunk ki egy adott pályaszakaszról, ehhez különféle feladványokat kell megoldanunk, súlyokat pakolgatva, adott sorrendben gombokat nyomogatva, kapcsolókat aktiválva, tükröket állítgatva. A játék több szakaszból áll, ezek között karakterünk új tulajdonságokkal gazdagodik,így az egyes helyszínek korábban elzárt részei is felfedezhetővé válnak. Az irányítás pofonegyszerű, hiszen a kurzornyilak mellett csak egy gombra van szükségünk, amellyel hősünk vonósugarát bekapcsoljuk, ez helyettesíti ugyanis a kezünket, de akár egy játékvezérlőt is bevethetünk. A tervezőket dicséri, hogy bár sok az ismétlődő feladat, mégsem válik unalmassá a játék, mivel mindig van valami friss elem, ami az egészet feldobja, új színekkel élénkíti.

Gyors merülés

Maguk a feladatok nem túl bonyolultak, általában elég hamar rá lehet jönni arra, mi a teendő, bár azért lesz pár pillanat, amikor tanácstalanul repkedsz ide-oda; ez ugye az emlegetett cseh csapat munkáinál is jelen van, úgy a Machinariumban, mint a legutóbbi Botaniculában, vagy a fent citált Insanely Twisted Shadow Planetben, amely hasonló alapmechanizmussal bír. Ha nagyon elanyátlanodnál, az F1 megnyomásával lehet kérni némi segítséget, mely egy gondolatbuborékba foglalt ábra képében jelenik meg – igaz, néha nehéz rájönni, mire is utal, így én azt javaslom, próbálj meg enélkül boldogulni (ráadásul ezt egy achievement is jutalmazza). Mondom, nem nehéz a dolog, bár sajnos a „Quantum Corundrum faktor” itt is befigyel: van három olyan feladat, amihez nem a józan észre, hanem fürge ujjakra, a billentyűk vagy az analóg kar gyors és ügyes nyomkodására/pöckölésére van szükség, ami miatt én megint csak bosszús vagyok, ezt jó lenne meghagyni a szívatós platformerek számára – mert az azt kedvelők, illetve a nyugis, elrévedős, gondolkodtató játékra vágyók halmazának szerintem meglehetősen szűk a metszete... Az biztos, hogy ezek az idegesítő etapok az én kedvemet jó időre elvették az újbóli végigjátszástól, ami nagy kár, hiszen az élmény kedvéért amúgy szívesen alámerülnék újra és újra ebbe a varázslatos világba, főleg, hogy a játékidő igencsak rövid, 3-4 óra alatt kényelmesen végig lehet nyomni az egészet. Külön ajándék, hogy kétféle befejezés is vár rád, ezek megtekintéséhez azonban elég, ha a stáblista lepörgése után a főmenüből a „Folytatás” pontra böksz, és a legutóbbi mentési ponttól pár perc alatt „elintézheted” a másik lezárást is. Ezért az íróknak mindenképp dicséret jár, ugyanis két teljesen ellentétes végkicsengésről van szó, ami nagyon jól megkoronázza az addig látottakat/átélteket.

Skandináv módra

Az Unmechanical erős indítás egy kezdő csapattól. Bár van hová fejlődniük, de ennyi tehetséggel, jó ízléssel, hozzáértéssel úgy vélem, még nagy dolgokra hivatottak. Kíváncsian várom a következő projektjüket, egyben megemelem a kalapom a svédek előtt, akik példamutatóan segítik, támogatják honfitársaikat álmaik megvalósításában, amiből aztán mi, játékosok profitálunk a legtöbbet. Szép volt, srácok!