Jómagam akkor ismertem meg a Worms-sorozatot, amikor az a sikertelen kitérőként emlegetett 3D-ben hódított. Fiatal szemmel is láthatóak voltak ordas hibái, mégis ellentmondást nem tűrően vágtam bele az agymosottak háborújába. A széria azóta kezd visszatérni az alapokhoz, telefonon azonban a négy évvel ezelőtti debütálás óta „kétdében” él. Idén is nyálcsorgatva vártam, hogy vajon még milyen idiotizmust lehet belecsempészni ebbe az amúgy sem túl tökéletes világba. Erre mit látnak szemeim…?
…sivárságot, lefelé görbülő szájú kukacokat -- legalábbis ezeket mutatták a megjelenés előtti képek. „Ez lenne az, amit 15 év tapasztalat birtokában elénk tesznek után a fejlesztők, ezt harangozta be az EA olyan nagy hévvel?” -- kérdeztem a képeket vizsgálva. Azonban az apró bitkukacok már nevetve várták azt a pillanatot, amikor keserűen a játék indítása menüpontra léptem: a 2010-es Worms-kaland hihetetlen erővel vágott arcul, így örökre agyamba vésődött a régi szólás igazsága: ne ítélj elsőre!
Csak később jöttem rá, hogy az a grafikai tálalás, amivel a játék szolgál, a széria fejlettségét jelenti. Ezzel hozták létre a készítők telefonon a tipikus Worms-hangulatot. A pálya valóban nagyon egyszerűen néz ki: egy ilyen-olyan mintás földből, plusz egy vízfesték-hatású háttérből áll, de az egészet a 3D-s effektussal felturbózott hulló falevelek, hópelyhek, és a valóban hullámzó tenger teszi fergetegessé. A lágy tempójú lövöldözés és a kiforrott grafikai összkép valami hihetetlen végeredményt szül, az ember a harmadik másodpercben azt veszi észre, hogy élvezi a grafikát. A pukkanó bombák és pöfékelő rakéták most is a játék védjegyét jelentik, mint megszokott és jól bevált szereplők.
A játékmenet nem sokat változott 15 év alatt, így azokat sem éri majd meglepetés, aki legutoljára a legelső Wormsszel játszottak. Adott a fegyvereink tűzerejével szétrombolható pálya -- és most is vigyázni kell, mert a lábunk alatt a mélységes tenger terül el, ami a fürdőzésre vágyó kukacoknak instant halált jelent. Az ismerős bazooka-gránát-shotgun triót leszámítva a fegyverarzenál tradicionálisan lecserélődött, de idén is kiváló féregtelenítő mordályokat kaptunk. A gránátok csapata a taktika egyik fontos elemét képezi: egy jól elhajított „csomag” a pályaelemek (benzineshordó, akna) hatására hatalmas pusztítást okozhat, én mégis az ellenfelek mellé helyezett időzített puskaporgombócokat favorizáltam, így repítve őket a mennyek kapuja felé. Miután körökre osztott gyilkolásról beszélünk, velünk párhuzamosan ellenfeleink nem mozoghatnak, ami megadja a szokott taktikus ízt a játéknak.
A kukacok megint cím- és főszereplői a sorozatnak, idétlenségüket a sajátos elmeháborodás szolgáltatja, állandóan grimaszolnak, baromkodnak -- valóban egészen karakteresek. Sajnos azonban a tipikus agyhalál idén is beköszönt: az MI nem képes az ellenfél egyszerű mozgatásának elvégzésére, így általában egy hordó átugrása is nehézséget okoz a program által vezérelt kis fickóknak. Ráadásul ellenlábasaink rendre az ütést használják támadásként, aláásva az emlegetett taktikát. A halálpontos űrkukacokból is visszavettek, így az ellenfelek cselekvés helyett hipp-hopp a tengerbe zuhannak. Ha viszont fegyvert ragadnak, ne hidd azt, hogy ők nem ismerik a „one shot, one worm” jelszót…
A negatívumok élharcosa a teljesen egyszerű pályaszerkesztés, amely alaposan megnyirbálja a játékélményt. Nincs már az, ami régen, amikor az első körökben mindenki a túlélés érdekében biztonságos helyre mászott, és az egysíkú pályák miatt nem lesznek a hegytetőről a völgyben megbúvó partizánok ellen induló hadjáratok sem (miközben a defenzív csapat jól tudta, hogy „valaki” a hegy oldalát „véletlenül” telerakta aknákkal). Ezáltal sokszor a Worms legnagyobb erénye vész el -- igen, ismét csak a taktika...
Mindennek ellenére, ha rákap az ember a játékra, nagyon könnyű elveszni benne. A karriermód változatos küldetéseket rejt, ha valamelyik megtetszett, abba később is belevághatunk. Lassan EA-szokásként emlegethetjük az achievementek hosszú sorát, most azonban jól felépítetten, élvezetes feladatokkal jelenik meg ez a népszerű lehetőség, ellentétben több korábbi telefonos játékban látottakkal. Van itt még három különböző játékmód is, melyekből ráadásul hiányoznak az alapkoncepció hibái, sőt, ezekben kifejezetten a stratégiai érzékünkre lesz szükség.
A Worms 2010-ben újfent találunk egy multiplayer módot. A játék azonban nem próbálkozik a nehézkes és kiforratlan bluetooth-lehetőséggel, ehelyett az egyszerűbb, kézről kézre járós módozatot választja, körökre osztott játékmenetének hála ketten izgulhatnak egy készülék előtt -- vagy akár hárman is! És ha esetleg a játék kisorsol nekünk egy kiváló, jól felépített pályát, találunk egy velünk egykorú ellenfelet, akivel megbeszéljük, hogy melyik túlságosan erős fegyvert nem használhatjuk, akkor hihetetlen élménnyel leszünk gazdagabbak, köszönhetően a jól kiérlelt multinak.
A teszt végén jogosan merül fel az olvasóban a kérdés: mégis, milyen játék is akkor a Worms 2010? És bár igaz, hogy sikerült ellene annyi negatívumot felsorolnom, hogy más platformon már élettelennek nyilvánítanám a próbálkozást, itt viszont az egyik legjobb telefonos játékról beszélünk. Ha az okoz fejfájást, hogy drága pénzen melyik játékot válaszd a telefonodra, akkor a Worms ellen nem tudok felhozni egyetlen komoly, negatív végkicsengésű mondatot sem…
Kezdeti megrázkódtatások
…sivárságot, lefelé görbülő szájú kukacokat -- legalábbis ezeket mutatták a megjelenés előtti képek. „Ez lenne az, amit 15 év tapasztalat birtokában elénk tesznek után a fejlesztők, ezt harangozta be az EA olyan nagy hévvel?” -- kérdeztem a képeket vizsgálva. Azonban az apró bitkukacok már nevetve várták azt a pillanatot, amikor keserűen a játék indítása menüpontra léptem: a 2010-es Worms-kaland hihetetlen erővel vágott arcul, így örökre agyamba vésődött a régi szólás igazsága: ne ítélj elsőre!
Csak később jöttem rá, hogy az a grafikai tálalás, amivel a játék szolgál, a széria fejlettségét jelenti. Ezzel hozták létre a készítők telefonon a tipikus Worms-hangulatot. A pálya valóban nagyon egyszerűen néz ki: egy ilyen-olyan mintás földből, plusz egy vízfesték-hatású háttérből áll, de az egészet a 3D-s effektussal felturbózott hulló falevelek, hópelyhek, és a valóban hullámzó tenger teszi fergetegessé. A lágy tempójú lövöldözés és a kiforrott grafikai összkép valami hihetetlen végeredményt szül, az ember a harmadik másodpercben azt veszi észre, hogy élvezi a grafikát. A pukkanó bombák és pöfékelő rakéták most is a játék védjegyét jelentik, mint megszokott és jól bevált szereplők.
Féreginvázió
A játékmenet nem sokat változott 15 év alatt, így azokat sem éri majd meglepetés, aki legutoljára a legelső Wormsszel játszottak. Adott a fegyvereink tűzerejével szétrombolható pálya -- és most is vigyázni kell, mert a lábunk alatt a mélységes tenger terül el, ami a fürdőzésre vágyó kukacoknak instant halált jelent. Az ismerős bazooka-gránát-shotgun triót leszámítva a fegyverarzenál tradicionálisan lecserélődött, de idén is kiváló féregtelenítő mordályokat kaptunk. A gránátok csapata a taktika egyik fontos elemét képezi: egy jól elhajított „csomag” a pályaelemek (benzineshordó, akna) hatására hatalmas pusztítást okozhat, én mégis az ellenfelek mellé helyezett időzített puskaporgombócokat favorizáltam, így repítve őket a mennyek kapuja felé. Miután körökre osztott gyilkolásról beszélünk, velünk párhuzamosan ellenfeleink nem mozoghatnak, ami megadja a szokott taktikus ízt a játéknak.
Lyukasfejűek
A kukacok megint cím- és főszereplői a sorozatnak, idétlenségüket a sajátos elmeháborodás szolgáltatja, állandóan grimaszolnak, baromkodnak -- valóban egészen karakteresek. Sajnos azonban a tipikus agyhalál idén is beköszönt: az MI nem képes az ellenfél egyszerű mozgatásának elvégzésére, így általában egy hordó átugrása is nehézséget okoz a program által vezérelt kis fickóknak. Ráadásul ellenlábasaink rendre az ütést használják támadásként, aláásva az emlegetett taktikát. A halálpontos űrkukacokból is visszavettek, így az ellenfelek cselekvés helyett hipp-hopp a tengerbe zuhannak. Ha viszont fegyvert ragadnak, ne hidd azt, hogy ők nem ismerik a „one shot, one worm” jelszót…
A negatívumok élharcosa a teljesen egyszerű pályaszerkesztés, amely alaposan megnyirbálja a játékélményt. Nincs már az, ami régen, amikor az első körökben mindenki a túlélés érdekében biztonságos helyre mászott, és az egysíkú pályák miatt nem lesznek a hegytetőről a völgyben megbúvó partizánok ellen induló hadjáratok sem (miközben a defenzív csapat jól tudta, hogy „valaki” a hegy oldalát „véletlenül” telerakta aknákkal). Ezáltal sokszor a Worms legnagyobb erénye vész el -- igen, ismét csak a taktika...
Le tudod lőni az almát a fejemről?
Mindennek ellenére, ha rákap az ember a játékra, nagyon könnyű elveszni benne. A karriermód változatos küldetéseket rejt, ha valamelyik megtetszett, abba később is belevághatunk. Lassan EA-szokásként emlegethetjük az achievementek hosszú sorát, most azonban jól felépítetten, élvezetes feladatokkal jelenik meg ez a népszerű lehetőség, ellentétben több korábbi telefonos játékban látottakkal. Van itt még három különböző játékmód is, melyekből ráadásul hiányoznak az alapkoncepció hibái, sőt, ezekben kifejezetten a stratégiai érzékünkre lesz szükség.
Két legény egy gáton
A Worms 2010-ben újfent találunk egy multiplayer módot. A játék azonban nem próbálkozik a nehézkes és kiforratlan bluetooth-lehetőséggel, ehelyett az egyszerűbb, kézről kézre járós módozatot választja, körökre osztott játékmenetének hála ketten izgulhatnak egy készülék előtt -- vagy akár hárman is! És ha esetleg a játék kisorsol nekünk egy kiváló, jól felépített pályát, találunk egy velünk egykorú ellenfelet, akivel megbeszéljük, hogy melyik túlságosan erős fegyvert nem használhatjuk, akkor hihetetlen élménnyel leszünk gazdagabbak, köszönhetően a jól kiérlelt multinak.
A féreglyuk a mennybe visz?
A teszt végén jogosan merül fel az olvasóban a kérdés: mégis, milyen játék is akkor a Worms 2010? És bár igaz, hogy sikerült ellene annyi negatívumot felsorolnom, hogy más platformon már élettelennek nyilvánítanám a próbálkozást, itt viszont az egyik legjobb telefonos játékról beszélünk. Ha az okoz fejfájást, hogy drága pénzen melyik játékot válaszd a telefonodra, akkor a Worms ellen nem tudok felhozni egyetlen komoly, negatív végkicsengésű mondatot sem…
Mindig egymásnak adogattuk a telefont ahogy zajlottak a körök... a legkirályabb játék volt annak idején :)