WRC: FIA World Rally Championship 3 teszt

Ahogyan a bevezetőben említettem, a WRC-sorozat eddigi két epizódja bizony csalódást okozott, mert a kissé kezdetleges grafika és a szappandoboz fizika sajnos nem jelentenek jót egy olyan műfajban, ahol példának okáért a DiRT is rajtvonalhoz áll. És ugyan a kis talján stúdió játékai nem is AAA címként kerültek forgalomba, ám a hivatalos licenceken kívül semmit sem tudtak nyújtani, ami miatt felfigyeltek volna rájuk a ralisport kedvelői. A WRC 3 ezzel szemben már egy szerethető alkotás, ami végre kiléphet a nagyok árnyékából, még ha a maga tökéletlen valójában is.

Nagygenerál

A Milestone-nál idén -- a nagyobb sorozatok jellemző szokásától eltérően -- nemcsak kasztnicserében és némi polírozásban gondolkoztak, hanem alapjaitól építették újra a játékot. Kezdték azzal, hogy úgy ahogy van, kidobták az eddigi gyengécske grafikai motort, és lecserélték a szintén saját fejlesztésű Spikengine-re, ami minden téren jobban teljesít az elődjénél. Nyilván nem a ma elérhető legszebb látványt produkálja, akad néhány bug és kevésbé profi megoldás is (a pályát övező kis oszlopok mintha anyagtalanok lennének, át lehet hajtani rajtuk, a jeges felületek pedig irreálisan tükröződnek), de összességében a táj és a pályák kellően részletgazdagok, a járgányok fényezésén szépen csillan a napfény, és a kerekek által felvert porfelhő is hihetően kavarog a levegőben. Ilyen környezetben már kellemes vezetni, feltéve, ha a fizikai motor által nyújtott élmény is megengedi ezt -- és itt egy újabb jó pontot írhatunk jóvá a Milestone munkatársainak számláján.

Kilinccsel előre

A vezetési modell érezhetően feszesebb, jobban reagálnak az autók a finom mozdulatokra is, ami az átdolgozott fizikájú útfelületekkel kiegészülve, ha nem is őrületesen reális, de szórakoztató raliélményt nyújt -- ami a DiRT kilengései óta meglehetősen nagy hiánycikknek számít a piacon. Elsőre persze lehetséges, hogy fura lesz az autók irányítása, kicsit idegesen, zabolátlanul mozognak, a mellettünk elsuhanó táj pedig néha mintha nem tudná követni az eseményeket, de egy kis finomhangolást és a motorháztető nézetre váltást követően máris helyreáll a rend: a kocsik szép ívben sodródva farolnak, villámgyorsan veszik a hajtűkanyarokat, a táj pedig... na, az kit érdekel 150 km/h-s tempónál, nem igaz?

A sok-sok beállítási lehetőségnek köszönhetően ráadásul könnyedén belőhetjük saját vezetési preferenciánkat is, nevesen azt, hogy az arcade, avagy inkább a szimulátor stílus felé húz-e a szívünk: az automata váltó, a kipörgésgátló és a többi elektronika bekapcsolásával egy könnyen játszható és élvezetes verseny vár ránk, ellenkező esetben pedig nagyobb virtuális vezetési rutinra lesz szükségünk a futamok során. A szimulátor jelző talán még utóbbi esetben is túlzás egy kicsit, de kétségtelen, hogy izzasztóbb, precízebb és persze némiképp idegőrlőbb kormánytekergetés vár ránk a segítségeket elhagyó beállítási lehetőséget választva.

Az egyszerűség gyönyörködtet

Ami a játékmódokat illeti, a program ezen részét a legtalálóbban úgy foglalhatnánk össze, hogy maga az egyszerűség. Ez azonban nem feltétlenül rossz dolog: a játékmenet mindenféle sallangtól mentes, és csakis a vezetésre koncentrál. A milánóiak jól éreztek rá, hogy nem vehetik fel a versenyt a nagyokkal a bombasztikus funkciók fejlesztésében, így inkább a ralihangulat és a vezetési élmény köré építették fel a játékot. Mondhatnánk, hogy a WRC 3-ban versenyezni kell, oszt jó napot. Ez egyedül az online multiplayer esetében visszatetsző, hiszen a világhálón keresztül történő szimpla szellemautós versenyzés azért így 2012-ben kissé karcsúnak tűnik. Szerencsére a WRC Experience és a Road to Glory opciók ennél sokkal tartalmasabbra sikeredtek.

A WRC Experience a hivatalos rali világbajnokságot takarja, erre kattintva egyetlen állomásra szóló gyorsmeccset, többfutamos kihívást és komplett bajnokságot is kezdhetünk. A WRC 3 tartalmazza az összes versenycsapatot, autóstul-pilótástul, így akár ráhajthatunk a francia Sébastien Loeb tizedik rali-világbajnoki elsőségére is virtuális formában, ha úgy tartja kedvünk. Ehhez tizenhárom helyszín (köztük Monte Carlo, Szardínia), hetvennyolc állomás (erős pályaszakasz újrahasznosítással), és öt super special stage áll rendelkezésünkre, no meg a három osztályba (WRC, Class 2, Class 3) sorolt, összesen harminchat négykerekű, melyek között olyan kocsik is helyet kaptak, mint Lancer EVO IX, a Mini Countryman vagy az Impreza. Mind-mind saját fizikával és vezetési élménnyel, ahogy azt kell.

Az egyes pályákat nem árt alaposan megismerni, mielőtt éles helyzetben tesszük próbára magunkat, mert a gépekre nagyon oda kell figyelnünk, ugyanis a versenyek során könnyedén ripityára törhetjük azokat. A törésmodell egészen pofás, és ugyan a futam közben nem tudjuk működésképtelenre amortizálni a kocsikat, a teljesítményük azért jelentősen romlik (kevésbé kanyarodnak, gyorsulnak, beragad a váltó stb.), ráadásul a következő körben azzal kell rajtvonalra gördülnünk, ami megmaradt a gépből. Két szakasz között persze korlátozott mértékben javíthatjuk az autót, ám egy helyszín hat futamból áll, így a végére már egy roncshalmazzal leszünk kénytelenek versenyezni, ha nem vigyázunk. Éppen ezért igenis oda kell figyelni az anyósülésen ücsörgő mitfahrerre, aki már két-három kanyarral előre jelzi az irányokat, nekünk pedig az őrült tempó mellett az útra és a hallottakra is koncentrálnunk kell, ha a legjobb időeredményt szeretnénk kihozni az autónkból. Elég egy aprócska hiba, és máris több pozíciót visszaesve igyekezhetünk behozni az elvesztegetett másodperceket, de éppen ez az, ami garantálja a versenyzés közbeni folyamatos feszültséget és az adrenalin fröccsöket egy-egy kicentizett manővert követően.

Vegyes érzelmek

Hangulatában némileg eltérő a Road to Glory játékmód, ami a sportjátékok mára kötelezővé vált karriermódjának felel meg, melyben egy nevenincs pilótát kell az autóversenyzés csúcsára kormányoznunk. Kezdésnek két verseny közül választhatunk, majd a futamokon nyújtott teljesítményünk függvényében nyithatjuk ki a lelakatolt pályákat, autókat és alkatrészeket. A versenyek során minimum a legjobb hétbe kell kerülnünk, hogy továbbléphessünk a következő állomásra, de a hírnevünket erősítő időeredményünk mellett fontos a vezetési stílusunk is, hiszen ezek után kapjuk az úgynevezett Ability pontokat, amik a szponzorok megszerzése mellett az autók tuningolásához is elengedhetetlenek.

A „dicsőséghez vezető út” kissé felemásra sikerült: a pengeéles ralihangulatot kevésbé hozza, ugyanakkor több újdonságot is felvonultat a hagyományos WRC megmérettetések mellé. A kötelező futamokon túl ügyességi és speciális szabályok szerint zajló versenyek várnak ránk (pl. olyan körpálya, melyen az ellenfelünkkel egyszerre indulunk, csak éppen más-más pontból), rajthoz állhatunk olyan veterán ritkaságokkal, mint a Lancia Delta Integrale, a Toyota Celica Turbo vagy a Peugeot 504, továbbá hangsúlyos szerephez jutnak az amúgy a műfajra nem éppen jellemző ugratási, drift és pályarombolási tényezők. Szintén érdekesség a korlátozott mennyiségben rendelkezésünkre álló idővisszatekerési opció is, amivel súlyos baleseteket, árokban landolásokat kerülhetünk el: a hibánk előtti pár másodpercet visszapörgetve kiválaszthatjuk azt a pillanatot, amikor még uraltuk az autót, majd onnan folytathatjuk a versenyt, immár sokkal óvatosabban. A ralifanatikusokat nem éppen ezekkel fogják megvenni, de valahogy mégis működik a dolog, így a Milestone fejlesztőinek sikerült még egy kis sajátos ízt is csempészni a sportágba.

Ugyan a WRC 3 nem ír történelmet, azonban kellemes versenyzési élményével, komplett licencfelhozatalával, átdolgozott fizikájával és nagybetűs ralihangulatával egész biztosan sokak szívébe belopja magát. Igaz, valódi vetélytárs híján ez nem is olyan nehéz dolog.