Minden évben hatalmas lelkesedéssel vizslatom az év végi toplistákat, hogy hol mi lett az év legjobb horrorja, de többnyire egy vállmegvonással konstatálom, hogy ugyanaz, ami 10-ből 9 másik portálnál is. Ezek után jön a Reddit, meg az eldugott, kisebb filmes blogok, ahol rendszerint azért ajánlanak néha egy-egy olyan filmet, ami elnyeri a tetszésem – már ha sikerül megnéznem valahol. Rengeteg horrorfilmmel ugyanis az a helyzet, hogy bemutatják az adott évben egy fesztiválon, aztán több hónapig parkolópályára kerül, sőt, az is előfordul, hogy csak egy évvel később kap mozis vagy VOD megjelenést. Hatalmas mázli, hogy az elmúlt években már a hazai forgalmazók is elkezdték behozni az itthon kevésbé ismert, de kinn körberajongott horrorokat, ami nem biztos, hogy kereskedelmi szempontból mindig megéri, de legalább egy jó irány.
Jó irány, mert kikövezi az utat más – többnyire független – filmek előtt, és valahol pont ez adja a mozi varázsát is. Nem az unalomig koptatott ijesztgetések és a jumpscare-parádé, hanem azok az alkotások, amik tényleg képesek beszippantani és tudnak mutatni valami újat, valami frisset a rengeteg középkategóriás agymenés mellett. Én most olyan filmeket szedtem össze nektek, amik vagy nagyon tetszettek idén (és mondjuk eljutottak a hazai mozikba is), vagy csupa jót hallottam róluk a külföldi ismerőseimtől, így még jobban várom a VOD premiert.
It Ends
Kezdeném azzal, amit 100%, hogy senki nem ismer – nem csoda, hiszen eddig csupán egy külföldi filmfesztiválon vetítették és sehol máshol. A film négy friss végzős barát történetét meséli el, akik éjszakai kocsikázásra indulnak, de rossz kanyart véve egy soha véget nem érő, kozmikus horrorral átitatott útra tévednek. Bizony, ebben a filmben egy loopban ragadnak a főszereplők, ami jelen esetben egy út. Egy elhagyatott, végtelennek tűnő úton találják magukat, a helyzet pedig fokozatosan egyre borzalmasabbá válik, és nemcsak fizikai, hanem lélektani veszéllyel is szembesülniük kell. Ha szeretitek az olyan horror- vagy thriller-filmeket, amelyek nem az ijesztgetésre, hanem a hangulatra, illetve a pszichére hatnak, és ha érdekel titeket, hogyan reagálna az emberi elme egy végtelen, nyomasztó helyzetben, akkor az It Ends egészen erős és elgondolkodtató élmény lehet.
Strange Harvest
A Strange Harvest olyan, mint egy dokumentum‑stílusú bűnügyi true-crime film – méghozzá hamis (mockumentary) formátumban. A történet szerint az amerikai rendőrség – a nyomozók, tanúvallomások és beszámolók, testkamerák, archív felvételek, illetve bizonyíték‑fotók segítségével – visszatekint egy sorozatgyilkos, Mr. Shiny 1995 és 2010 közötti ügyének felgöngyölítésére. A film a nyomozás rekonstruálásán keresztül tárja fel, hogyan lett Mr. Shiny rémtetteinek háttere nem csupán pszichológiai, hanem – ahogy a cím is sugallja – okkult, kozmikus rémálom. A Strange Harvest különlegessége, hogy az évek óta divatos true-crime műfajt kutyulja össze a horrorral. A film sokáig abszolút reális keretek között marad, interjúkkal, testkamera-felvételekkel, bizonyítékokkal – így a néző könnyen elhiszi, hogy amit lát, akár valós is lehetne. Nagyon érdekes műfaji egyveleg, de az a helyzet, hogy valóban működik – még ha elsőre szokatlan is ez a megoldás.
A csúf mostohatestvér
A film egy modern, sötét tündérmesét tár elénk, ahol a szépség szó szerint brutális üzlet. Elvira, a főszereplő, folytonosan verseng hihetetlenül szép mostohatestvérével, és bármire képes, hogy felkeltse a herceg figyelmét. A történet a hagyományos Hamupipőke-motívumot fordítja fel, miközben a karakterek közötti rivalizálás, a hatalomvágy és a társadalmi nyomás kerül a középpontba. A csúf mostohatestvér (The Ugly Stepsister) azoknak ajánlott, akik szeretik a klasszikus tündérmeséket újragondolva, sötétebb, ironikus vagy akár elgondolkodtató stílusban, és érdeklik őket a karakterek közötti pszichológiai játékok. Helyenként egész felkavaró, például az idei év egyik legundorítóbb jelenete (egy óriásféreggel) is ehhez a filmhez köthető. Nem biztos, hogy újranézném!
A hosszú menetelés
A történet egy disztópikus alternatív 20. századi Amerikában játszódik: ötven tinédzserfiút sorsolnak ki az országból egy minden évben megrendezett halálos „gyaloglásra”. A verseny lényege egyszerű és brutálisan kegyetlen: folyamatosan gyalogolniuk kell, minimum sebességgel – ha elmaradnak, három figyelmeztetés után kivégzik őket. Az marad életben, aki egyedül kibírja a legnagyobb távot – ő kap pénzdíjat és egy életre szóló lehetőséget. Ez egy Stephen King adaptáció, de szerencsére a jobbik fajtából. A színészi játék és az atmoszféra kiemelkedő: az alkotók nem takargatják a film sötétségét, és a film bizony a brutalitás mellett is képes átadni az emberi küzdelmet, félelmet, illetve kétségbeesést. Láthatjuk, amint ismeretlenekből a legjobb barátok válnak, ugyanakkor A hosszú menetelés tényleg nem takar el semmit. Itt közvetlen közelről lőnek fejbe fiatalokat, vagy láthatjuk, amint valaki az út közepén könnyít magán (WC-re ugyebár nem lehet elszaladni). Kemény film, aminek a vége is elég ütősre sikeredett – King-rajongóknak kötelező.
Dead Mail
A film 1980-as években játszódik az Egyesült Államok közép-nyugati részén. Azzal nyit, hogy egy súlyosan sérült ember kétségbeesetten vonszolja magát egy levélszekrényhez, és vérrel átitatott segélykérő üzenetet dob be. A levél végül a “dead-letter” osztályhoz kerül, ahol Jasper, az elveszett, rossz címzésű levelekkel foglalkozó munkatárs dolgozik. Amikor Jasper elkezdi felgöngyölíteni az ügyet, egyre mélyebbre jut egy olyan sötét titkokkal teli verembe, ahová nem lett volna szabad lemerészkednie. A Dead Mail kakukktojás, mert ez inkább egy thriller, mintsem klasszikus értelemben vett horror, de azért a Fűrész itt-ott megidéződik. A film atmoszférája különösen hatásos: a 80-as évekbeli, szemcsés-analóg stílusú képi világ és a szintetizátoros zene hangulata erős retró-noir érzést kölcsönöz neki, de emellett a sztori is kellőképpen csavaros és feszült jelenetekkel teli.
Együtt
A film középpontjában egy pár, Dave Franco és Alison Brie karakterei állnak: Tim és Millie a párkapcsolatuk megmentésének reményében vidékre költöznek, remélve, hogy újrakezdhetik életüket. Egy kirándulás során azonban furcsa, természetfeletti erővel találkoznak, ami szó szerint összeforrasztja a testüket – a horror innen fokozatosan a kapcsolatuk mélyebb rétegeire, kötelékére, elidegenedésére és testi-fizikai együttlétre egyaránt hat. Az Együtt (Together) lényegében egy testhorror, de kicsit sem veszi komolyan magát. Ami miatt érdemes megnézni, az a rendkívül jól összerakott CGI és VFX munka, amit ebbe a produkcióba beletettek. Ahogy a párocska testrészei egymásba fonódnak, összetapadnak és a csont a másik fél bőre alól türemkedik kifele, az egyszerre gusztustalan és elképesztő látvány, mert ilyesmit tényleg ritkán láthatunk mozifilmben. Emellett A szer után ez volt az a horror, ahol hangosan tudtam röhögni bizonyos jeleneteken.
The Undertone
Ez a film úgy jött szembe velem, mint 2025 legfélelmetesebb filmje. Nem valami mozis plakáton olvastam ezt, vagy egy filmes portálon, hanem a Redditen, ahol azért többnyire olyanok fogalmaznak meg véleményt, akik mezei filmrajongók. A The Undertone főszereplője Nina Kiri, aki egy paranormális témájú podcast műsorvezetője. A történet akkor indul be, amikor visszaköltözik otthonába, hogy gondoskodjon beteg, haldokló anyjáról – közben kap egy sor titokzatos hangfelvételt: egy fiatal házaspár otthonában történő természetfelettinek ható zajokról, eseményekről. Ahogy ezekre a felvételekre reagál, a podcast‑munka és a valóság elmosódni látszik: a film fokozatosan feszültséget, bizonytalanságot és növekvő pszichés nyomást épít – sosem tudod biztosan, hogy amit hallasz, vajon valós, vagy csak az elme játszadozik Ninával és vele együtt a nézők idegeivel is. A The Undertone nagy erőssége a hangtervezés: nem a látványra épít, hanem a hangokra: suttogások, recsegő zajok, csend… az atmoszféra és a félelem ebből épül. Sok kritikus szerint a film „hang‑terrorral” dolgozik: halk vagy hangos, a feszültségét építését ezekre bízza. Nem kifejezetten egy mozikba való horror ebből a szempontból. Sokkal inkább szól azoknak, akik szeretik otthon, egyedül, fej- vagy fülhallgatóval nézni a horrorfilmeket – nekik mindenképp ajánlott!
Persze hozhattam volna még egyéb filmeket is, de azt hiszem, hogy egy olyan évben, amikor a szakma 90%-a azonnal térdre borult a Fegyverek (Weapons) előtt, ódákat zengtek a totál katyvasz 28 évvel későbbről, és akadtak olyanok is, akik 1/10 pontnál többre értékelték a gyalázatos Démonok között: Utolsó rítusokat, én úgy érzem, hogy érdemes keresgélni az igazi gyöngyszemeket. Nem azokat a filmeket, amik igazán nagy hullámokat keltenek, mert mindenki róluk beszél az interneten, hanem a kisebb, kevésbé ismert horrorokat, amikről lehet, hogy egyébként összesen 100 ember tudja, hogy léteznek. Bízom benne, hogy a fenti listával tudtam adni pár tippet, hogy miket érdemes feltenni a radarra és várni az esetleges hazai mozis, vagy legalább nemzetközi VOD megjelenést.
Ha tudtok hasonlókat, akkor Facebookon kommentben megoszthatjátok!
Borítókép forrása: IMDb
