Az előző héten sorra vettünk néhány olyan vígjátékot, melyekről úgy gondoljuk, hogy bármikor képesek mosolyt csalni az emberek arcára (persze nem mindenkiére, hiszem a humor relatív), szóval most következzék a második ötös, melyek között már valódi legendákat is találhatunk.
Balfékek
Dan Harmon 2009-ben indult szériája egy hétköznapinak még csak távolról sem nevezhető tanulócsoportot mutat be, melynek tagjai merőben különböznek egymástól, megágyazva ezzel a viccesebbnél viccesebb szituációknak. A cselekmény középpontjában egy felfüggesztett ügyvéd, Jeff Winger (Joel McHale) áll, aki kénytelen beiratkozni egy közösségi főiskolára, a Greendale falai között pedig hamar rájön, hogy ebben a suliban bizony mindig zajlik az élet – pláne akkor, ha rajtuk múlik. A merőben más személyiségekből álló csapat ugyanis szépen lassan családdá kovácsolódik, hogy közösen oldják meg a rájuk háruló feladatokat, a szereplők között pedig olyan jól működik a kémia, hogy kis túlzással kedvünk lenne csatlakozni a tanuláshoz. A Balfékek legnagyobb erőssége egyébként a tematikus epizódokban rejlik, melyek között többek között rajzfilm és stop-motion (!) is akad (a paintball eseményekről már nem is beszélve), szóval egy rendkívül egyedi vonásokkal megáldott szériáról beszélünk, amely még a negyedik falat is hajlamos néha áttörni. Nem mellesleg már nagyban készül a történetet lezáró mozifilm, így mindenképp érdemes belekezdeni, vagy épp újrázni – ha valakinek megkoptak az emlékei.
A kép forrása: Amazon.com
Dokik
A 2001 és 2010 között futott Dokik elég nagy népszerűségnek örvend hazánkban, hiszen anno a kereskedelmi csatornák is adták, jelenleg pedig a Disney+ kínálatában érhető el. Az orvosok és gyakornokok cseppet sem könnyű életét bemutató szitkomban a leendő medikus, John Dorian (Zach Braff) szemén keresztül ismerhetjük meg a Sacred Heart kórház izgalmakban és tragédiákban gazdag mindennapjait, miközben egyre közelebb kerülünk a keményen küzdő főszereplőkhöz. Bill Lawrence alkotása azért lett annyira felkapott a maga idejében, mert kiválóan egyensúlyozott a humor és a dráma között, így a műfajtól kissé idegen módon olyan részek is akadnak a sorozatban, melyek teljességgel mellőzik a poénkodást. Emellett a romantikus szál is remekül van felépítve (ezen a banánhéjon el szokott csúszni egy-két vígjáték), a színészek közötti kémiáról már nem is beszélve – Zach Braff és a Dr. Perry Coxot alakító John C. McGinley csipkelődését lényegében lehetetlenség megunni. Nagy kár, hogy az új karaktereket útjára indító 9. évad minősége alaposan rányomja a bélyegét az összképre (bár szerintem azért az sem lett annyira borzalmas), az első 8 szezon viszont kötelező néznivaló mindazok számára, akik szeretik, ha egy szériában ügyesen vegyítik a nevetést és a sírást.
A kép forrása: The Guardian
Seinfeld
Az 1989-ben kezdődött Seinfeld leginkább akkor robbant be itthon a köztudatba, amikor felkerült Netflixre, holott egy 10 Emmy-díjat nyert szériáról beszélünk, amely sok szempontból gond nélkül képes felvenni a versenyt a Jóbarátokkal – sőt, néhány esetben felül is múlja azt. Jerry Seinfeld és barátai valósággal öntik magukból a poénokat a 9 évad során, melyek zöme ma már egészen biztosan nem jutna el a képernyőig (a levesnáci még a papírig sem), de pont ez mutatja, hogy egy valóban vicces, nem pedig a polkorrektség oltárán áldozó vígjátékról van szó – manapság már nemigen találni ilyet. Tovább növeli a Seinfeld befogadhatóságát, hogy – az előző címekkel ellentétben – nem egy bizonyos közegben játszódik, hanem teljesen hétköznapi emberek egyáltalán nem hétköznapi kalandjait mutatja be, így mind a szereplőkkel, mind pedig a szituációkkal rendkívül könnyű azonosulni – bár tény, hogy Seinfeld hódításai picikét túlsúlyban vannak a többi elemhez képest. Akinek tetszett az imént említett (és nemsokára sorra kerülő) Jóbarátok, vagy az Így jártam anyátokkal, az egészen biztosan nem lőhet mellé a legendás Larry David (akinek amúgy saját sorozata is van Félig üres néven) opuszával – már csak azért sem, mert Cosmo Kramer (Michael Richards) személyében sikerült megalkotni minden idők (egyik) legjobb szitkom karakterét.
A kép forrása: Entertainment Weekly
Jóbarátok
És akkor következzék a már többször emlegetett alapmű, amely legalább akkora jelentőséggel bír a sorozatok történetében, mint mondjuk az X-akták vagy a Lost. A Jóbarátok az a széria, amit az is nagyon jól ismer, akinek fogalma sincs, mi fán terem ez a műfaj, mivel 1994-től kezdve a 2000-es évek elejéig még a csapból is ez folyt, így nehéz volt nem összefutni a hat ikonikus karakterrel, akik pillanatok alatt nevetéssel töltötték meg a nappalikat. Rachel, Ross, Chandler (nyugodj békében, Matthew Perry!), Joey, Phoebe és Monica csavaros története a mai napig elképesztően nagy rajongótáborral bír, hála a pillanatok alatt megkedvelhető karaktereknek és az ügyesen adagolt poénoknak, melyek közül ugyan nem mind öregedett jól, de azért oka van annak, hogy a széria 1,1 millió értékelést követően is 8,9 ponton áll IMDb-n. Nem mellesleg a színészek zöme is rengeteget köszönhet David Crane és Marta Kauffman produkciójának, hiszen Jennifer Aniston szinte biztosan nem lett volna ekkora világsztár a Jóbarátok nélkül, de vélhetően Courteney Cox helyett is más alakítaná Gale Weatherst a Sikoly-filmekben. Ismert és felkapott alkotás lévén természetesen ezt a szériát is rengeteg támadás éri (pláne az utóbbi években), de szerintem teljes joggal lett viszonyítási alap a szitkomok között, a popkulturális hatása pedig megkérdőjelezhetetlen.
A kép forrása: The National
A hivatal
A hivatal angol verziója ugyan nem sokáig volt a képernyőn, az amerikai változat viszont annál nagyobb karriert futott be – nem véletlenül, a Dunder Mifflin nevű papírvállalat scrantoni kirendeltségének históriája ugyanis minden szempontból rendkívül ütősre sikeredett. Greg Daniels mockumentaryje legfőképp az iroda regionális menedzsere, Michael Scott miatt vált igazán ismertté, az Oscar-díjra jelölt Steve Carell ugyanis olyan elánnal keltette életre a főnökök kissé idegesítő, de azért szerethető gyöngyét, hogy az szinte példátlan a nevettetésre épülő művek körében – bizonyára az is milliónyi Michael-mémmel találkozott már, aki egyetlen másodpercet sem látott A hivatalból. Persze egyetlen színész/karakter még nem tudná elcipelni a hátán az egész koncepciót, ám szerencsére mindenki más is brillírozik a stábragok közül, így remek színészek (Rainn Wilson egyszerűen szenzációs Dwight Schrute szerepében) adják elő a szinte minden esetben bravúros poénokat, miközben a romantikának és a szívhez szóló pillanatoknak is jut hely a nagy nevetés közepette. Egy bizonyos pont után ugyan romlik picit a minőség (ennek miértjét a spoilerek elkerülése végett inkább nem részletezem), ám még ezzel együtt is egy kimagasló minőségű sorozatról beszélhetünk, amit minimum egyszer mindenkinek látnia kell – legalábbis azok közül, akik fogékonyak erre a stílusra.
A kép forrása: AlloCiné
Mi tehát ezekkel a címekkel szerettük volna kiegészíteni a legutóbbi listát, de természetesen ezúttal is vannak olyan produktumok, amik végül kimaradtak a szórásból. Az első néhány évadában például az előző cikkben már említett Így jártam anyatokkal is rendkívül jó szórakozást nyújtott, ám a Jóbarátok-pótlónak szánt széria sajnos annyira leeresztett a végére, hogy inkább csak ebben a lábjegyzetben emlékeznénk meg róla. A mai napig jó egészségnek örvendő Felhőtlen Philadelphia is kellemes kikapcsolódást kínálhat abban az esetben, ha valakit nem zavarnak a sokszor alpári viccek és megnyilvánulások, a Julia Louis-Dreyfus nevével fémjelzett Az alelnök pedig azoknak szól, akik szerint a vígjáték és a politika jól megfér egymás mellett. Persze még a most felsoroltakon túlmenően is rengeteg olyan komédia létezik, amely érdemes lehet a figyelemre, így adja magát a kérdés: neked melyik a kedvenc vígjáték sorozatod?
