Steven Spielberg egyszer azt mondta:
„Minden science fiction film, amit valaha láttam, figyelmeztetett valamire, ami végül valóra vált.”
A háromszoros Oscar-díjas rendező a Világok harca után visszatért a kedvenc műfajához, az ufós filmekhez, és hát nemigen bíbelődött a nézők orientálásával, rögtön in medias res kezdett, ezért indítsuk most ezt a cikket mi is így. Van egy matekzsenink, egy bizonyos Dr. Daniel Kellner, akit Josh O’Connor játszik, és aki bizonyítékot talál arra, hogy a földönkívüli élet létezik. Sőt nemcsak, hogy létezik, de tud róluk a Védelmi Minisztérium, közismertebb nevén a Pentagon, valamint egy Wardex nevű, természetesen gonosz nagyvállalat is, ami tulajdonképpen az igazság eltusolásán dolgozik. Kellner maga is a Wardex alkalmazottja, jobban mondva csak volt, mivel lelépett az ufók létezését bizonyító adatokkal, ezért a nyomában van a cég sötét öltönyös kormányügynöke Colin Firth alakításában, aki a visszafejtett idegen technológiának köszönhetően amolyan X professzor módjára képes az emberek elméjét uralni. Az űrlények egyébként idestova 80 éve vannak a Földön, legalábbis innen datálják a felfedezésüket, Kellner pedig úgy véli, hogy a létezésük nem lehet egyetlen cég vagy minisztérium tulajdona, itt nyolcmilliárd ember igazságáról van szó. Vagyis eljött a leleplezés idejének a napja.
Hasonlóan látja a helyzetet a Colman Domingo által alakított volt kormányzati alkalmazott is, aki ugyan szimpatikus, de nehéz megmondani, hogy miért van egyáltalán jelen a történetben, szemben a hiperaktív időjóssal, Margaret Fairchilddal, aki a legérdekesebb figura mind közül, és akinek a szerepében Emily Blunt brillírozik. Margarettel egyébként elég furcsa dolgok történnek, miután beszáll a lakásába egy kis vörös madár: elkezd folyékonyan beszélni olyan idegen nyelveken, amelyeken korábban nem tudott, az emberekben pedig képes olvasni, nem is annyira a gondolataikban, inkább a lelkükben.
A leleplezés napja nem magyaráz sokat és nem is bonyolítja túl a cselekményt, egyetlen konkrét folyamatra összpontosít, amelynek a legvégső momentuma az, amikor az emberek megtudják az igazságot, azaz hogy nincsenek egyedül, ez a pillanat pedig egyszerre félelmetes és furcsán reményteli. Valami oknál fogva Spielberg azt is feltételezi, hogy az emberek rettenetes módon felháborodnának azon, ha kiderülne, hogy élve boncoltak idegeneket, pedig a valóságban ez igencsak a vége felé szerepelne az aggodalmaink listáján egy ilyen helyzetben.
Ami jó:
- A marketing. Rég láttam ilyen tökéletesen felépített marketingstratégiát egy film körül, ami könnyen lehet, hogy csak félig-meddig volt mesterségesen generált. Gondoljunk csak arra az interneten terjedő összeesküvés-elméletre, miszerint a film amolyan kulturális előkészítés arra, hogy a társadalom majd könnyebben fogadja a földönkívüliek létezésének hivatalos bejelentését. Hogy ez a konteó a rajongók fejéből pattant ki, esetleg az Universal szándékosan gerjesztett pletykájáról van-e szó, azt nehéz lenne megmondani, annyi biztos, hogy az egyik előzetesben már maga Spielberg győzköd minket arról, hogy idegenek márpedig vannak.
- A színészek. Emily Blunt konkrétan élete egyik, ha nem a legjobb alakítását nyújtja, Colin Firth és Josh O’Connor is egészen jók, bár messze jobb szerepekben is láthattuk már őket. O’ Connor és Blunt között egyébként elég erős a szexuális kémia, ami igencsak meglepő annak fényében, hogy nincs ilyen jellegű szál a történetükben, éppen ellenkezőleg: közös sorsukból fakadóan inkább egy testvérszerű viszonyt akarnak eladni.
- A színvilág. A hideg, kékes árnyalatok kétségkívül adnak egy misztikus, földöntúli atmoszférát a filmnek, de a rendező védjegyének számító fénycsóvák, lencse becsillanások sem maradhatnak el, amitől az egésznek lesz egy jó értelemben vett old-school blockbuster hatása.
- Örök kérdés, hogyha vannak földönkívüliek, akkor az éppen aktuális amerikai elnök vajon tud-e róluk, a film válasza erre pedig egy határozott nem, és az érveik tulajdonképpen logikusak. Egy elnök legfeljebb nyolc évet maradhat hivatalban, utána civillé válik, a civil elnökök pedig lényegében folyamatos kockázatot jelentenének egy ilyen horderejű titok megőrzésekor.
- A film akkor a legjobb, sőt tulajdonképpen csak akkor igazán érdekes, amikor filozófiai kérdéseket feszeget, a Halálos iramban-filmeket idéző autós üldözéseket pedig nyugodt szívvel elhagyhatta volna Spielberg. Érint például vallási kérdéseket, elsősorban azzal összefüggésben, hogyha a hit az emberi lélek alapvető szükséglete, egy ilyen horderejű felfedezés vajon milyen mértékben rendítené meg ezt a kapaszkodót.
Ami nem jó:
- Spielberg tud filmeket rendezni, ez nem is kérdés, de A leleplezés napjában ezt jól leplezte. Vagy teljes mellszélességgel bele kellett volna állnia egy látványos, akciódús blockbusterbe, ebben az esetben viszont hangsúlyosabb cselekményre, feszesebb tempóra és kevesebb filozofálgatásra lett volna szükség. Vagy a másik lehetőség és számomra egyértelműen a legszimpatikusabb, hogy sokkal filozófikusabb, elvontabb irányba viszi el a filmet, és nemcsak megkapargatja a felszínét azoknak az egyébként érdekes témáknak, amiket bedobott, hanem el is mélyed bennük. Ehelyett mit kaptunk? Egy langyos sci-fit, ami nem tudja eldönteni, hogy most akkor proféta akar lenni vagy egy 90-es éveket idéző, nyári blockbuster.
- Feldob egy rakat jó ötletet, az ember oldalát pedig fúrja a kíváncsiság, hogy választ kapjon a kérdéseire, de nem. Azóta is azon gondolkodom például, hogy Colman Domingo karaktere miért fektetett annyi időt és energiát Margaret otthonának életnagyságú megépítésébe, mert a dolog visszagondolva elég feleslegesnek érződik. Ahogy arra sem kapunk konkrét választ, hogy pontosan mi az az eszköz, amivel Colin Firth karaktere teleportálni tudott más emberek elméjébe.
- Az, hogy Spielberg alapvetően pozitívan áll a témához, és hogy a film valamiféle reményt sugároz – ami jó eséllyel a rendező saját világlátását tükrözi –, önmagában még nem lett volna baj, ám az, hogy az egész fantáziátlan, már elég nagy probléma. Spielberg egyértelműen inkább diktálni szerette a divatot, mint követni, még akkor is, ha mindig is a mainstreamen belül mozgott, A leleplezés napjának azonban szinte egyetlen eredeti vagy újszerű gondolata nincs a földönkívüli élet kapcsán.
- Még a kinézetükkel kapcsolatban sem. Spielberg ufói tulajdonképpen a legtipikusabb ufók, amik jelen vannak a popkultúrában: szürkés színűek, vékonyak, hatalmas fejük van, hozzá pedig túlméretezett, mandulavágású fekete szemeik.
- Josh O’Connor karakterének van egy barátnője is a történetben, akit Eve Hewson alakít, és akinek tematikus szerepe van, mivel az ő figuráján keresztül merül fel leginkább az a kérdés, hogy miként hatna a hitre és a vallásra, ha bizonyítást nyerne az idegen élet létezése. A forgatókönyv azonban meglehetősen mostohán bánik vele: a cselekmény felénél gyakorlatilag eltűnik, mintha az alkotók egész egyszerűen megfeledkeztek volna róla, hogy aztán a fináléban egy kulcsfontosságú pillanatra visszahozzák, te pedig elszégyelld magad miatta, hogy gyakorlatilag teljesen elfeledkeztél szegény bajba jutott barátnőről.
Végítélet
A leleplezés napja mindenáron misztikus akar lenni és szeretne nagy hatást kelteni, de az egyetlen reakció, amit kiváltott belőlem, az egy fejvakarás volt: mert mi a fene volt ez? Nincs mit szépíteni, Spielberg új filmjének jóval nagyobb a füstje, mint a lángja, és bár kifejezetten gondolatébresztőnek szánja magát, túl hamar megelégszik a felszín megkapargatásával. A legfurcsább az egészben az, hogy ez a film még csak nem is unalmas, de nem is izgalmas. Blockbuster akar lenni, de nincs benne elég lendület. Gyakorlatilag a senkiföldjén reked. Pedig az alapötletben ott lett volna egy nagyszerű film lehetősége, valami különleges, mégis spielbergesen monumentális, ráadásul a marketinget is nagyon könnyen meg lehetett kajálni - nyugi, ha te is eljátszottál azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha valóban ez a film készítené elő a földönkívüliek létezésének bejelentését, nem vagy egyedül. Csakhogy amikor eljön a nagy pillanat, ahelyett hogy katartikus élménnyel hagynád el a mozitermet, csak sóhajtasz egy nagyot, vállat vonsz és szépen továbbállsz. Másnapra pedig szinte el is felejted az egészet.
Borítókép forrása: Universal Pictures