Kezdésnek ott van a már említett két rassz, a goblinok és a farkasemberek (worgen). Mindegyik faj külön háttértörténettel, egyedi kezdőzónákkal és képességekkel rendelkezik. Aki szereti a trópusi éghajlatot, annak ott van az örvénytől északra található Kezan-sziget, de ha a játékos az óceán adta sós levegőt preferálja, allergiás rohamoktól többé nem fog szenvedni, a ködös, félhomályban lévő Gilneas városában. Hegyes fülű, zöld cimboráinkkal halállovagot, sámánt, vadászt, mágust, papot zsiványt, boszorkánymestert és harcost indíthatunk, míg a worgeneknél a sámán szövetséges megfelelőjét, a druidát vehetjük igénybe az eddig felsoroltakon kívül. A goblinok fogják szolgáltatni a program poénos, steampunk-szerű oldalát, legyen elég annyi kezdésnek, hogy hátasuk a "roadster" lesz.
A fő ok, mely miatt biztosan nőni fog a populáció, az átformált területek lesznek. 60-as szintig hosszú út vezet, és hiába ült az ember szájtátva az alapjáték territóriumai láttán, öt év az öt év, és rendesen meglátszik a Grand Canyon méretű szakadék egy WoW és a Wrath of the Lich King között. Ennek orvoslása végett rendezi át az eddigi terepeket a Blizzard. Tehát a Kalimdor közepén terpeszkedő sivatag kettéhasad, magma tör a felszínre szinte mindenhol, ahol pedig nem ez történik, ott a felszínre törő rétegvíz által avanzsálnak a temetők esőerdőkké. Egy többperces menetelés így nem lesz olyan unalmas, főleg, hogy a láva- és a vízeffekt is sokat javult. A látványra innentől kezdve nem lehet panasz.
A karakterek statisztikáit jelentős mértékben leegyszerűsítik, ezzel akarja a Blizzard kiszorítani a PvP-ben uralkodó véletlenszerűséget. A blokkolás valószínűségét kivették, és helyettesítették egy állandó védelmi értékkel, a vadászok többé nem használnak manát, ugyanakkor e mennyei energiának regenerálására ezentúl a gyorsaság tulajdonság fog rádobni bónuszt.
Az új fejlődési rendszer a Titánok Útja lesz, mely nem váltja le a talenteket, inkább kiegészíti azokat, sőt, további specializálódásokat kínál. Minél több tehetségpontot teszel egy bizonyos ágazatra, annál több és erősebb járulékos passzív képességekre tesz szert a karakter. Mivel minden játékos másképp osztja el pontjait, az így megszerzett mesterségek (a Blizzard így hívja őket), elősegítik az avatarok egyedibbé tételét.
Az archeológia másodlagos képzettség lesz, mely szervesen kapcsolódni fog a Titánok Útjához. A földcsuszamlások következtében rég elfeledett romok kerültek felszínre, és ezek megvizsgálására van lehetőségünk. Ha a leleteket leporoltuk, feljegyzéseket készíthetünk, és ezen felfedezések által léphetünk szintet az új rendszer ranglétráján.
Útvesztőkről nem tudunk sokat, említést tett a Blizzard egy bizonyos Bastions of Antiquityről, e címszó alatt pedig képeket láthattunk egy víz alatti instance-ról. Ötfős kalandnak ígérkezik az Abyssal Maw (Neptulon, a víz ura), a Skywall (Al'akir, a vihar ura) birodalma, továbbá Uldum, a titánok másik hátrahagyott városa is két ötfős kapacitású szárnnyal fog rendelkezni (City of Tol'Vir és Hall of Origination). Blackrock Spire-ba egy új járatot vájnak, egy öt főt igénylő labirintust, akinek azonban ez nem elég, az ellátogathat Grim Batolba, ahol négy társával egy izzasztó előjátékban lehet része, majd Deathwing (Halálszárny) erői ellen vonulhat klánjával együtt. A bossokról nem esett szó, csak Ragnarost leplezték le a Blizzard emberei. A retró jegyében két instance-t fognak felújítani, Shadowfang Keepet (a worgen fertőzés miatt), és Deadminest (eddig ismeretlen okokból).
A korlátok nélküli PvP rajongói is örülhetnek, Wintergrasp után (ahol csak sikerült kiszorítani a lagot, hogy játszható legyen a program) ismét egy elkerítetlen csatateret köszönthetünk a WoW-ban, Tol Baradot, mely hasonló elven fog működni, mint elődje, csak éppen napi feladatokat is kapunk, ha sikerül elfoglalni. Gilneas városa ostrom alatt áll, és ez egy remek alkalom a játékosok számára, ha dicsőséget óhajtanak szerezni frakciójuknak, ezért a fejlesztők nem voltak restek bejelenteni a Battle of Gilneas nevezetű harcmezőt. Arénáról még nem érkezett hír, csak annyit tudunk, hogy le fogják rántani róluk a leplet, amint az a cégnek marketing szempontból kedvező lesz.
A történet intenzívebb mint valaha, a Deathwing által kiváltott katasztrófa mindenkit felrázott: az egyik törésvonalra épült Orgrimmar leamortizálódott, ez pedig arra kényszeríti a hordát, hogy termékeny területek felé terjeszkedjen, veszélyeztetve ezzel a szövetségi határokat. Garrosh Hellscream, a híres Grom forrófejű fia nem ért egyet Thrall hadúr nézeteivel, és úgy provokálja a tündéket, ahogy csak bírja. Ismerős arcok bukkannak fel, olyanok mint Malfurion Stormrage, aki helyre akarja állítani az egyensúlyt, vagy Genn Graymane, aki még nem tudjuk, kinek a pártjára áll (Varian Wrynn háborús nézeteit vallja, vagy az új rendhez akar-e igazodni?). A karakterek döntéseire nagy hangsúlyt fektet a Blizzard, nem hagyja csak úgy lógni a levegőbe a kérdéseket.
További érdekesség, hogy Christie Golden (a Klánok Ura, a Horda Felemelkedése, és az Arthas írója) belekezdett új Warcraft-könyvébe, mely szintén a kataklizmáról fog szólni. Messze ő publikálta a legigényesebb és legtartalmasabb írásokat a szériában, így érthető, hogy miért karolta fel a Blizzard.
Ez tehát egy nap termése, egyenesen Azeroth mezőiről. Ígéretes információk, melyeket a Wrath of the Lich Kingével ellentétben, inkább a "hideg zuhany" kategóriába sorolnék. Az adalékanyagok a szokásosak: új képességek, új tárgyak, új elérhető szintek...
