Épp csak debütált a Netflixen, és máris a streamingszolgáltató legnézettebb tartalmai közé került a Fontos vagy nekem (I Care a Lot), a hazai filmes kommentmezőket pedig elárasztották a J Blakeson (Az 5. hullám; Lőpor) rendezését méltató megjegyzések. Nem véletlen a siker, már maga a film alapszituációja is igen izgalmas. Olyan konfliktust járnak körbe az alkotók, ami valós társadalmi-morális kérdéseket vet fel az öregkorral és a joggal való visszaélés módozataival kapcsolatban. Értelmezhető persze pusztán „nagykutyák” hatalmi harcaként is a hideg és számító üzletasszony és a kegyetlen maffiavezér párviadala, bár ezt a roppant izgalmas szálat némiképp megtöri a váratlan befejezés. Az utolsó képek után kissé furcsa szájízzel állhatunk fel a képernyő elől a közel két órás játékidő végeztével, egyvalami azonban biztos: Blakeson munkája kifejezetten fordulatos gengszterthriller, amilyen izgalmas alkotás kevés készült az elmúlt esztendőben.

mv5bywu2ztrhndmtmwyxmc00ztvklthjzmitzgy4mgu0ymzlmjjlxkeyxkfqcgdeqxvymtkxnjuynqv1.jpg

Fontos vagy nekem már expozíciójában nagyon érdekes szituációt vázol. Marla elhagyott, magatehetetlen idősek felett gyámkodik hivatalból, de valójában csak kihasználja a lehetőséget, hogy otthonba dugja őket és megszerezze vagyonukat. Utolsó kiszemelt áldozata azonban nem várt alvilági háttérrel rendelkezik, így hősnőnk vérmes szerb maffiózókkal kerül szembe. A hétköznapi szituációk közül kibontakozó történet alaposan megragadja a néző fantáziáját. Egyáltalán nem tűnik olyan elvetemült feltételezésnek, hogy idősekkel szemben, otthonokban történtek már a filmben látottakhoz hasonló visszaélések. A kiváló történet mellett a film hangulata is megnyerő, az első képkockától fogva érezhető a suspense íze. J Blakeson rendező majdnem végig fenntartja az induló feszültséget. Klasszikus thriller-konfliktus tárul elénk, a direktor valószínűleg tudatosan és jó ízléssel (!) idézi David Fincher stílusát. A műfaj kedvelői hamar belefeledkezhetnek a történetbe, elsősorban Rosamund Pike játéka ragadja magával a nézőt. Amikor a Holtodiglan végén megrendülten jöttünk ki a moziból, még nem sejtettük, hogy az amerikai színésznő eszköztárában van Amynél is elvetemültebb, makacsabb karakter. A Fontos vagy nekem főszerepében hasonlóan beteges, tántoríthatatlan hőst alakít, mint a briliáns 2014-es thrillerben, ezúttal viszont szemben találja magát némi konkurenciával is.

mv5bn2y2mtmwodmtnge2ns00zdaxlthjnzktmjblmjuxy2iwowrmxkeyxkfqcgdeqxvymjq3ndc5mzyv1.jpg

Sajnos ellenfele már nem olyan eltalált karakter, mint Marla. Ezen a téren meglehetősen suta megoldásokhoz nyúltak az egyébként valóban felettébb szórakoztató és elgondolkodtató thriller alkotói – nem véletlenül emelem ki a műfajt. Kár volt erőltetett „vicceskedő” pillanatokat beszúrni a suspense-szel erősen átitatott jelenetek közé, mert ezek teljesen megbontják a film feszültségét. Kis szarkazmus persze elférne a történetben, helyette viszont inkább csak gyerekes pillanatokat látunk. Egyszerűen illúzióromboló, amint a Peter Dinklage alakította gengszterfőnök rendre üvöltözik és dobálózik embereivel. Van az a vezér, akinek az őrjöngése megfélemlít (Robert De Niro, Jack Nicholson és Al Pacino például különösen jók a despotikus vezetők megformálásában), jelen esetben viszont teljesen súlytalanok, ráadásul nem is viccesek az ilyen típusú jelenetek. Dinklage maffiavezér karaktere persze önmagában groteszk, amire érthető módon próbálnak építeni az alkotók. Az erőszakos és suspense-teli sztorival viszont legfeljebb a fekete humor férne meg, míg Dinklage játéka inkább Disney-gyerekmesék gonoszait idézi. A filmbéli délszláv maffiózók ábrázolásmódjával kapcsolatban általános probléma, hogy az egyik pillanatban még rettegnünk kéne fizikai fenyegetésüktől, majd a következő jelenetben esetlen idiótáknak mutatják őket. Aki megmenti a filmet, és végig fenntartja a halálos küzdelem tétjét, az végletekig eltökélt Marla. Rosamund Pike nagyon hasonló karaktert alakít – briliáns módon –, mint a Holtodiglanban. A pszichopátia jegyeit mutató, eszelős üzletasszony vasábrázata és szívóssága ténylegesen riasztó.

ie65331.jpeg

Érdemes külön kiemelni a befejezést, amit egy váratlan, radikális megoldás tesz emlékezetessé. Vannak filmrajongó szubkultúrák, ahol kifejezetten keresik a Fontos vagy nekeméhez hasonló, csúcsponton vagy hirtelen fordulattal végződő alkotásokat. A közönség többségében viszont általában nyugtalan érzéseket kelt egy ilyen lezárás. Nem nyitott befejezésről vagy egy utolsó dramaturgiai csavarról van szó, ami pontot tesz a cselekmény végére. A Fontos vagy nekem története lényegében már lezárul, amikor még folytatódik a film. Mintha egy új sztoriba kezdenénk bele az utolsó pár percben, amiben azonnal történik egy drasztikus esemény, majd rögtön véget is ér a film. Ízlés kérdése, hogy ezt ütős csavarnak vagy rosszul kivitelezett lezárásnak tekintjük – én inkább utóbbit érzem. Bár kétségkívül felejthetetlenné válik az utolsó jelenet, mégsem olyan érzés tölti el az embert, mint például az Eredet végső gegje láttán. J Blakeson filmjében egy hirtelen fordulattal a feje tetejére áll minden, de a néző nem kap időt, hogy feldolgozza a látottakat, hanem az érzelmi csúcsponton – levezetés vagy legalább egy metaforikus stabilizáló kép nélkül – azonnal legördül a vége-főcím. A fordulatok nagy mesterei, Hitchcock, Fincher és Shyamalan minden esetben hagynak legalább egy megnyugtató képsort, Blakeson azonban nem ezt az utat választja, hanem egy sokkoló eseménnyel vágja el a filmet.

Sajnos a karantén időszak nem kápráztatott el minket jobbnál jobb filmekkel, a Fontos vagy nekem viszont igazi moziélményt biztosít. Különösen a thriller rajongók fognak beleszeretni J Blakeson rendezésébe, ami hangulatában hasonlóan komor és feszült tónust áraszt, mint ami a műfaj legjobb munkáit jellemzi. Különösen David Fincher thrillereiből merítenek sokat az alkotók. Nem lehet véletlen a színészválasztás sem: rengeteget hozzátesz a produkcióhoz Rosamund Pike, akinek sikerül a Holtodiglan Amyjét idéző akaratos, törhetetlen karaktert elénk varázsolnia. Mégsem utánérzésről van szó, hanem a legjobb értelemben vett inspirációról. Egyedül a fekete komédia címke érthetetlen, amit a Netflix ajánlójában odabiggyesztett a film címe mellé. Lehetett volna pikáns pillanatokat elhelyezni a történetben, az erre irányuló törekvések viszont elég rosszul sültek el. Ezzel együtt a hősnő személyisége és a sokkoló befejezés épp elég gondolkodnivalót hagy a nézőknek. A Fontos vagy nekem az egyik legizgalmasabb film, amit az elmúlt egy évben láthattunk. A legjobb szívvel ajánlható alkotás a Netflix kínálatából.