[Filmkritika] Ragadozó madarak

Ha most lusta lennék, bemásolhatnám ide a 2019. április 5-én megjelent, Shazam filmkritikám első teljes bekezdését, de ennek Böjti valószínűleg nem örülne, így nem teszem. Helyette kezdem a 2016-os Öngyilkos osztaggal, mely a DC Comics legnagyobb rosszfiúit hozta össze, hogy egy nagyot csapassanak: ez volt a DC Extended Universe harmadik filmje. Az Öngyilkos osztag bár háromnegyed milliárd dollárt összeszedett, kritikailag hatalmasat bukott, ugyanakkor nyert egy Oscart, méghozzá a legjobb smink és haj kategóriában.

Ez egyértelműen az Öngyilkos osztagban bemutatkozó Harley Quinn karakterének elismerése volt, hiszen az újságírók Margot Robbie teljesítményét és sminkjét emelték ki a film egyetlen erősségeként. A DC Extended Universe legfontosabb funkciójában, a koherens univerzumépítésben közel sem tudott olyan jól működni, mint a nagy rivális Marvel, így a producerek kénytelenek voltak taktikát váltani. Az összefüggő világ helyett a Wonder Womannel kezdődően a karakterekre tolódott a hangsúly, aminek meg is lett az eredménye: míg az Aquamant csak szerették, a Wonder Womant és Shazamot már imádták a rajongók (és a kritikusok is persze). Most pedig megjött a Ragadozó madarak, ami az Öngyilkos osztag története után veszi fel a fonalat, és a DC Comics legzakkantabb csaját, Harley Quinn-t emeli a középpontba!

A Ragadozó madarak és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása egy igazi csajfilm. Emellett természetesen egy szuperhős mozi is, rendelkezik a műfaj összes jegyével: van egy gonosz, van egy megmentendő lány, és persze vannak az eltérő hátterű, eltérő tulajdonságokkal rendelkező karakterek, akiket az élet összesodor, hogy elérjenek egy közös célt.

Az Öngyilkos osztagban történtek után Joker dobta Harley Quinnt, de ő ahelyett, hogy magába fordulna és szívecskés üzenetekkel bombázná szerelmét, felrobbantja az Ace Chemicals vegyi gyárat, ahol örök hűséget fogadott Jokernak… Innen indul a történet és a Margot Robbie által megformált karakter emancipációja egyaránt, amit Harley Quinn a saját szavaival mond el. A film ugrál az időben, a narrációnak hála mégsem követhetetlen a cselekmény, sőt, még az újaknak sem lesz érthetetlen a történet, hiszen egy kifejezetten jópofa rajzfilmes kezdésben mondja el az alapfelállást Gotham legőrültebb nője.

A Ragadozó madarak az Öngyilkos osztagban történt eseményekre csak néhány kikacsintással utal, ugyanakkor az R-es korhatár besorolás lehetőséget adott a producereknek arra, hogy a Suicide Squadnál egy jóval merészebb mozit készítsenek. A Ragadozó madarak nem az a film, amire a tinikor elején lévő gyermeket el lehet vinni. Van vér, káromkodás és persze csillám (a szó átvitt és valódi jelentésében) tonnaszámra, miközben Margot Robbie brillírozik a vásznon.

Mozdulatai, mimikája egészen elképesztő, ő van a főszerepben, így nem lehet azon csodálkozni, hogy a csapat többi tagja, René Montoya (Rosie Perez), a Vadásznő (Mary Elisabeth Winstead) és Fekete Kanári (Jurnee Smollett Bell) némileg háttérbe szorul. Mégis, együttműködésük látványos és akciódús, míg az ellenlábasok közül az Ewan McGregor alakította Fekete Maszk emelkedik ki, nárcisztikus, őrült személyiségével, aki egy pillanat alatt képes kivégezni valakit. Chris Messina Viktor Zsasz-a viszont sajnos közel sem volt olyan félelmetes, mint kellene: Anthony Carrigen sokkal jobb volt ebben a szerepben a Gotham című sorozatban.

Lehet, hogy egyeseknek nem fog tetszeni a filmben bemutatott girl power, de nem lehet letagadni, hogy a Ragadozó madarak erről szól. Az akciójelenetek is jól néznek ki, amin nem kell csodálkozni, hiszen az a Chad Stahelski koreografálta ezeket, akinek a John Wick 3-at is köszönhetjük, minden őrültségével együtt. A Ragadozó madarak megvalósításában sokat kölcsönöz az Öngyilkos osztagból, mégis sokkal jobban működik annál. Ez egy színekben pompázó mozi, kemény csajokkal, kemény zenékkel és látványos jelenetekkel: a Ragadozó madarakat még azok is élvezni fogják, akiknek az Öngyilkos osztag nem jött be.  A producerek az elmúlt években megjelenő filmekkel rátaláltak a DCEU helyes irányára, ami mellett már csak ki kell tartaniuk, és további sikereket fognak elérni.