Azt, hogy mennyire kicsi a világ mióta az internet betört a hétköznapokba, mi sem mutatja jobban, hogy az Univerzumot Felügyelő Fajok Imperátusi Hivatala és a fejlesztők budapesti irodája egy és ugyanaz a hely (mint ahogy a két testületet alkotó emberanyag is, de erről később). Barátságos, tágas, modern irodába kaptunk meghívót; Budapest szívében, a Margit híd közelében egy kis magyar csapat ügyködik azon, hogy az egyre népszerűbbé váló űrstratégiában minden flott(á)ul menjen. Óvatos kérdésekkel kezdünk, hiszen még alakulófélben a játék, de Kordován Csaba, a fejlesztők szócsöve visszaránt a valóságba: „Alakulófélben? A kilencedik fordulónál járunk!”
Pángalaktikus
A játék története szerint a messzi jövőben az univerzum fajai immár egymásra találtak, és homogén vagy épp sokszínű, lazább vagy szorosabb szövetségben egymással próbálják megnehezíteni a többiek boldogulását. A választható fajok mellett fontos még az asconok népe, hiszen ők egyszerre töltik be a rejtély és a megoldás jelentőségteljes szerepét. Az ismert világ legintelligensebb faja szinte minden olyan technológiát kidolgozott, ami egy közepesen fejlett népnek kell ahhoz, hogy kijusson a világűrbe, és ott meg is találja a számítását, de miután megcselekedte, amit megkövetelt a mélyűr, hirtelen eltűnt. Senki sem tudja, honnan jöttek, senki sem tudja, hogy hozták létre azt a végtelen bölcsességre utaló tudáshalmazt, amit maguk után hagytak, és végül az is talány, hová lettek. A lényeg azonban, hogy tökéletes táptalajt biztosítottak az utánuk jövőknek, és az ascon tudomány gyümölcseit immár hat másik nép szedegeti. Flottákat, fegyvereket, irányítórendszereket, gyártástechnológiát és ezernyi más dolgot tanultak meg a titokzatos ősöktől, és azt egyetlen cél szolgálatába állítják: harcolnak.
Nem úszod meg szárazon
A fejlesztők saját bevallása szerint a játéknak igazából tényleg csak egy értelme van: harcolni kell. „Na, azért ez ennyire nem egyszerű,” ragadja a szót magához Csaba. „A játékban fejlesztened, kutatnod, termelned kell, ki kell építened a saját planétád biztonsági rendszerét, illetve szövetkezned kell más játékosokkal. Az más kérdés, hogy a játék úgy van kitalálva, hogy egy darabig harc nélkül is meg tudj élni, de aztán a szó szoros értelmében rákényszerülsz a dologra.” Na persze senki ne úgy képzelje el, hogy kizárnak, ha nem ölsz meg körönként minimum két ellenfelet, a nyersanyag kitermelésében van egy érdekesebb csavar: eleinte, kezdő játékosként még érdemes az alapanyagokat az űrben keringő aszteroidákból kibányászni, de minél többször nyúlunk ehhez az eszközhöz, annál kisebb eredményt érünk el. Pár tucat bányászküldetés után már jóval jövedelmezőbb lesz, ha nem nagy sziklákba fúrunk lukakat, hanem az ellenség védelmébe. Persze innentől kellemes kis csapdába esünk: a harchoz fejlesztés kell, a fejlesztéshez pedig harc, ráadásul minél sikeresebbek vagyunk ebben a két dologban, annál biztosabb, hogy előbb-utóbb belefutunk az első olyan játékosba, aki majd minket szemel ki tökéletes célpontnak. A játék első szavai a következők: ne reménykedj. A Gal6 Univerzumban a remény hal meg elsőként. A siker nem az illúzióidon múlik, hanem a stratégiádon és a döntéseiden.
Harcos számok
Akik még nem játszottak netes szerep- és stratégiai játékkal, most biztos furán néznek maguk elé: az addig rendben, hogy űrhajók meg lézerfegyverek, űrlények meg titokzatos fajok, de hogy fogok én egy böngészőben harcolni? „A harc pofonegyszerű és baromi összetett egyszerre. Azoknak, akik nem szeretnek a színfalak mögé látni, csak annyit mondok: a különböző űrhajóknak különböző harcértékük van, így a rendszer egy képlet alapján eldönti, hogy az összecsapás során ki melyik járműből mennyit vesztett el, és ez alapján ki a győztes. Azonban azoknak sem kell csalódniuk, akik szeretnek elveszni a számok és statisztikák rengetegében – a játékban minden segítség megtalálható ahhoz, hogy mindenki kidolgozza a maga stratégiáját és ütőképes seregét. Bár a hat faj gyökeresen eltérő felfogással gondolkozik a harcról, és homlokegyenest más hajókat dolgozott ki, tény, hogy mindenre van egy adu, és mindennek van ellenszere is”. És valóban, az adathalmaz áttekinthető, letisztult táblázatban kerül elénk, még első látásra is rögtön érthető, hogy a tucatnyi űrnaszád milyen kombinációban lenne hasznos. „Igazi epikus csaták kerekedhetnek ki, főleg azért, mert legtöbbször nem egyedül keveredsz csetepatéba: a Gal6 egyik legerősebb oldala ugyanis a szövetségesek rendszere.” A játékosok hamar megtanulják, hogy egyedül még a legerősebbek sem élnek túl sokáig – a sok lúd disznót győz elve a világűr dagonyájában is tökéletesen igaz. „Hiába van egy 80-as szintű játékos, negyven huszadik szintűvel nem bír el.” A rendszer nem viccel: egy szövetségnek van vezetője, kincstárnoka és hadügyminisztere is, az ő feladatuk a különböző tevékenységek összehangolása – vagyis a siker biztosítása. Egy százfős szövetségnél ez már nem is játék, inkább igazi kihívás.
Mi ebben az üzlet?
Ahogy haladunk a játék áttekintésével (vagy más mértékegységgel: ahogy fogy a nekünk kikészített süti az asztalról), egyre inkább az a meggyőződésem, hogy ez itt nem pár ember hobbija, ez vérkomoly üzlet. „Jól látod – mosolyodik el Csaba –, A Gal6 elődjét négyen vitték, de hamar kinőtte magát a dolog, így ezt a játékot már profi csapat igazgatja. Van programozónk, dizájnerünk, tesztelőink, de van különítmény a játékkal kapcsolatos hírek megírására (amik a világon belüli eseményekről tudósítanak), illetve ott az Univerzumot Felügyelő Fajok Imperátusi Hivatala, az UFFIH, a játék hivatalos szerve is, amiben mindannyian benne vagyunk, és igyekszünk odafigyelni a játékmenet nyugalmára. No meg lassan gyűlik a fordítói team is.” Bizony, a távlati tervek szerint a Gal6 nemcsak a magyar és az angol embereknek szól majd, hanem a világ minden fontosabb nyelvén meg kíván jelenni. A tervek szerint lesz itt francia, orosz, spanyol, de cigány és eszperantó is. Arra a kérdésre, hogy nem félnek-e egy ilyen sokszínű játékosbázistól és a köztük támadó indulatoktól, profi választ kapok: „nem félünk, az egyes népcsoportok összefogása és az egyéb vetületek mind a játék jól kiszámított részét alkotják, amik felpörgetik az oldal forgalmát – amúgy meg inkább itt menjen a harc, mint a valóságban”. Ez a rész akkor tiszta, de egy ekkora csapat üzemeltetéséhez azért bevételek is kellenek – a mostanában divatos mikrotranzakció szó kerül elő: a játék alapvetően ingyenes, de bizonyos kényelmi funkciókat, illetve a hatékonyságot növelő eszközöket meg is lehet vásárolni. Nem kell nagy összegekre gondolni, havonta egy-két ezresből szinte minden lehetséges extrát megvásárolhatunk, és ami fontos: ez korántsem kötelező, csak jól jöhet (például mikor a szövetség vezetője kitalálja, hogy a tervezett támadásnak két hulláma lesz, egy háromkor, egy meg ötkor – hajnalban). Első hallásra tehát furcsa az alapötlet, de annyi minden furát láttunk már a neten, hogy igazából nem is meglepő: a Gal6, a magyar űrstratégia működik. Igazi addiktív kis kaland, óránkénti fordulói között pedig van idő a tervezésre vagy épp a világ történelmének olvasgatására. Szükség is lesz a tanulásra – két nap után mindenki hadügyminiszter akar majd lenni…
Viszont minden egyesújabb lépésért meg kell küzdeni, nem kínálja éppenséggel tálcán a program, hogy mit, és hogyan is kellene csinálnom.
Egyenlőre nem valami felhasználóbarát a program.
Én még a kezdeti időkben játszottam vele, már akkor is jó hangulata volt még a csalók, illetve sms-bajnokok ellenére is, sőt őket volt csak igazán jó buli megszorongatni. A legjobb az egészben a csapat alapú támadások megszervezése, egyeztetés a klán tagokkal ki, mikor és mivel indul, és kit támad, elterelő hadműveletek, kémszondák küldése, stb. Az egyik klántag még egy "csataszámláló" programot is írt hozzá, ezzel segítve a támadások kimenetelének a meghatározását.
Ha jól emlékszem, akkor 4 fordulót nyomtam végig.
Sajnos ma már nincs rá időm, de mindenkinek ajánlom. Érdemes benne elmerülni! Jó látni, h még aktív és fejlődik.
Érdekesen hangzik, lehet, hogy kipróbálom...