Az általánosságok közül foltot tettek a "láthatatlan" csapattagok problémájára, több ponton finomították a csevegőablakot, normalizálták a varázstárgyak potyogását és azok feldolgozását, és a világban való mozgást is sikerült egy kicsit csiszolgatniuk. Bár egy-két kollégámat leszámítva még a szerkesztőségünk is tüntetőleg hátramaradt a Hellgate: London ügyben, pedig a kissé elavult külső esetünkben egy egyértelműen felismerhető Diablo-vérvonal köré került felépítésre. A verziószámon látszik, hogy még mindig nincsenek a közelében sem annak, amikor befejezettnek lehet tekinteni a projektet, de istenem, ismeritek a mondást: jobb későn, mint soha...?