Tovább folytatjuk az Assassin’s Creed Valhalla bejelentése kapcsán elkezdett, a játékok háttérvilágát és történelmét bemutató cikksorozatunkat. Eddigi írásainkban szó volt már az Assassin’s Creed világának jótevőiről, a szabadság és egyenlőség mellett kardoskodó Asszaszin Testvériségről, valamint örök ellenlábasaikról, a Földet az Új Világrend bevezetésével leigázni igyekvő Templomos Rendről, most pedig a játékok mitológiájának egyik legizgalmasabb pontját, az emberiség megszületését és az Éden Darabjainak megalkotását vesszük alaposabban górcső alá.
Az első civilizáció
Az Assassin’s Creed történelme szerint messze nem az ember volt az első igazán értelmes lény a Földön, akadt ugyanis itt előttünk egy másik faj, a nagyjából humanoid, de technikailag sokkal fejlettebb Isu, avagy az Első Civilizáció, ahogy a legtöbb játékban emlegetik. Hogy pontosan kik ezek az Isuk, az jó eséllyel örök rejtély marad a hiányos és töredezett történelmük miatt, egy dolog azonban biztos: annak idején pont ők hozták létre az emberiséget, és ez a döntésük végül a teljes kipusztulásukhoz vezetett.
Az emberiség megszületése így lényegében kényelmi okokra vezethető vissza: az Isuknak munkásokra volt szükségük, ezért saját képükre megteremtették az embereket, akiket szívósnak, ellenállónak, de azért nem túl okosnak terveztek. Azt pedig, hogy az új szolgáik engedelmesek legyenek, az úgynevezett Édeni Almákkal biztosították: születéskor minden ember agyába neurotranszmitterek hálózatát ültették, ez pedig, kapcsolatba lépve az Isu technológiával, lehetővé tette, hogy kvázi gondolatátvitel útján irányítsák az új munkásaikat.
Az emberek felkelése
A fent felvázolt rendszer először még remekül működött, azonban ahogy telt az idő, az Isuk és az emberek keresztezéséből megszületett egy harmadik, hibrid faj, aminek a képviselői tisztavérű rokonaikkal ellentétben már az agyukba ültetett neurotranszmitterek nélkül jöttek a világra. Ennek köszönhetően a hibridek teljesen immunisak voltak az Édeni Almák gondolatirányító tulajdonságaira, és láthatták, hogy az emberiség valójában szolgasorban sínylődik. Innentől pedig csak idő kérdése volt a két faj közti háború kirobbanása, mely végül időszámításunk előtt 75 ezerben következett be.
Ekkor történt ugyanis, hogy két hibrid, egész pontosan a Bibliából is ismerős Ádám és Éva, megszökött mesterétől, és vitte magával annak Édeni Almáját is, ami innentől kezdve egyszerűen csak Almaként maradt meg a történelemben és a mítoszokban. A két hibrid szökése egyben egy brutális és véres felkelés kirobbanását is jelentette, melyben az Isuknak szembe kellett nézni a hibridek vezette korábbi szolgáikkal, ez pedig mindkét fajt alaposan megtizedelte.
És bár az Első Civilizáció technikailag jóval fejlettebb volt, mint az emberiség, utóbbiak nagy létszáma és agresszív viselkedése bőven kiegyenlítette ezt a fölényt, így a felkelésből rövid úton éveken át húzódó, parttalan háború lett. Apró érdekesség, hogy az Assassin’s Creed-játékok főszereplői már itt, időszámításunk előtt 75 ezer évvel is felütötték a fejüket: azokat a hibrideket, akikre nem hatott az Isuk elmekontrollja, és így végezni tudtak az Első Civilizáció gyermekeivel, egyszerűen csak asszaszinokként emlegették a társaik.
A Toba katasztrófa
Az Első Civilizációnak és az emberek között dúló háborúnak végül nem az egyik fél győzelme, hanem mindkét oldal majdnem teljes kipusztulása vetett véget. Tíz évvel Ádám és Éva lázadása után ugyanis egy félelmetes erejű koronakidobódás érte a Földet, kitéve a bolygót a Nap gyilkos sugárzásának. A világ felégését a becslések szerint nagyjából tízezer ember és ennél jóval kevesebb Isu élte túl, és bár a túlélők végül békét kötöttek, az Első Civilizáció sorsa már rég megpecsételődött: egyszerűen túl kevesen maradtak, hogy újra talpra tudjanak állni, így szép lassan kihaltak.
A helyzet iróniája, hogy az Isuknak hatalmában állt volna megfékezni a koronakidobódást, vagy minimum mérsékelhették volna az általa okozott károkat, azonban annyira lefoglalta őket az emberekkel vívott háború, hogy túl későn vették észre, milyen sors vár a bolygóra. Az utolsó pillanatokban azért megpróbáltak valamiféle védelmi módot kidolgozni a közelgő katasztrófa ellen, és bár saját kipusztulásukat már nem kerülhették el, az emberiségen segítettek: 2012-ben Desmond Miles az ő technológiájukat felhasználva tudta semlegesíteni egy hasonló koronakidobódás hatásait.
Az Első Civilizáció hagyatéka és az Éden Darabjai
Az Isuk a fentii okokból nem sokkal időszámításunk előtt 75 ezer után kihaltak, és hamarosan már csak az emberiség mítoszaiban, legendáiban éltek tovább (gyakran istenekként), hagyatékuk azonban jelentősen meghatározta a Föld további sorsának alakulását. Az Első Civilizáció szellemisége egyrészt tovább élt a hibridek vérvonalába, akiknek a leszármazottai végül megalapították az emberiséget védelmező Asszaszin Testvériséget, másrészt pedig, bár az Isuk eltűntek, az általuk készített tárgyak java része megmaradt.
Ezeket a technológiai csodákat összefoglaló nevükön egyszerűen csak az Éden Darabjainak hívjuk, bár természetesen több fajtájuk is megkülönböztethető. Az Éden Kardjai például pusztító erejű fegyverek, melyeket az Első Civilizáció legkegyetlenebb polgárháborúja során készítette el Héphaisztosz, míg az Édeni Leplek feladata a gyógyítás. Az Isuk legfontosabb hagyatékának azonban mégsem ezek, hanem az Édeni Almák számítanak, melyekkel a mai napig hatékonyan lehet irányítani és manipulálni az emberek gondolatait.
Az Assassin’s Creed történelmében számtalan helyen felbukkannak az Éden Darabjai, jellemzően nagy és neves történelmi személyiségek közelében. Az Első Civilizáció technológiájával volt felfegyverezve Nagy Sándor, Dzsingisz Kán és Gandhi is, hogy ezek közül csak pár nevet említsünk, de az Éden Darabjai természetesen a Templomos Rend figyelmét is felkeltették. Tekintve, hogy az Édeni Almák elsődleges funkciója az emberi elme leigázása és befolyásolása, könnyen belátható, hogy miért ezek lettek a templomosok szemében az Új Világrend bevezetésének tökéletes eszközei.
Éppen ezért, az Assassin’s Creed-játékokban, a templomosok és az asszaszinok közti legtöbb konfliktus középpontjában, általában egy Édeni Alma vagy valamilyen más, első civilizációs ereklye áll, amit előbbiek meg akarnak szerezni, utóbbiak pedig biztonságba szeretnének helyezni. Ebből kiindulva biztosak vagyunk benne, hogy az Assassin’s Creed Valhallában is felbukkan majd az éden egy vagy több darabja, de hogy pontosan mi vagy mik lesznek ezek? Az alighanem csak a játék megjelenésekor fog kiderülni.
