Ez a mostani megoldás nekem valahogy jobban tetszik, mert persze az is izgalmas, mikor a híres-neves fejlesztők mutogatják a színpadon, mitől lesz nekem jó, de azért valahogy jobban megbízom az első kézből szerzett tapasztalatokban. A nagy felbátorodásnak valószínűleg az az oka, hogy a Kinect már nemcsak a zárt ajtók mögötti bemutatásra alkalmas, de akkor is megbízhatóan működik, ha kiteszik egy németországi raktárépületbe, és hagyják, hogy a minden gonoszsággal felkészült újságírók nyüstöljék őket. Nem is vártuk meg, míg másodszor is megkérdezik, hogy „Do you want to try it?”, Bate-tel némi ingyen kaja (az Ungarische chipsen nagyon röhögtünk) és repipia elfogyasztása után bele is vetettük magunkat a mókába. Szerencsére nem kell újra elmondanom, milyen is pontosan, amikor valaki a Kinecttel játszik, mert ha valaki látta kollégám múlt héten a magyar Microsoft irodában felvett őrületét, az pontosan tudja, milyen lesz az ősszel megjelenő mozgásérzékelős kamera, aki meg nem, az nézze meg ott, sokkal pontosabb képet kap majd a dologról. Ha valaki azonban arra kíváncsi, mi a véleménye annak, aki most próbálta a cuccot először, akkor tessék: meglepő, de tényleg működik, és a mutatott játékok annak ellenére is vigyorra és jóleső lihegésre késztettek, hogy a demók a végleges változatok lehetőségeinek csak egy igen kis szeletét tartalmazták (vagyis például a Kinectimalsban a különböző macskafélék tíznél több mozdulatra is képesek lesznek). Összességében elmondható, hogy csupa egyszerű, de mégis tartalmas játékot láttunk, amik nemcsak bemutatják, de ki is használják a hardver lehetőségeit. Ja, és Bate a lelkemre kötötte, hogy írjam le: a 100 méteres síkfutás Kinect-változatában nemcsak engem győzött le, de 9,36 másodperccel új világrekordot állított fel.
Az Xbox 360-nál maradva írok pár szót a szintén bemutatott Halo Reach multiplayerről: bár néhány hete Londonban volt szerencsém pár órán keresztül halomra lövetni magam a nálam sokkal képzettebb európai kollégákkal, azért ma is szívesen dobtam le magam a fotelbe, és láttam neki újra a dolognak. A hullámokban érkező ellenfelek ezerféle cselekedetre késztettek: eleinte például keresgéltem, hogy melyik gomb is szolgál a jetpack begyújtására, aztán mikor végre rájöttem, az összes lehetséges fegyverrel gyilkoltam picit. Néha mondok olyasmiket, hogy „azért a Halo multija már csak a hátát nézheti az MW2-nek vagy a Bad Company 2-nek”, de ne vegyetek túl komolyan: ha a Reach kijön, azzal is éjjeleket fogunk majd átidegeskedni.
Ugorjunk a PC-s érdekességekhez: végre fény derült arra, hogy pontosan mit is takar a redmondiaknál a Project S. Az Age of Empires tér vissza, méghozzá mikrotranzakciós MMOG formájában. A látottak alapján az összetettségre és a lehetőségekre nem lehet majd panasz, és grafika terén sem vall szégyent majd a játék, bár nyilván inkább érdemes plasztikus stílusosságra számtani, mintsem az elődök sok helyütt szemkápráztató látványorgiájára. Persze én is sokkal jobban örülnék, ha egy igazi folytatást kapnánk, ráadásul a közelmúltban viszonylag csekély számú, hasonló üzleti modellre épülő MMOG lett igazán sikeres, de hátha pont az AoE Online lesz a kivétel. Mindenesetre a bétatesztre már lehet jelentkezni, szóval csak bátran, bátran.
