Teljesen őszintén kérdezem a Star Wars-rajongóktól, hogy tudnak-e annál menőbb jelenetet a teljes szériából, mint mikor a Baljós árnyakban Qui-Gon és Qbi-Wan szembetalálják magukat Darth Maullal a Naboon és a Sith kinyitja a dupla fénykardját, miközben felcsendül a Duel of the Fates? Én bevallom, hogy nehezen. Még emlékszem, hogy annak idején a moziban (mert ezt bizony még a Pólus-moziban láthattam gyerekként) ennél a jelenetnél a levegő is megfagyott körülöttem. Darth Maul egy ikonikus főgonosz lett, nálam a mai napig Darth Vader felett áll, úgyhogy kifejezetten vártam a Star Wars: Maul – Árnyak mestere animációs sorozatot, ami végre a Sithet helyezi a középpontba. De kiről is van szó tulajdonképpen? Darth Maul ugyebár elsőként az 1999-es Baljós árnyakban jelent meg, ahol egy rendkívül veszélyes Sith-tanítványként mutatkozott be. Mestere Darth Sidious volt (akit a galaxis politikai vezetőjeként, Palpatine császárként is ismerünk). Maul karakterét azonnal emlékezetessé tette vörös-fekete arcfestése, szarvakkal borított kopasz feje illetve ikonikus, kétpengéjű fénykardja, és bár első filmes megjelenésében látszólag végleg vereséget szenved (Obi-Wan konkrétan kettévágja harc közben), a későbbi történetek – főként animációs sorozatok és képregények – visszahozták az életbe, méghozzá nem is akárhogy!
Ebből a szempontból a karakter úgy igazán a Star Wars: A klónok háborúja című animációs sorozatban kapott nagyobb szerepet, ahol kiderül, hogy Maul túlélte a vereséget, és fokozatosan visszatér a galaktikus színtérre. Ebben már nem pusztán egy Sith-tanítvány, hanem egy bosszúszomjas túlélő, aki saját bűnszervezeti birodalmat épít, név szerint az Árnyék Kollektíva (Shadow Collective) nevezetű alvilági szövetséget. Később a Star Wars: Lázadók egyes epizódjaiban is feltűnt, ahol egy még inkább megtört, de továbbra is veszélyes és manipulációra képes figurát láthattunk. A Star Wars: Maul – Árnyak mestere viszont immár (szinte) teljes egészében Maulra épül, emiatt pedig maga a sorozat is sokkal sötétebb, érettebb, néhol már-már horrorisztikusabb megközelítést alkalmaz – és szerintem ez piszok jól áll neki! A 2. részben konkrétan kapunk egy olyan jelenetet, ami hasonló ahhoz, mikor a Zsivány Egyesben megjelent Darth Vader – hidegrázós pillanat. A történet az előzmény-trilógia és az eredeti filmek közti időszakban játszódik, nagyjából egy évvel a Klónok háborúja után. Mandalore ostroma már véget ért, a Lázadók Szövetsége azonban még nem született meg, így ebben a zűrzavaros átmeneti időszakban követhetjük végig, ahogy Maul az árnyak között munkálkodik és próbál minél nagyobb hatalomra és befolyásra szert tenni.
A történet másik fontos eleme Maul személyes motivációja: a bosszú. Egyrészt folyamatosan ott lebeg felette a múltja – különösen a Jedikkel és egykori szövetségeseivel való konfliktusai –, másrészt nem tudja feldolgozni, hogy mestere eldobta, mint Luke a saját fénykardját Az utolsó Jedikben (ettől a jelenettől a mai napig kedvem támad ököllel a falba ütni). Karakterét fokozatosan építik, de igazán csak az utolsó epizódban mélyítik el. Mivel a sorozat következő szezonját már berendelték, érdekes lesz látni, hogy miként dolgozzák tovább Maul személyiségét az írók. Mindezek mellett akad itt még két rendkívül fontos szereplő. Az egyik Devon Izara, a 66-os parancs után menekülő Jedi, aki teljesen véletlenül találkozik össze Maullal a Janix bolygó nagyvárosában. Kronológiailag a Galaktikus Birodalom korai éveiben járunk, amikor a különféle bűnszervezetek közötti bandaháborúk akár egy rossz megjegyzés miatt is kitörhetnek, úgyhogy Maulnak kapóra jön egy olyan hely, ahol maximum a helyi rendfenntartó erők törhetnek borsot az orra alá. És itt jutunk el a másik fontos szereplőig, aki nem más, mint Lawson-kapitány, egy Janix-i rendőrségi nyomozó, aki a Galaktikus Birodalomtól független helyi rendfenntartó szerv tagja. Janix – és rajta a leginkább a Coruscantra emlékeztető ökumenopolisz – az a hely, amit nem felügyel a Birodalom. Ha nagyon sürgős a helyzet, akkor természetesen lehet szólni nekik, viszont Lawson szentül hiszi, hogy egyedül is boldogulnak. Aztán persze kiderült, hogy mégsem.
A történet egy rablással indul, majd szépen többfelé ágazik. Az egyiken követhetjük Maul mesterkedéseit, a másikon Devon és mestere, Daki kalandjait, a harmadikon pedig az eredeti szinkronban Wagner Moura (Narcos) által megszólaltatott Lawson-kapitány nyomozását – ezek a szálak persze idővel összekapcsolódnak. Túlságosan nem szeretnék belemenni a cselekmény részleteibe, mert kifejezetten izgalmas és jól megírt sztorit rakott össze Dave Filoni és csapata, ami szinte végig pörög és fenntartja a figyelmet – mondjuk úgy könnyű is, hogy átlagban közel félórás részekkel operál a sorozat. Maul eredeti szinkronhangja továbbra is a jól megszokott Sam Witwer (a szinkronizált változatban Galambos Péter), viszont a többiek is kitettek magukért. Gideon Adlon például nagyon jól hozza a Jedi Rend tanításai és a Sötét oldal között őrlődő Devon karakterét, egy kis kereséssel pedig kiderítettem, hogy honnan annyira ismerős a hangja: a The Walking Dead: The Final Seasonből, ahol Violetet szólaltatta meg. Az tényleg már csak hab a tortán, hogy a leginkább a Narcos-sorozatból és emlékezetes filmekből (pl.: Polgárháború) ismerős Wagner Moura itt egy tapasztalt, ám a fiától kissé elhidegült nyomozót kelt életre. Star Wars produkcióról van szó, úgyhogy kötelező jelleggel kapunk egy mellékszereplő-droidot Two-Boots (2B0T) személyében, aki Lawson társa, és onnan kapta a nevét, hogy valamiért droidként is csizmát visel.
Azt hihetnétek, hogy a sorozat címéből adódóan majd Maul lesz a főgonosz – de ez nem így van. Épp elég borsot tör mások orra alá, viszont az egész felborul, amikor a Birodalom megjelenik. Itt most kifejezetten nem szeretnék belemenni abba, hogy kik érkeznek, de lesz bőven meglepetés! Az animáció minősége és persze a zene is abszolút top-kategória, mondjuk ezt már megszokhattuk a Disneytől. Az egyetlen dolog, amibe bele tudnék kötni, az bizony csupán annyi, hogy néhol túlságosan kapkodó az iram. Ez valahol érhető, hiszen átlag 25 perces részekkel van dolgunk, ugyanakkor épp Maul esetében sokkal fenyegetőbbé teszi, amikor lassú és megfontolt, nem pedig a CGI Yodát megszégyenítő módon pattog ide-oda és kaszabolja a népet. Az évad bizonyos jelenetinél kifejezetten úgy éreztem, hogy a lassabb tempó előnyére válik a hangulatépítésnek, viszont én már a harmadik X-et taposó, a klasszikus trilógiáért rajongó néző vagyok, úgyhogy el tudom fogadni, ha a fiatalabb generációnak jobban fekszik az energiaitallal lefőzött kávé tempó.
Ettől függetlenül a Star Wars: Maul – Árnyak mestere egy piszok jó animációs sorozat lett. Bevallom, nekem most már mindenből az tetszik jobban, ami képes szakítani a hagyományokkal és valami nem megszokottat szállítani. Emiatt tetszett annyira a Marvel Zombik és a teljes Star Wars-szériát a feje tetejére állító LEGO Star Wars: Újjáépíteni a Galaxist is. A Maul – Árnyak mestere abban tér el a megszokottól, hogy alapvetően egy negatív karaktert állít a középpontba. Hiába kapunk több szereplőt, az egész évad mozgatórugója Darth Maul, aki most először kapott önálló produkciót. Nagyon bízom benne, hogy Dave Filoni és a komplett animációs sorozatokért felelős bagázs tartogat még hasonló ötleteket a jövőre nézve is, mert átkozott jó lenne látni mondjuk egy Kyle Katarn (Jedi Knight) vagy akár Republic Commando sorozatot – hátha egyszer ezek is összejönnek!
A Star Wars: Maul – Árnyak mestere a mai napon, azaz április 6-án debütál a Disney+-on, majd hetente két új epizóddal áll elő, a két záró rész pedig a Star Wars és a rajongók ünnepén, május 4-én lesz látható tisztelegve a „May the 4th” előtt.
Köszönjük a Disney+ Magyarországnak az előzetes megtekintés lehetőségét!
Képek forrása: Lucasfilm
