Éles szemű olvasóink már kiszúrhatták az oldalsó Letöltés dobozban megszaporodott Tarr Chronicles bejegyzéseket. Demó, javítás, frissített demó sorakozik egymás után. Nos, bármennyire is akart köntörfalazni a marketinges brigád, be kellett ismerniük, hogy bizony nem volt minden baba a nagy örömmel beharangozott demóban. A fejlesztőknek sikerült nyakon csípnie jó pár bogarat, melyek az űr mélysötét szövedékén lapultak meg aljasul, fekete kitinpáncéljuknak hála, így többek között többmagos procikon és Vistán is stabilabbá vált az űrakció, és pár apróbb-nagyobb gond is elégett az atmoszférába lépve. Minekutána pedig a demót a srácok az anyajáték oldalából kanyarították ki, ezek a hibák benne voltak e bemutatóban is, így szégyen ide, utánégés oda, kénytelenek voltak egy javított, avagy némi eufémiával updated, frissített demót kilőni.
Hogy ne fejezzem be ennyivel a hírt, letöltöttem és kipróbáltam az említett cuccot. Nos, a nyitó- és átvezető animációk igencsak ütősre sikeredtek, különösen tetszett a renderelt videók fekete-fehér, stílusos dizájnja, és jól összerakott voltja. Elég jó lett az angol szinkron is, a feliratok is rendben vannak, bár volt, ahol a kiírás picit késett. Technikailag is rendben van a kicsike, az én egyre inkább muzeálisnak nevezhető vasamon 1024-ben, mindent maximumra tolva röccmentesen muzsikált, pedig volt mit kirajzolni a képernyőre a motornak. Maga az akció is tetszett, bár bevallom, néha azt sem tudtam, hol vagyok, de belső nézetben elég kellemesek és élvezetesek az űrcsaták. Igaz, leginkább a célkövető rakétáimnak köszönhettem a sikereimet, a lövegek, lézerágyúk jóval kisebb találati arányt mondhatnak magukénak, és bizony a védelmi rendszerem is megizzadt a feladattal, hogy megmentse rózsás kis popsimat attól, hogy egy szál űrbugyiban kilengjek hajóm tehetetlenül sodródó roncsai között az űr vákuumába.
Pepecselős játékosként azonban a legtöbb időt mégiscsak a hangárban töltöttem, ahol aktuális űrjárgányomat lehetett a bevetés előtt felkészíteni a rá váró megpróbáltatásokra. A jármű minden fontos elemét lecserélhetjük: hajótest, páncélzat, motor, reaktor, rakéták és fedélzeti fegyverek (ezekből két-kétféle lehet), pajzs. Ez egy elég érdekes sakkozás, ugyanis egy-egy hajótest adott teherbírású, és bizony egy-egy jobb alkatrész elég termetes darab, az összsúlynak pedig bele kell férnie a kapacitásba. A másik, amire figyelni kell, az elemek energiaigénye, hiszen egy jó pajzs, egy izmos lézerágyú bizony nem kicsit éhes no persze egy jobb reaktor, mely kellő mennyiségű naftát termel, igencsak nehéz jószág, így visszaértünk az első problémához... Nem könnyű tehát összeállítani egy olyan csónakot, ami valóban ütős, ugyanakkor minden korlátozáson belül tartózkodik. Szerencsére néhány alkatrész bónuszokat ad (plusz energia, védelem, stb.), és van egy műhelyünk, ahol egy ügyes szaki némileg feketén, fusiban legyárt nekünk bizonyos kiegészítő berendezéseket, amelyek igazán kellemes tulajdonságokkal ruházzák fel kedvencünket.
Nem mondom, hogy nem találtam még a javítás ellenére sem hibákat a cuccban. Az elhalálozás után például a menüben az irányítás fel volt cserélve, így elég nagy kihívást jelentett becélozni és aktiválni az újrakezdést (az egyes küldetések előtt automatikus mentés van, innen lehet folytatni a meccset sajnos a bevezető mozikat nem lehet átlépni, ami súlyos hiba). Valahogy az űrbeli haladást sem érzékeltem; akármennyire száguldottam, a távoli célpontok statikusnak tűntek, hiába röpködtek körülöttem a csillagok, mint valami vad hóvihar kavargó kristályai el tudtam volna viselni egy távolságjelzőt, melynek pörgő számlálója egyértelműbben jelezte volna a magamfajta földi patkánynak is, hogy közeledem a célomhoz.
Mélyebb elemzésre a rövidke teszt alatt nem volt lehetőségem, de a látottak alapján azoknak, akik egy pergős, akciódús űrszimulátorra vágynak, ajánlhatom a játékot. Persze nem árt vásárlás előtt kipróbálni a cuccot, ami a demó viszonylag hálás mérete (479 MB) miatt nem is olyan lehetetlen vállalkozás. Egy nyugis őszi vasárnap délutánra pont megfelelő szórakozás...
