Jókor volt jó helyen, és egy egész műfajt hódított meg, most pedig egy másik médiumban is megveti a lábát. A 2019-es év végén egy újabb Paradox-cím kapta meg a maga társasjátékos változatát, és ezúttal nem vérre megy a harc, hanem a boldogságért.

  • Gyártó: KOSMOS
  • Partner: KOSMOS
  • Típus: Kooperatív
  • Játékosok száma: 1-4
  • Játékidő: 60-90 perc
  • Korcsoport: 10+
  • Ár: 9 990 Ft

A Cities: Skylines társasjátékos változatában ugyanis nem verhetjük a mellünket parádésan festő képekkel az általunk létrehozott megalopoliszra, nem kelthetjük életre a valós nagyvárosok kiköpött mását, és nem ereszthetjük teljesen szabadjára a fantáziánkat a település létrehozása kapcsán. De ez csak részben igaz, hisz ahogy az alapanyag, úgy az adaptáció is a kreativitást helyezi előtérbe. Komoly korlátokkal.

ISTENI KEZEK

A kooperatív, maximum négy főt támogató átirat ugyanis kifejezetten érdekes és ötletes módon hozta el a kartonvilágba a városépítést. A választott forgatókönyvtől függően kapunk 3-6 táblát, melyeken a térképet az utak adott méretű kerületekre szabdalják. A mi és társaink feladata az, hogy ezt a világot benépesítsük épületekkel: lakóházakkal, üzletekkel, gyárakkal, közművekkel, és persze az ezek biztonságáról és nyugalmáról gondoskodó rendvédelmi szervekkel. Ezt úgy tehetjük meg, hogy épületlapkákat szerzünk, melyeket a tetrishez hasonló módon kell úgy egymáshoz illesztenünk, hogy azok ne lógjanak ki a világból, ne takarják le az utakat, és ne fedjék egymást sem. A rendelkezésre álló elemek száma mind a három fő kategóriában (lakosság, szolgáltatás, ipar) két tucatot számol, és ezek mindegyike eltérő méretű és formájú, köztük pedig szabadon választhatunk, de még így is sokat kell azon morfondírozni, hogy mit, hova és hogyan is érdemes lepakolni.

Hogyan lehet ilyen lapkákhoz jutni? Kártyák használatával. A Cities: Skylinesban ehhez egy három szintre osztott pakli szolgál, melyek nemcsak eltérő épületeket tartalmaznak, de értelemszerűen a választott szinttől függően eltér a lapok ára, építési követelménye, és a megszerzésükkel járó hatás is. A repertoár széles, az egyszerű lakóházakkal kezdve a kereskedelmi negyedeken és a gyárakon át a kínálat az egészen specifikus darabokig terjed, úgymint a kórház, a vízművek, vagy épp a könyvtár. Milyen költség lehet? Természetesen sok esetben szimplán csak a pénzünk fogy (minden játékos egy közös kasszából költ), de a várost alapvetően nem ez mozgatja, hanem számos fontosabb indikátor.

Ezek aktuális állapotáról minden esetben a játéktér mellé helyezendő összefoglaló tábla ad információt, amely több részre oszlik. A tetején az aktuális áram-, víz- és hulladékmennyiség tekinthető meg. Ezt az általános boldogság, majd a rendelkezésre álló munkaerő követő, míg a sort a környezetszennyezés, a forgalom, valamint a közbiztonság zárja. Az utolsó hármat leszámítva minden mutató negatívba is tud fordulni, és fog is: egyrészt akkor, amikor építkezünk (sok épület logikus módon növeli a környezetszennyezést, vagy megerősíti a közbiztonságot), másrészt amikor nagyobb projektekbe vágunk. Az épületek, azaz a lapok ugyanis képesek egymásra kihatni, ami leginkább pozitívumban mutatkozik meg. Például a lakónegyed növelheti a boldogságot, ha van egy rendőrség a közelben, egy bizonyos típusú kereskedelmi negyed pedig bár növelheti a forgalmat és a környezetszennyezést, rendőrség és kórház közelében komoly mennyiségű pénzt hozhat a konyhára.

A JÓ VÁROSATYA

A cél értelemszerűen az, hogy ezen hatásokat összekombózzuk, és megfelelő sorrendben rakjuk össze a városunkat, de persze ez nem megy annyira egyszerűen. A lapokat véletlenszerűen kapjuk: bár a három pakliból szabadon lehet húzni egy kártya kijátszását követően, értelemszerűen az, hogy mit kapunk, csak a vak szerencsén múlik, és ez sok esetben a sarokba tud szorítani. A Cities: Skylines ugyanis egyáltalán nem egy összetett játék, cserébe brutálisan nehéz tud lenni, olyannyira, hogy akár már a bevezető küldetés teljesítése is lehetetlennek bizonyulhat. A legegyszerűbben a pénzből lehet kifutni, amiből nem csak kezdetben kapunk keveset, de annak későbbi pótlása is folyamatos kihívást fog jelenteni. És aztán beüthet a krach, ha rosszul gazdálkodunk.

Ez a világvége szerencsére nem annyira apokaliptikus, mint egy meteoreső, vagy egy elszabadult dinoszaurusz, csupán csak búcsút intünk az elérhető térképlapka egyikének egy cél elérésével, azaz az aktuális térkép lezárásával. A "győzelmet" ugyanis azzal lehet kivívni, hogy megvásárlunk, majd benépesítünk minden, az aktuális misszióhoz tartozó térképet, és „lezárjuk” azokat. Ennek alapfeltétele az, hogy minden kerületben legyen legalább egy épület vagy zóna (az utolsó mérföldkő esetében már kettő kell mindenből!), és ezt követően több mindent is meg kell tennünk. Minden negatív áram / víz / hulladék szint után veszítünk egy boldogságot; pozitív vagy negatív, azaz nem nullás állapotú munkaerő esetén fizetnünk kell; ki kell csengetni a következő térkép árát; ha a kártyákat is el akarjuk dobni, akkor laponként egy pénzt kell befizetnünk.

Ebből pedig talán már látszik, hogy miért fog folyamatosan problémát jelenteni a pénz, és miért nem szabad annyira rohanni a győzelem felé, és miért kell mindent alaposan átgondolni. Még azt is, hogy hova és milyen lapkát teszünk, sok esetben ugyanis a szolgáltatást nyújtó épületek hatásait csak akkor élvezhetjük ki, ha azok szó szerint egymás nyakába érnek, ami a korlátozott játéktér, a lapkák mérete és formája miatt a legkevésbé sem egyszerűen kivitelezhető, vagy éppen szórakoztató, és kissé idegen a témától is. Hiszen egy városépítős játékban sem kellett azon morfondírozni, hogy miért csak két rendőrségünk van, és azokat hogy lehet úgy lerakni, hogy ha nem is mindenkit, de azért elég sok embert kiszolgáljanak.

TERVEZETT KÁOSZ

És ez a dilemma igazából egy a sok közül: a Cities: Skylines a tanulóküldetésen felül öt további missziót tartalmaz, és ezek mindegyikének megvannak a maguk szabálymódosításai és további elemei. Bekerülhetnek az egyedi épületek (stadiont mindenhová!), a játékosok feladatkört és különleges képességet kaphatnak, be lehet vezetni rendeleteket, borsot törhet a városatyák orra alá a sajtó, vagy akár ezek mindegyike is keverhető, jelentősen kitolva a játékidőt.

A Cities: Skylines társasjátékos változata egyáltalán nem egy rossz adaptáció, sok szempontból jól átadja a legendás videojáték alapvető mozgatórugóit - a csőd folyamatos veszélyét, a millió tányér egyensúlyozását a lakosság kielégíthetetlen nyersanyag, erőforrás és szolgáltatás igénye miatt - azonban lehetett volna ennél sokkal jobb is, például úgy, ha kooperatív helyett kompetitív élményt kínál, vagy egy olyan szabályrendszert és elemkínálatot, amely mind a két módot lehetővé tenné. Együtt építeni egyáltalán nem rossz, a közös célért dolgozni mindig kielégítő tud lenni, de egy jól finomhangolt, kiválóan működő város létrehozása egy opponens árnyékában még ennél is izgalmasabb lehetne.

A KOSMOS APPLIKÁCIÓ

Aki unja, hogy egy játék megismeréséhez át kell rágnia magát egy száraz és izgalomtól mentes szabálykönyvön, a Cities: Skylines-al és a többi KOSMOS-játékkal jól járhat. A kiadónak ugyanis van egy olyan saját applikációja, amely rendkívül látványosan, 3D-s modellek és teljes narráció használatával magyarázza el a játékot az alapoktól, a komponensekkel kezdve az alapvető játékmeneten át a sikeres stratégiákig. A KOSMOS Helper App mind iOS-re, mind Androidra elérhető, teljesen ingyen!