A játék során egy képzelt törzs négy tagja küzd a kiválasztott címéért. A beavatási szertartás során a Jaguár Templomának csapdákkal zsúfolt folyosóin kell erőpróbát tenniük, mielőtt végleg bezáródnak a templom kijáratai. A bajnok a kristályok közül a legnagyobb értéket bezsákoló és ellenfeleit leghatékonyabban hátráltató beavatott lesz, feltéve, hogy a rendelkezésre álló idő alatt sikerül kiérnie a templomból, amíg a kijáratok nyitva állnak…

Shards of the Jaguar

  • Kiadó/partner: Clevergreen Board Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-4 fő
  • Játékidő: 60-90 perc
  • Korcsoport: 12+
  • Nehézség: 3,3/5
  • Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról 17 900 forint

Miután mindenki húzott (vagy választott) magának egy karaktert, a játékosok számától függően alakítjuk ki és töltjük fel a templomot, azaz magát a játékteret. A kristályok, rituálék, amulettes ládák és térképrészletek felkerülése után az objektívákat, valamint a bejárati és kijárati bónuszokat is kiosztjuk, majd az első kör lépéssorrendje is meghatározásra kerül. Már itt meglátszik, ami később még nyilvánvalóbb lesz: a Shards of the Jaguar négy játékossal működik a legjobban, kis variálással még hárman is elég szórakoztató – persze lehet vele ketten vagy akár szólóban is játszani, de kár lenne tagadni, hogy a játék szíve a csapatos móka. A matatós-szöszmötölős előkészületek után már jóval mozgékonyabb a játékmenet: csapdát választunk, elköltjük akcióinkat, aktiválódnak a csapdák, majd rendezzük a táblát és átírjuk a lépéssorrendet – mindez nyolc körön át ismétlődik, aminek a végén ki is kell jutnunk a templomból.

Csapdák erdejében

A játékosok sorrendjének megfelelően először mindenki választ egy csapdát a hat közül (egy csapdát csak egy játékos aktiválhat), és titokban egy hozzá tartozó színt vagy jelet. Ez utóbbi határozza meg, hogy az adott eszköz mely mezőkre hat majd. A nyílcsapda a falak mellett állókra jelent veszélyt; a gáz a színének megfelelő területeket lepi el; az őrzők a sarkokról csapnak le; a földrengés pedig egész oszlopokat sújt. Akad azonban két, nem támadó jellegű trükk is: az áradás mindenkit tetszőleges irányba sodor, míg a titkos ajtó a gazdájának jelent rövidítést. Ha valakit sikerül eltalálni, akkor a sérülés és átkok kiosztása után az azt aktiváló játékos dicsőséghez jut, ami a játék végén győzelmi pontokat jelent. Kivéve, ha magunkat csapkodjuk, mert azért nem jár dicsőség, viszont legalább ugyanúgy fáj.

Akcióink száma az első hat körben négy lépést, az utolsó kettőben pedig ötöt tesz lehetővé. Minden mező megtétele, minden tárgy felvétele további egy akciónkba kerül, de dönthetünk úgy is, hogy magunkat gyógyítjuk. A kis szertartások végrehajtása emellett kristályba is kerül, ez szintlépéshez és egységesen tíz győzelmi ponthoz juttat (és a szintlépéssel egyedi képességekhez); a nagy szertartásokkal pedig feltehetjük jelölőnket valamelyik objektívára is. Az amuletteket pedig akármikor használhatjuk, mikor a helyzet lehetővé teszi akciópont elköltése nélkül. Apropó amulettek: extra mozgástól kezdve a gyógyításon át a falon átkelésig mindenféle hasznos apróságot szerezhetünk, melyek a megfelelő pillanatban sorsfordító jelentőséggel bírhatnak.

Hasonlóan nagy előnyhöz juttathatnak a térképdarabkák is, melyek közül két felet (egy pöttyöset és egy háromszögeset) beszerezve egy koordinátát kapunk, mely a templom utolsó, hatodik kör végén megnyíló negyedén ad meg egy területet. A játék végén itt kutatva hozzájuthatunk a jaguár-harcos egy nagyobb kristályához, ami komoly jutalmat ad a végelszámoláskor. És akkor még nem is említettem az objektívákat, melyekkel további extra pontokat szerezhetünk. Ugyan végezetül írom, de hivatalosan minden új kör elején aszerint rendezzük át a csapdaállítás sorrendjét, hogy aki a legközelebb van a bejárathoz, az választhat először.

A látszat csal

Az első ránézésre kaotikusnak és túl összetettnek tűnő játéktábla a játék első pár percében gyorsan áttekinthetővé és egyértelművé válik, az illusztrációk stílusosak, egységesek, az anyagminőség megfelelő, még ha kicsit vékonyak is a kartontáblák. Egyedül igazán egy inzertet hiányoltam a játékból, a sok kis jelölő, token és miegymás rendszerezéséhez, nagyban megkönnyítené és felgyorsítanál az előkészületi lépéseket. A játék ugyan angol nyelven jelent meg, hozzám is ezzel a szabállyal érkezett, de elérhető hozzá egy teljes értékű fordítás is, ezen a linken elérhetitek.

Nagy Balázs játékát Herendi-Hárshegyi Judit illusztrációival először a Kickstarteren szúrtam ki, akkor sajnos nem állt módomban támogatni, úgyhogy kellemes meglepetés volt, mikor eljutott hozzánk is. Számomra az elmúlt év egyik legjobb játéka lett, részben azért, mert úgy van szükségünk „szerencsére”, hogy semmit nem dobunk vagy húzunk – csak döntéseinken és ellenfeleink lépésein múlik, hogy mennyi extra ponthoz jutunk. Persze lehet következtetni és tippelni, a felszínen egyszerű játék attól lesz igazán taktikus, hogy mennyire tudunk belebújni a másik fejébe.

Az egyszerű játékmenet és a másodlagos célok teljesítése, valamint a kristályok gyűjtése – esetenként feláldozása – pedig lehetőséget ad azoknak is, akik ebben nem annyira ügyesek. A gyűjtögethető cuccoknak, és a sok rétegben rápakolt apróságoknak (amulettek, szintlépés, objektívák) köszönhetően elég lehetőséget találhatunk ahhoz, hogy játékról játékra más és más célkitűzéseink legyenek a győzelemhez vagy felzárkózáshoz. Ilyenformán pedig a Shards of the Jaguar a család kisebb tagjait és a nagyobbakat is egyaránt leköti, csak legyen meg hozzá legalább három, de inkább négy játékos.

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Clevergreen Board Gamesnek! A játék maga nyelvfüggetlen, és ugyan angol szabállyal érkezik, létezik letölthető magyar változat is.)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát