A nagy kedvencekről írni mindig könnyű, egyedüli nehézséget pedig az jelent, hogy amennyire lehet, kerüljük az elfogultságot és a felesleges ajnározást. A kérdés az, hogy mi számít elfogultságnak és felesleges ajnározásnak egy olyan társasnál, ami a BGG összesítésében a 37., stratégiai kategóriában a 39., családiban pedig a 2. helyen áll?

Everdell – Az Örökfa árnyékában (Everdell)

  • Hazai kiadó/partner: Gémklub
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 40-80 perc 
  • Korcsoport: 13+
  • Nehézség: 2,81/5
  • Ajánlott ár: a kiadó webshopjából 18 490 forint

Akár szeretjük a játékot, akár nem, az például már elsőre elmondható, hogy az impozáns és kedves grafikájú, kellemes színvilágú dobozt felnyitva máris egy csomó pozitívummal találkozhatunk. A strapabíró, vastag anyag mögött ugyanis egyfelől minőségi összetevők rejlenek, másfelől a szabályfüzet is gyönyörű és a megszokottnál izgalmasabb, miközben Örökvölgyről és az annak mélyén rejlő Örökfáról mesél, aminek oltalma alatt éldegélnek a különböző állatkák. Természetesen velük kell majd sikerre jutni, a legfejlettebb és legjövedelmezőbb várost kiépítve a rendelkezésre álló négy évszak során, miközben mindent kártyákkal érhetünk el, azonban azok megszerzéséhez és aktiválásához nyersanyagra van szükség. És a második kellemes meglepetés ezekkel kapcsolatos, elvégre a gyantától kezdve a faágakon és kavicsokon át a bogyókig minden fizikai formájában van jelen, igényes kivitelben, miközben magukra a kártyalapokra sem lehet panasz.

De visszatérve a szabályfüzetre… a 24 oldalas segédlet vastagnak tűnhet, de nagyon szépen fel van vezetve a játék kiindulási pontját jelentő helyzet, a cél, emellett a doboz tartalma, a setup és a játékmenet minden egyes mechanikája korrekt bemutatást kap a lépésektől kezdve az évszakváltáson át egészen az egyszemélyes játékig. Minden érthető, könnyen értelmezhető, ráadásul nagyon szépen illusztrált – ami nemcsak azt jelenti, hogy látunk minden összetevőt és helyzetet, ami a leírásban szóba kerül, hanem azt is, hogy az oldalakon zenélő madarak, denevérek és egyéb állatok jelennek meg, miközben számlát is láthatunk a nyuszi boltjából, vagy éppen látleletet az orvos sünitől. Az egésznek van egy nagyon kedves hangulata, amit a látványvilág tesz nagyjából tökéletessé, és akkor a játékmenetről még egy szót sem beszéltünk.

A setup elsőre körülményesnek tűnhet, de igazából nem vészes: a legkomplikáltabb az Örökfa összeállítása, ami aztán a játéktábla tetejére kerül, viszont ha ezt egyszer már összeraktuk, akkor (amennyiben találunk hozzá helyet a lakásban) érdemes egybeépítve raktározni a későbbiekben, amivel meg is óvjuk, hiszen sokan panaszkodtak sérüléseire, ami a szészedésnél és a darabok összeillesztésénél keletkezik. A különböző nyersanyagoknak dedikált helyük van, ahogy a kártyapaklinak, a piactérnek, a speciális feladatoknak és a munkásoknak is, avagy lényegében néhány perc mindent kipakolni, utána kezdődhet is az első évszak. Az évszakok során a játékosok felváltva munkásokat helyeznek le, kártyákat játszhatnak ki, amennyiben pedig elfogytak a lehetőségeik, egyénileg felkészülhetnek a következő évszakra. 

Első körben ez viszonylag hamar lezajlik, elvégre korlátozottak az opciók, de ahogy telnek az évszakok, épülnek a városok az épületekkel és karakterekkel, illetve ahogy nő a munkások száma, úgy lesz egyre több lehetősége mindenkinek, valamint úgy alakul ki egy önműködő társadalom, ami már önmagában is kitermel bizonyos dolgokat. A lényeg, hogy a háromszor 5-ös kártyasort jelentő város a negyedik évszak végére megépüljön, aki pedig a kártyákkal és pontjelzőkkel a legtöbb győzelmi pontot gyűjtötte, az lesz a legjobb vezető és a játék nyertese. Ehhez azonban nem árt egy keveset taktikázni, és persze az sem mindegy, milyen lapok jönnek.

Figyelni pedig bőven van mire. Az épületekbe állatok költözhetnek be, a zárt és közös munkaterületek használatát alaposan át kell gondolni, elvégre ezek egyszeri forrásnak bizonyulnak, miközben számos extra lehetőség is felmerülhet. Így le lehet másolni egy már befoglalt munkaterületet annak minden előnyével együtt, más helyszíneken kártyáinkat cserélhetjük vagy éppen extra győzelmi pontokat gyűjthetünk be – de a legcélszerűbb a megfelelő kapcsolatokkal rendelkező város kiépítése, ami önmagát gerjeszti, így elemei összekapcsolódva több győzelmi pontot hoznak a konyhára, mintha csak ész nélkül helyeznénk le ilyen-olyan, kapcsolatban nem álló kártyákat.  És akkor még a végső célokról nem is beszéltünk, amik szintén jól fizetnek, avagy ezeket is érdemes figyelni.

A család kedvence

Az Everdell – Az Örökfa árnyékában nem véletlenül tanyázik olyan előkelő helyen, hiszen családi kategóriában és önmagában is remek társasjáték, ami az utóbbi két-három évet gyönyörűen behúzta magának, kiegészítőivel pedig csak tovább mélyítette az élményt. Utóbbiak nélkül is remek elfoglaltság, számos lehetőséggel, és bár elsőre összetettnek tűnhet, mechanikája igazából rendkívül egyszerű és logikus, egyedül a lapok közötti szinergiára kell odafigyelni, ez bonyolítja kicsit az élményt. Dizájnja, színvilága messze kiemelkedik az átlagból, ahogy illusztrációi is nagyszerűek, maga a játékmenet pedig nagyon szerethető, ami alapján nehéz elhinni, hogy alkotója, James A. Wilson nem rendelkezik évtizedes múlttal és számos sikercímmel. Merthogy az első lépésektől kezdve érkezik a flow, mindenki próbál érvényesülni a saját megoldásaival és lehetőségeivel, ami egészen kivételes stílussal elevenedik meg az asztalon.

Bár ehhez hozzátartozik, hogy az Örökfa makettje sokak szerint felesleges és feleslegesen nagy helyet foglaló dizájnelem, ami ráadásul sérülékeny is, illetve valóban igaz, hogy hatalmas újításokat nem hoz az Everdell, de összességében tekintve szerintem pont annyira izgalmas, látványa pont annyira egyedi (és ebbe nálam a makett is beletartozik), stílusa pont olyan szerethető, hogy előkelő helyezése kérdés nélkül megérdemeltnek mondható. A Gémklubnak hatalmas hála jár a magyar kiadásért, az igényes munkáért, a korábban hibás kártyák javításáért, az Everdell – Az Örökfa árnyékában pedig majdnem minden társasjáték-kedvelő és család otthonában helyet követel magának. Természetesen lehetséges, hogy valakinek  valamilyen oknál fogva nem jön be, de szerintem nyugodtan mondhatom, hogy ez számít a ritka kivételnek. Nálam mindenképpen ott van a kedvencek között, így szívből tudom ajánlani.

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát