Nem volt akkora meglepetés, mikor az Artana a Genius Gameshez került, hiszen mindkét kiadó tudományos témákkal foglalkozik, ezeket építi bele az érdekesebb és ötletesebb társasjátékos mechanikákba, bár azt hozzá kell tenni, hogy a John Coveyou vezette Genius Games általában magasabb minőséget képvisel. A First in Flight kampányakor azonban kétségem sem volt afelől, hogy a repüléstörténeti játékot muszáj kipróbálnom, és ez nem kizárólag az impozáns külső és a KS-extrák miatt miatt alakult így, hanem azért is, mert a téma és a mechanika már önmagában felkeltette az érdeklődésem. A push your luck jellegű pakliépítés koncepciója okán le is csaptam a kiadványra, aminél a kis figurák és a fémpénzek már csak a habot jelentették a tortán, én pedig személy szerint felkészültem a repülésre. Csak arra nem, amivel azt követően kell szembenézni...
First in Flight
- Kiadó/Partner: Artana/Genius Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45-75 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2,22/5
- Ára: a KS-kampány alatt 50 USD (17 300 Ft) volt a Collector’s Edition
Igen, a First in Flightban ténylegesen a repüléstörténet nagy alakjaival tartunk, hogy kezdő felszerelésünkkel próbálgassuk gépünk határait vagy éppen a sajátjainkat, majd minden egyes próbarepülést követően változtassunk, javítsunk, közben fejlesszünk, bővítsük a paklit, esetleg barátok és technológiai vívmányok segítségével javítsunk eredményeinken. Ehhez van egy nagyobb központi táblánk, a játékosjelölőkkel és repülőinkkel (fa komponensek vagy minik képében), továbbá több húzópaklink, illetve egy olyan részleg, ahol a fejlesztések, az alaphibák, valamint a dizájn hibák találhatók meg, akár olyan paklival, aminek soron következő lapjait nem láthatjuk. Ezek lesznek talán a legfontosabbak a játék során, ami az alapjait tekintve a rosenbergi hagyományokra épül, hasonlóképpen, mint az Utazás a múltba, csak ezúttal sokkal több a lehetőségünk, illetve a paklinkat úgy építjük, hogy az egy-egy repülés során a legkevesebb hibát produkálja, ezzel igazán tartalmas és hosszú repülési távokat eredményezve, amivel megnyerhetjük az ipari versenyt.
Mindig a hibákból tanulunk
A koncepció az alábbi: van egy alap paklink, normál, 1 távos repülési lapokkal, alaphibákkal, leszállással, és ezt kell bővítenünk. A központi táblán mindig az lép, aki leghátul van, a választott, egyelőre üres akcióhelyre helyezve a figuráját, majd az akcióért cserébe akár lépve további időmennyiséget, vagy befizetve a kellő összeget, amennyiben ez szükséges. Így pénzt szerezhetünk, barátokat és technológiai újításokat (repülés során, fordulónként egyszer használatos vagy akár állandó hatásokkal), vagy pedig a paklinkat erősíthetjük azzal, hogy a jobb repülési pakliból véletlenszerűen húzunk, ezzel együtt azonban hibákat is kapunk. És akkor még ott van a legfontosabb akciónk is, avagy maga a próbarepülés. Ezt indítva megkeverjük a saját paklinkat, majd egyesével felhúzzuk és kijátsszuk a lapokat. Amennyiben repülési vagy sikló lapunk van, jók vagyunk. Ha azonban hibát húzunk, az kellemetlenebb, mert a harmadik hibajelzés után lezuhanunk. Márpedig van olyan hiba-kártya, ami alapból kettő hibát jelent. És nem annyira tudunk előre tervezni, mert amikor úgy döntünk, hogy megállunk, meg kell keverni a paklink maradékát, és még két lapot muszáj húszni, amibe simán kerülhet további, zuhanást előidéző hiba. Persze itt jönnek képbe az állandó vagy fordulónként egyszer használatos lapok, hiszen van, amivel megnézhetjük a paklink felső lapjait, akár igény szerint visszatéve azokat, vagy csak információt szerezve a repüléshez.
A repülési táv pedig nagyon is számít. A fordulók végén ugyanis van egy aktuális kupa, ami annak jár, aki éppen a legjobb távot repülte, és persze a játék legvégén is az nyerheti meg a teljes megmérettetést, aki legtovább jutott. A távok azonban nem adódnak össze, mindig az adott rekord számít, így kitolva eredményeinket, ezért is fontos a pakli építése és a fejlesztés. Sőt, a repülések után javíthatunk is, amivel az előkerült dizájnhibák közül maximum kettőt eldobhatunk, hogy azokat egyszerű alaphibákra cseréljük. És ez is legalább olyan fontos, mint az, hogy a saját paklinkat jól ismerjük. Tudni kell, hol vannak a határaink, mekkora az esélye egy újabb hiba felhúzásának, még ha ebben a szerencsének is nagy szerepe van. A jól megválasztott segítségekkel azonban a szerencsefaktor minimálisra csökkenthető, és a push your luck mechanizmust ekkor váltja le, vagyis ekkor veszi át tőle a vezető pozíciót a pakliépítés, amivel igazán komoly repülési távokat lehet összehozni.
Becsapódásra felkészülni
Lezuhanni nemcsak könnyű, de az elején szinte adja magát, hogy előbb-utóbb a földbe fúródunk. Ha azonban okosan építünk és fejlesztünk, akkor igen hamar fordul a kocka, persze ebbe az ellenfelek is beleszólnak, elvégre fontos akcióhelyeket foglalhatnak be, megfosztva minket egy-egy kihagyhatatlan lehetőségtől, laptól. Észnél kell tehát lenni, főleg magasabb játékosszámnál, és minden opcióra le kell csapni, hacsak nem arról van szó, hogy egy-két feleslegesebb, bár segítő akció kihagyásával mindenképpen elérhetjük azt, ami a legfontosabb. Merthogy bármennyit léphetünk előre, visszafelé azonban nem lehet, avagy amit magunk mögött hagyunk, azt csak a következő fordulóban használhatjuk újra, mikor újra kezdjük a táblán lévő kört. És ahogy mondtam, a pakliépítést is rendkívül komolyan kell venni, különben mindent bukunk. Az pedig igen kellemetlen lehet, ha a közelébe sem érünk a konkurenciának, ezzel átengedve neki a fordulók közötti jutalmat is. Ha valaki nem bírja a push your luck stílust, vagy a stílus nem bírja őt, akkor nem biztos, hogy jó ötlet a játék beszerzése. A pakliépítős jelleg azonban elég sokat javít az összképen, a téma pedig igazán különleges ahhoz, hogy akit az megfog, az a játékkal is tegyen egy-két próbát.
Pláne, hogy a First in Flight baromi mutatós is. A dizájn nagyon kellemes, akár a kártyákat, akár a táblát, akár a komponenseket nézzük, és bár a normál faelemek is jól néznek ki, a gyűjtői verzió még látványosabb. Még úgy is, hogy a játékosjelölők és repülők már alapból igényesek és jópofák, így a lecserélésükre nincs olyan nagy szükség. A lakkozott kártyák is jól mutatnak, de ahogy mindig, ezúttal is a fémpénzek jelentik a legnagyobb húzóerőt, azok miatt egyáltalán nem bánom a Collector's változatot. Aki lecsapott az Artana társasjátékára, az szerintem átlagosan ugyanígy érezhet. Nem kifejezetten kiemelkedő játék a végeredmény, mármint mechanikájában nem olyan, amire azt mondjuk, hogy az év játéka, de összességében megcsavarja annyira a dolgokat, hogy kiemelten kezeljük, témája miatt pedig simán bekerülhet a kedvencek közé, hogy végül egy kimondottan jelentős repülési távolságot produkálva kössön ki a felső polcok egyikén. Csak közben nehogy lezuhanjon, mert a dobozon esett kárt nehezebb javítani, mint a kártyákon lévő alaphibákat.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Genius Gamesnek! A First in Flight általánosságban ikonokkal kommunikál, de szabályának és egy-egy kártyájának megértéséhez angol nyelvtudás szükséges. Publikus rajongói fordításról nem tudunk.)
