Alexander Pfistert meglehetősen nehéz lenne a sokrétűség hiányának vádjával illetni. Pláne úgy, hogy önéletrajzában épp úgy szerepel a már az asztalképének komplexitásával is kicsit sokkoló Great Western Trail és a Maracaibo, mint az ellenpólust képviselő Port Royal és a Broom Service, melyek könnyedén nevezhetők, ha nem is kihagyhatatlan, de mindenképp megfontolandó kapujátékoknak a társasok világába. Pfister azonban előszeretettel ragaszkodik ehhez a hullámvasútszerű fázishoz, így a Maracaibót rögtön kettő könnyedebb játék követte 2020-ban – a párosból pedig a CloudAge a jobb darab.

CLOUDAGE

  • Partner: Társasjátékpont
  • Kiadó: Nanox Games + Capstone Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 60-100 perc
  • Korcsoport: 10+
  • Nehézség: 2,79/5
  • Ára: A Társasjátékpontnál 17 490 forint

Igaz, ez nem teljes egészében az ő munkája, hiszen ezúttal szerzőtárs is akadt: a felhővárosok világát ugyanis a szintén osztrák Arno Steinwenderrel együtt sikerült megalkotniuk, és ezúttal egy jóval komorabb univerzum vár, mint amit megszokhattunk. A történet szerint ugyanis 15 évvel ezelőtt, egy misztikus, titkos szervezet, a „Cloud” lángra lobbantotta a világ kulcsfontosságú kőolajtermelő üzemeit és mezőit, grátiszként pedig még a legnagyobb erdőket is felgyújtották. Az ebből kirobbant természeti katasztrófa az egész bolygót magával rángatta, így most, évekkel később – hozzád hasonlóan – sokan a léghajókon találtak menedéket, a kietlen tájakat járva a jobb élet reményében. Ez persze valamennyire költői túlzás, a porlepte vidéken ugyanis számos település jött létre, amit a Cloud milíciája tart rettegés alatt. Te a szerencsésebb túlélők közé tartozol, hiszen saját léghajód van, amivel a három nagyobb táblára osztott térkép mezői között közlekedhetsz, hogy ott nyersanyagokat szerezz, erőforrásokhoz juss, és azokat elsősorban a hajód fejlesztésére fordítsd.

Teheted mindezt két, egymástól azért jelentősen eltérő játékmódban: a CloudAge alapvetően egy küldetésekre osztott, kampányalapú játékmódot kínál, ahol apró falatokra osztott kis történetek igyekeznek megfesteni a komor világ részleteit, miközben újabb és újabb játékelemeket hoznak be, hasonlóan egy legacy játékhoz, csak itt nem kell hozzá semmit végleg elpusztítani vagy visszafordíthatatlan állapotban hagyni. Ez a metódus Pfister számára nem teljesen ismeretlen, a Maracaibo is hasonlóan operált, és alapvetően jól is lett felépítve, de a CloudAge-ről ez már nem annyira mondható el.

Alapvetően ugyanis itt, a szabálykönyvnél esik szét a játék, ami nem tudja eldönteni, pontosan mi szeretne lenni – jobbára minden egyszerre, megpróbálva ugyanazon oldalakon feldolgozni a játék alapjait, valamint a kampány és a scenario játékmód menetét is. Ez értelemszerűen a legkevésbé sem megy, mármint a logikátlanul felépített részek felett még csak-csak szemet huny az ember, de az, hogy következetesen nem sikerült szétválasztani a két alapvetően eltérő játékmenetet és az azokhoz szükséges komponenseket (még ha némi színezéssel és keretezéssel azért meg van rá a szándék), olyan káoszt teremt, amely eléggé le tudja rontani a kezdeti találkozást. A probléma ugyanakkor ismert, amit egy átdolgozott szabálykönyv hivatott orvosolni, ez azonban egyelőre még nem elérhető.

FELHŐVILÁG

Ez már csak azért is fájó, mert a CloudAge alapvetően nincs túlbonyolítva. A játékosszámtól függően 7-8 fordulón át zajló meccsek három fázisra oszlanak. Az elsőben a víztermelés indul (energiát lehet elkölteni adott mennyiségű vízért, később pedig grátisz nyersanyagért), amit kártyahúzás követ. Minden játékos rendelkezik egy úgynevezett felfedezés-paklival: az ezeken a lapokon szereplő értékek határozzák meg, hogy a léghajó az adott körben hány cella távolságot tud megtenni, valamint azt is, hogy mennyi energiát vagy projektkártyát képes összeharácsolni. A mozgást mindig városban kell befejezni, és ott szinte mindig ellenfél vár – ha sikerül elég harci értéket összeszedni (alapvetően kártyahúzással és mellé hajófejlesztéssel), azért valamilyen nyersanyag vagy győzelmi pont a jutalom. Minden harcot csak egyszer lehet megvívni, így a folyamatos haladás lényegében kötelező.

A CloudAge ennek ellenére nem versenyjáték, sokkal inkább egy pakliépítős, kézmenedzselős stratégia, ahol a hangsúly elsősorban a hajó fejlesztésén és az így nyert erő ügyes felhasználásán van. A léghajó fürgébbé (nagyobb távot tud megtenni), harciasabbá (alapból magas harci értékkel indul) tehető, valamint képességgek is bevethetők. A kampány elején ugyanis debütálnak azok a külön megszerezhető hatszögletű lapkák, melyeket egyszer vagy folyamatos használatra lehet lerakni a játéktáblára, így alakítva a térképet, illetve  a megszerezhető, értékes kincsek, nyersanyagok mennyiségét és típusát.

JÓL MEGPAKOLVA

A változatosság egyértelműen a játék legnagyobb előnye: a moduláris játéktáblák alapból kétoldalasak, az egy zsáknyi extra hatszögletű lap pedig olyan brutálisan meg tudja sokszorozni a lehetséges helyzetek számát, hogy egyhamar egész biztos nem ununk rá a játékra. Erre erősít rá a masszív mennyiségű kártya is, és az a remek mechanika, amely kiválóan belesimul a témába. A harmadik fázis végén ugyanis drónokat kell kiküldeni egy kétoldalú várostáblára, ahol három külön pakli asszisztál az erőforrásgyűjtéshez. A csavar az, hogy a 8-8-8 lap itt egy olyan műanyag kártyavédőben pihen, melynek elején egy látványos felhőmotívum takarja le azt, hogy az alatta meghúzódó lapon pontosan hány darab érhető el az egyes nyersanyagokból, és emiatt az ábra látható részeiből lehet tippelni arra, hogy az adott lap hány energiát, fémet, vizet vagy projektkártyát tud biztosítani.

Ez a rendkívül elegáns megoldás a CloudAge talán legegyedibb és legjobb vonása, amire igazából csak ráerősít a kártyák és egyéb komponensek mennyisége és a kampány relatív hosszúsága, amit kiválóan kiegészít a kötetlenebb, minden lehetőséget tartogató scenario játékmód. A CloudAgeígy érdekes színfoltja Pfister munkásságának: egyszerű, mégis tartalmas és változatos, egy egyedi és hangulatos világgal és pár jó ötlettel, amit alapvetően csak a szabálykönyv hátráltat – a nagy gyújtogatás ezt is elérhette volna, hogy a helyén valami új szülessen.

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Társasjátékpontnak! A CloudAge alapvetően nyelvfüggetlen, azonban a kampány során rengeteg szöveges kártya meséli el a történetet. A játékhoz rajongói magyar nyelvű kézikönyv is elérhető.)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát