Már az előzetes megfogott, úgyhogy a stáblista lepörgése után nyugodt szívvel ki tudom jelenteni: a modern hongkongi akciófilmek rajongói számára a The Furious igazi csemege lehet. A történet első pillantásra szinte már zavarba ejtően egyszerű: egy néma apa (Xie Miao) mindenen – és mindenkin – átgázol, hogy kiszabadítsa elrabolt lányát egy gyermekkereskedő hálózat fogságából. Ehhez segítséget kap egy rejtélyes idegentől (Joe Taslim), aki pedig a feleségét keresi. A nő riporterként járt utána az eltűnéseknek, de egy ideje már nem jelentkezett. A két férfi így vállvetve száll alá Délkelet-Ázsia legmocskosabb környékeinek mélyére, hogy válaszokat találjanak. A forgatókönyv mondjuk nem próbálja újraírni a műfaj szabályait, a karakterek mélysége is inkább jelzésértékű, a párbeszédek pedig sokszor csak arra szolgálnak, hogy eljussunk a következő összecsapásig. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a film ne működne – sőt, pontosan tudja, hogy mi a célja, és azt elképesztő magabiztossággal teljesíti. Persze már kitalálhattátok, hogy a The Furious igazi sava-borsát a bunyók jelentik.
A rendező, Kenji Tanigaki kaszkadőr-koordinátori múltja minden egyes jeleneten érződik. A The Furious nem CGI-parádéval próbálja elkápráztatni a nézőt, hanem valódi kaszkadőrmutatványokkal, precíz koreográfiákkal és fizikailag rendkívül megterhelő harcjelenetekkel. Az akciók nem csupán látványosak, hanem kreatívak is: a szűk folyosókon zajló közelharcok, az improvizált fegyverek (konkrétan biciklikkel is egymásnak esnek!) használata és a folyamatos helyzetváltások miatt szinte lehetetlen megunni őket. Ez a film az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb harcművészeti alkotása, amely méltó örököse a klasszikus hongkongi akciómoziknak, miközben olyan modern mérföldkövek hatása is érezhető rajta, mint a Rajtaütés (The Raid), vagy Az éjszaka eljön értünk (The Night Comes for Us) – komolyan, Iko Uwais rajongóknak ez a film kötelező! A szereplőgárda szintén sokat hozzátesz az élményhez. Xie Miao remekül alakítja a szótlan főhőst, akinek minden érzelmét a tekintete és a mozdulatai közvetítik, míg a két újabb Mortal Kombatból ismerős Joe Taslim ismét bizonyítja, hogy napjaink egyik legkarizmatikusabb akciószínésze. A film ráadásul több ázsiai harcművészt is egyesít, így a különböző stílusok izgalmasan keverednek a harcjelenetek során. A végső összecsapás különösen emlékezetes, és már önmagában megéri miatta megnézni a filmet. A szimpla 1v1, esetleg 2v1 felállást ugyanis megborítja és öt (!) ember harcol egymással. Én erre a többperces jelenetre tudom azt mondani, hogy abszolút filmszínház – az év egyik legjobbja. Minden túlzás nélkül.
A képi világ a 2010-es években felkapott dél-koreai thrillereket idézi, illetve a gyermekkereskedős történetszállal behoznak egy sötétebb, darkosabb vonalat a sztoriba. Ezt sosem tolják túl, de pont annyira van jelen, hogy felhívja a nézők figyelmét, hogy ez bizony egy valós veszély Ázsiában. A film nem időz el sokat rajta, pedig a közel kétórás játékidőbe ez simán belefért volna – inkább csak egyfajta keretként használja, az események mozgatórugójaként. Persze elsősorban a bunyók miatt ül le az ember a The Furious elé, és ezekből bőven eleget kapunk. Képzeljétek el bármelyik Iko Uwais filmet, de úgy, hogy energiaitallal főzte le a kávét. Egészen elképesztő az a harci koreográfia, amit itt láthatunk bizonyos jeleneteknél, én sokszor csak tátottam a számat, hogy ezeket miként valósították meg úgy, hogy senki nem sérült meg komolyabban. Nagyon kreatív és nagyon látványos harcjeleneteket kaptak helyet, amik miatt garantált az újranézés is.
Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni a film gyengeségei mellett sem. A cselekmény sablonos, az érzelmi pillanatok ritkán ütnek igazán nagyot, és a gonosztevők többsége inkább karikatúraszerű, mintsem valóban emlékezetes karakter. A The Furious sajnos pont azokban a pillanataiban gyengébb, amikor nem verekedéseket láthatunk. Egy-két párbeszéd különösen kínos, például akad egy kihallgatási jelenet, ami szerintem borzalmas lett és hirtelen nem is tudtam hová tenni. Ettől függetlenül a The Furious egyértelműen azoknak készült, akik a történet helyett a látványos akcióért ülnek be a moziba, és őket a film maximálisan ki is szolgálja. Ha túllendülünk a töltelék-részeken és csak a bunyókra koncentrálunk, akkor komolyan mondom, hogy az idei év LEGJOBB akciófilmjét kapjuk meg, elképesztően látványos összecsapásokkal. A film szinte nosztalgikus tisztelgés a hongkongi harcművészeti mozik aranykora előtt, miközben modern tempóval és brutális intenzitással tálalja ugyanazt az élményt. Ha valaki mély drámát vagy összetett karaktereket keres, valószínűleg csalódni fog, de aki a műfaj legfontosabb alapértékét – a lélegzetelállító akciót – helyezi előtérbe, annak a The Furious az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb harcművészeti filmje lehet.
Borítókép forrása: Polygon
