Az élet igazságtalan, szokták sokan mondani, és ez még inkább igaz a Michel Ancel által megálmodott Beyond Good and Evil játékra. Megjelenésekor minden kritikust levett a lábáról, máig nagyszerű játéknak tartják. A kaland-, platform- és akciójáték keverékének tekinthető program egy fantasztikus történetet mesélt el, melyben a szép riporternő, Jade harcolt a bolygójukat fenyegető (és mint utóbb kiderült, azt irányító) idegen lények ellen. A harcot tessék csak idézőjelesen érteni, hiszen Jade legfőbb feladata az volt, hogy fényképezőgépével bizonyítékot szerezzen az ellenség tevékenységéről, bár ha kellett, azért oda tudott csapni az ellenségnek. De miért is említettem, hogy igazságtalanság történt ezzel a játékkal? Azért, mert a remek kritikák ellenére a BGE hatalmasat bukott a kasszáknál. Egyrészt pont a legrosszabbkor adták ki — olyan ellenfelei voltak, mint az új Prince of Persia és a Splinter Cell —, másrészt sokan talán túl gyerekesnek találták a színes, állatokkal, idegenekkel és emberekkel benépesített világot, pedig ez csak még jobban hozzájárult ahhoz, hogy egy olyan világot teremtsenek, amiben öröm játszani. Ha valaki eddig nem próbálta még ki a játékot (netán már nem fut a gépén, tekintve, hogy Vista alatt nem muzsikál valami jól a program), az most mindössze 10 dollárért megvásárolhatja a GOG.com oldalán. Jó szokásukhoz híven a lengyel srácok nem hagynak minket extrák nélkül: a kézikönyvön kívül több nagyon szépen megrajzolt művészi képet, a Christophe Héral által komponált játékzenét, és számos nagy felbontású hátteret is kapunk a pénzünkért.
De haladjunk tovább, egészen Perzsiáig. Azt hiszem, már ebből ki lehet találni, hogy mi a következő megszerzett cím. Így van, a Prince of Persia, annak is a Sands of Time című része, mely egy halom díjat, rakás kiváló értékelést, és hála istennek remek eladásokat produkált. Sokan nem hitték, hogy a Ubisoft ilyen minőségben tudja feltámasztani a Jordan Mechner által kitalált PoP sorozatot, ám ez kétségkívül sikerült nekik, ráadásul ezt még követte két kihagyhatatlan rész. Az még csak hagyján, hogy a játék grafikája olyan szép volt, hogy máig nem lehet egy rossz szavunk se rá (feltéve, ha nem a shaderek számát, meg a különféle mappingeket számolgatjuk a játékban), de a Ubisoft mesterien ötvözte a látványos harcokat, a fejtörőket és az ugrálós platform részeket. Ezt megspékelték az idő manipulálásának képességével (ez jó sok kalamajkába sodorja majd hősünket a későbbi részekben), amely segítségével lelassíthattuk, megállíthattuk az időt. Ha szabadjára kívánjátok engedni az idő homokját, mindössze 10 dollárt kell kicsengetnetek a programért. Természetesen az extra művészi képek, játékzenék, háttérképek és a kézikönyv sem maradhat el, melyeket meg is kapunk a játékhoz "csomagolva".
Lévén három a magyar igazság, a két említett program mellé találunk egy újabb megvásárolható játékot is az oldalon. Bár egy sokkal szűkebb játékosrétegnek szól, ám a minősége megkérdőjelezhetetlen. Nem másról beszélek, mint A LEGJOBB második világháborús vadászgép-szimulátorról, az IL2: Sturmovikról. Ez esetben egyáltalán nem túlzás a legjobbnak tekinteni ezt a programot, hiszen ez az etalon. Szép grafika, remek repülési modell, izgalmas légicsaták, hatalmas térképek, jól kidolgozott többjátékos mód és valódi szimuláció szinte minden téren. Ráadául a GOG a játék "1946" alcímmel ellátott részét szerezte meg, mely az alapjátékon kívül mind a négy kiegészítőt tartalmazza. Ez a csomag kérem szépen a II. világháborús repülés antológiája, hiszen egészen pontosan 229 repülhető gépet tartalmaz, a nem repülhető gépekkel együtt pedig több mint 300 repcsi szerepel a játékban. Itt jegyzem meg, hogy remek a magyar szimulátoros közösség, így aki még csak most ismerkedik a stílussal, az sosem fog segítő kezek nélkül maradni. Az IL2: 1946-ért az előbbi programokhoz hasonlóan 10 dollárral kell megterhelnünk a számlánkat. Az alap kézikönyv mellé egy 459 oldalas "gépkönyvet" is kapunk a játékban szereplő masinákról, plusz néhány renderképet és egy referenciakártyát tölthetünk le a pénzünkért.
Aki azt gondolja, hogy ennyi volt az új játékok sora, az nagyon téved. Bár még nem megvásárolható, de várhatóan egy-két héten belül elérhető lesz még három nagy név a Ubisoft katalógusából. Az első a taktikai FPS-ek nagy öregje, a bestselleríró Tom Clancy nevével fémjelzett Rainbow Six első része. Csak hogy tisztázzuk, ez a Rainbow Six nem a mai "elakciósított" Rainbow Six. Itt elsődleges fontosságú volt a küldetések előtt kidolgozott taktika, kötelező volt lépésről lépésre haladni ha nem akartunk hamar egy terrorista fegyvere által elhalálozni. Nem utolsósorban, amikor ez a játék készült, Clancy apó még maga írta a játékok történetét, szemben a maiakkal, melyekért már csak a jogdíjat zsebeli be (hozzáteszem, többnyire az új programok sztorija is nagyon rendben van).
Tom Clancynél maradva, remélem senkinek sem hangzik idegenül a Ghost Recon név. Jól tudjátok, ez a neves író nevével kiadott másik taktikai FPS. Sokaknak talán az Advanced Warfighterrel kezdődik a széria, pedig az első Ghost Recon még 2001-ben jelent meg, nagyon jó értékeléseket bezsebelve. A nagy különbség a Rainbow Six és e között, hogy ebben a játékban embereink nem hazai pályán, hanem háborús övezetben, jelen esetben az orosz határnál tevékenykednek, és inkább nyílt területeken bocsátkoznak harcba, nem épületek folyosóin, mint a Szivárvány-csapat tagjai.
A sorban a Crytek első szárnypróbálgatása a következő, mely nem más, mint a Far Cry. A fejlesztők már az első résznél is egyre inkább a fotorealizmusra törekedtek, melyet akkor persze még nem sikerült elérni, de a második rész bebizonyította, hogy már akkor is jó úton jártak. Az FPS-ben Jack Carvert, a helyi keménylegényt irányítjuk, aki egy hajótörést követően egy olyan szigetre vetődik, ami amellett, hogy tele van rosszarcú zsoldoskatonákkal, még valamilyen genetikai kísérleteket is végeznek rajta. Jack pedig — ha már egyszer ott van — körbe is szaglászik a szigeten. A néha pörgős, néha lopakodós játékmenet mellé még ma is nagyon szépnek mondható grafikát kapunk, így még a látvány sem rettenthet vissza senkit a játék kipróbálásától.
Végül, de nem utolsósorban, hamarosan a körökre osztott stratégiák egyik atyját, a Heroes of Might and Magic első részét is a virtuális kosarunkra rakhatjuk. Manapság amúgy sincs túl sok minőségi fantasy TBS (turn based strategy), így kénytelenek vagyunk a régi klasszikusokat elővenni. Ha nem akarunk az amúgy a GOG-ról szintén elérhető Disciples-sorozattal játszani, akkor remek alternatívát nyújt a Heroes, mely bár grafikáját tekintve már nagyon elavultnak számít, de hamisítatlan hangulatából semmit sem veszített.
Végezetül köszönjük meg a GOG.com-nak, hogy ismét jó okot adott a pénzmagunk csökkentésére. Köszönjük!
