Tesztek

Ritkán kapunk esélyt arra, hogy átírjuk a múlt fájdalmait, ám a rajongók elégedetlenkedése végül életre hívott egy utolsó utáni Deponia-részt. Tényleg lehetséges változtatni a történteken, vagy mindez csak egy lecke arról, hogy a célnál mindig fontosabb az út?

Nehéz kedvébe járni az egyszeri kritikusnak/játékosnak. A Deponia-trilógia második részénél amiatt sopánkodtam, hogy túl hamar követte az elsőt, ettől egy kétfelé vágott játék érzetét keltve – most viszont a bő egyévnyi pauza miatt éltem át nehéz perceket... De hát ilyen ez a popszakma.

Mint időközben kiderült, a Deadelic a Deponia-széria kapcsán trilógiában gondolkodik, ám azért az meglepett minket, hogy alig pörgettük végig Rufus első kalandját (lásd 2010/10-es számunkat), máris itt a második – ebben pedig máris van némi kritikai él...

Vak is talál tyúkszemet, vagy hogy, a lényeg, hogy a Daedelic csak összehozott egy olyan kalandot, ami már majdnem klasszikus, mindenesetre sikerült meglepnie vele e sorok íróját. Persze a velük kapcsolatban sokszor emlegetett „de”, mint védjegy, most is befigyel...