Prince of Persia: The Lost Crown teszt – A Herceg nyomában
14 év után végre kaptunk egy új Prince of Persia-játékot, a visszatérés pedig nagyon jól sikerült – a The Lost Crown már most az év egyik legnagyobb meglepetése.
14 év után végre kaptunk egy új Prince of Persia-játékot, a visszatérés pedig nagyon jól sikerült – a The Lost Crown már most az év egyik legnagyobb meglepetése.
2003-ban elég sok mára már klasszikussá vált játék jelent meg. A teljesség igénye nélkül hadd említsek párat: Prince of Persia: The Sands of Time, Max Payne 2, Jedi Academy, Knights of the Old Republic. Beyond Good and Evil stb. Az Armed and Dangerous sajnos nem tartozik közéjük.
Jordan Mechner 1989-ben történelmet írt a szó átvitt és gyakorlati értelmében egyaránt: leprogramozta a Prince of Persia című játékot, amely közel húsz év után egy negyedik generációval igyekszik elnyerni a játékosok kegyeit. Tesztünkből kiderül mekkora sikerrel.
Már Ő maga sem volt biztos benne, hogy mit akar elérni. Egy örökkön álló menedéket keresni a halál ellen? Egy fegyvert lelni, hogy szembenézzen az elkerülhetetlennel? Minden olyan bizonytalannak tűnt, ahogy a porlepte járólapokat egy fekete ragály fonta ölelésébe, s a paták dobogása egyre lassult. Egyfajta válaszként hasított bele a felismerés, hogy a terem, melyet vízfüggöny szigetelt el attól a helyiségtől, ahol az őt üldöző bestia ragadt, egy időkapunak adott helyet. „Tehát nem bírja vizet. Ez még jól jöhet.” Csak ennyit tudott mondani a kimerültségtől ziháló alak, kinek hátát egy, a végénél elágazó pengéjű kard verdeste. A homlokán gyöngyöző vizet fekete hajába simította, majd a mellvértjébe ültetett aranyló korongra szegezte tekintetét, mely élénken vibrált, jelezve, hogy mágiaérzékeny objektum van a közelben. Éppen elmélyedt volna gondolataiban, mikor egy velőig hatoló üvöltés rázta meg; ez azonban nem csalódottságról, hanem végtelen dühről árulkodott, melynek gazdája az őt üldöző monstrum volt. A férfi nem hagyta, hogy emlékei maguk alá temessék, inkább aktiválta a teremben lévő kapcsolókat, majd elindult, hogy visszatérhessen a múltba. A mellkasán pihenő medál egyre jobban lüktetett, némi hezitálásra késztetve az üldözöttet. Pár másodperccel később erőt vett magán, és magát biztatva annyit mormogott: „Egyszer már sikerült; most is sikerülnie kell!”. Ezzel belépett a portálban örvénylő homokba, mely keretként magába zárta. Izmai megfeszültek, a varázs ereje a földről felemelte, szemei akarata ellenére lecsukódtak. Temérdek gondolatai közül kiemelkedett a legdominánsabb, erőt adva neki: „Perzsia hercege vagyok. És nem fogok meghátrálni!”
Tavaly karácsony előtt kaptuk kézhez a PoP széria legújabb inkarnációját és idén tavasszal megérkezett az első konzol exkluzív DLC (Downloadable Content), amely az ígéretek szerint rátesz egy lapáttal a sokak által kritizált nehézségi szintre. Tesztünkből kiderül, hogy a fejlesztők tartották-e adott szavukat...
„Egy szintet le, itt ugrás, a csapdát kikerülve, és jöhet a finálé.” Ha ezen sorok ismerősek számunkra, az nem véletlen műve. Több tucatszor cikáztak agyunkban, gondolatformában, miközben nyugtáztuk: ismét sikerült 60 percen belül elérni a gonosz Jaffarhoz. Mindez a Prince of Persia első felvonására (1989) volt jellemző, mely remek platformrészeket, kardnyelő tanfolyamokat, és fantasztikus mozgáskultúrát foglalt magába. Bár hercegünk egy bizonyos háromdimenziós program láttán inkább visszautasította a reinkarnációs gyorstalpalót, valaki ennek ellenére hitt benne, hogy urnájának fedele egyszer még félre fog billenni. A bukás ellenére az Ubisoft keze (mely akkoriban kezdett elhatalmasodni) visszanyúlt a névhez, és hűen a tradíciókhoz, Jordan Mechnerrel egy új epizódot kreált. A montreali gárda nem is sejtette, hogy micsoda láncreakciót fog beindítani.
Az Ubisoft a világ 20 országában rendelkezik stúdiókkal, amelyek közül a montreali a zászlóshajó. Az 1997-ben alapított, jelenleg 1400 alkalmazottat foglalkoztató csapat mögött olyan sorozatok állnak, mint a Splinter Cell vagy a Prince of Persia. A jelenleg futó projektek közül különösen az Assasin's Creed elé tekintünk nagy elvárásokkal...
Az 1986-ban alakult francia Ubisoft napjaink játékpiacának egyik meghatározó szereplője. A több mint húsz országban jelen lévő, és a világ második legnépesebb fejlesztőstúdiójával bíró kiadó legfontosabb sorozatai közé tartozik a Rayman és a Prince of Persia széria, illetve a számtalan Tom Clancy játék.
Az utóbbi évek egyik legsikeresebb fejlesztőcsapata a Ubisoft hatalmas kanadai stúdiója. Tőlük érkezett többek között az összes új Prince of Persia, és a Splinter Cellek. A Persia 3-at a marokkó Ubi-iroda designereivel szövetkezve készítették. Jelenleg több titkos fejlesztés mellett a Splinter Cell 4 konzolos változatain, valamint egy Project Assasin kódnevű, középkorban játszódó programon dolgoznak.
Az Avalanche Software 1995 óta hegeszti a játékait a kies Salt Lake Cityben. Nincs olyan játékplatform és műfaj, amivel ne foglalkoztak volna az amerikai focitól a Mortal Kombat és Prince of Persia átiratokon keresztül a Nickelodeon rajzfilmek feldolgozásáig. A 25 to Life-ot régi jó ismerősünk, a Ritual (Sin, CS: Condition Zero) közreműködésével fejlesztették.