Tesztek

Az Electronic Arts által gondozott Red Alert széria mindig is az RTS műfaj egyik ékköveként volt számon tartva, az 1996-ban megjelent első rész azonnal a játékosok kedvencévé vált. Az élőszereplős átvezetőkről ismertté vált sorozat harmadik részének befejezése után a kiadó úgy gondolta, még nem végzett a sorozattal, így az EA Los Angeles fejlesztésében megjelent az Uprising című „kiegészítő”, melyben újításokat és egyjátékos kampányt kapunk mindhárom frakció számára. Mindez azonban nem lesz elég, hogy elvegye a játék során kialakult rossz szájízt.

Az 1985-ben alakult USA-beli fejlesztőcsapat Westwood Associates néven kezdett a játékprogramozás világában. Alapítója Brett Sperry és Louis Castle, akik 1988-ban máris elkészültek első játékukkal, a Mars Sagával. A szerepjáték irányvonalat nem hagyták el, viszont 1992-ben megalapozták a stratégiai játékok jövőjét. RTS: Real-Time Strategy. A körökre osztott stratégiáktól eltérően először lehetett a gép ellen, egy időben, szimultán játszani. A szintén 1992-ben megjelent Dune (RTS kalandjáték [Cryo Interactive]) folytatása a Dune II, animált videóival és változatos játékmenetével felkeltette a világ érdeklődését. A siker pedig nem váratott sokáig magára, 1995-ben az EA kiadta a Command & Conquer első részét, ezzel a Westwood örökre beírta magát a stratégiai játékok történelemkönyvébe. A C&C és a Dune sorozattá váltak, egyre nagyobb hírnevet kaptak. 1998-ban kijött a Dune 2000, ami már a C&C Red Alert motorját használta és hús-vér színészekkel felvett videó átvezetőkkel volt tarkítva. Sajnos azonban, ahogy az a kapitalizmusban lenni szokott, a nagyhal megette a kishalat: 2003-ra az EA Games felvásárolta az egész fejlesztőcsapatot. Sokan kiváltak és megalapították a Petroglyph Gamest, a csapat egy része azonban folytatta munkálatait -- bár csak háttérben az EA logó mögött --, és a C&C-sorozatot vitték tovább, nagy sikerrel.

Gondolom, mindenki hallott már a Command and Conquer sorozatról (hát persze). Aki kicsit is képben van vele kapcsolatban, az tudhatja, hogy az alapjátékot mindig követi egy-két éven belül egy kiegészítő lemez, hogy az új rész megjelenéséig a rajongók ne maradjanak kommandíroznivaló nélkül. A 2000-ben megjelent Red Alert 2 sem kerülhette el sorsát, az alap után egy évvel megjött az expanzió is.

A nemrégiben megjelent C&C 3 - Tiberium Wars kapcsán bizonyára sokakat megrohantak a sorozat korábbi epizódjaihoz kötődő kellemes emlékek. Gondolok itt elsősorban anyuka kisebb szívrohamára, amint meglátja, hogy egy csepp fiacskája/leánykája borotvált fejjel a Vörös Skorpió című film bámulása közepette világuralmi terveket szövöget, vagy a virágárus háttehülyevagy! arckifejezésére, mikor tulipán helyett Tiberium Ripariust kérnek tőle. A nosztalgia hevében szeretném egy kellemes időutazásra invitálni a tisztelt olvasókat, mely során felelevenítjük, milyen volt az élet akkor, mikor a NOD templomok helyén békés buddhista szerzetesek imádkoztak, és a kedves öreg néniknek sem kellett aggódniuk amiatt, hogy a zebrán átkelve elcsapja őket egy álcázott Stealth tank. Bár ezen idők embereinek a tiberium ismeretlen fogalomként hat, a németek már tisztában vannak a relativitáselmélettel, az oroszok pedig Nikola Tesla munkásságának eredményeivel. A két fél már készülődik, és percek kérdése, hogy beinduljon a vörös riadó...