Bár nem tudtam még olyan szintig eljutni, mint régen (két év csak két év, és a szokás, beidegződés nagy úr!), de azért már egy fokkal jobb. És hogy ezt most miért is osztom meg veletek, kedves olvasóim?! Egyszerű: ezentúl a bologoláshoz is visszatérek, hiszen ama írói szenvedély nem vész csak úgy el! Mint ahogy pár ismerősömnek is mondottam vala: Kronnas nem vész el, csak újjászületik. Egy darabig csak olyan alkotásokról, történésekről fogok írni, amikről szívesen írok, amiket tiszta örömmel teszek, amelyek megalkotásának első karakterétől az utolsó leütésig örömmel fog eltölteni. Remélem, megtalálom a közönségemet, akik érdeklődve fogják követni, mit is hordok majdan itt össze – talán még tetszeni is fog sokatoknak.
A nagy visszatérés
Bár lehet, egyeseknek ez semmit nem jelent, de én ennek ellenére is összedobok egy afféle „visszatérő” irományt, hiszen sokáig meglehetősen inaktív voltam. Ám ezt követően amennyire erőm és időm engedi, aktívan fogok hunterkedni… izé, kommentelni!
Az inaktivitás oka a munkám volt (vagyis az egyik munkám), lévén egy másik magazinnál tevékenykedtem két évig, mint szerkesztő (online-offline), illetve online főszerkesztői, valamint a közösségi munkálatokért is én feleltem. Ebből látható, elég sok feladatom volt, ami bizony az időmet nem egy alkalommal erőszakolta meg – ez nem panaszkodás, mivel egyetlen percét sem bántam meg. De mint az szokott lenni, az ember egy kis idő után belefásul a dolgokba és változást igényel alkotói elméje, s a következő lépés nem volt más, mint a kilépés! Két éve tegnap volt először, hogy úgy ültem le játszani, tudtam, senki nem fog zavarni különböző munkákkal.
Bár nem tudtam még olyan szintig eljutni, mint régen (két év csak két év, és a szokás, beidegződés nagy úr!), de azért már egy fokkal jobb. És hogy ezt most miért is osztom meg veletek, kedves olvasóim?! Egyszerű: ezentúl a bologoláshoz is visszatérek, hiszen ama írói szenvedély nem vész csak úgy el! Mint ahogy pár ismerősömnek is mondottam vala: Kronnas nem vész el, csak újjászületik. Egy darabig csak olyan alkotásokról, történésekről fogok írni, amikről szívesen írok, amiket tiszta örömmel teszek, amelyek megalkotásának első karakterétől az utolsó leütésig örömmel fog eltölteni. Remélem, megtalálom a közönségemet, akik érdeklődve fogják követni, mit is hordok majdan itt össze – talán még tetszeni is fog sokatoknak.
Bár nem tudtam még olyan szintig eljutni, mint régen (két év csak két év, és a szokás, beidegződés nagy úr!), de azért már egy fokkal jobb. És hogy ezt most miért is osztom meg veletek, kedves olvasóim?! Egyszerű: ezentúl a bologoláshoz is visszatérek, hiszen ama írói szenvedély nem vész csak úgy el! Mint ahogy pár ismerősömnek is mondottam vala: Kronnas nem vész el, csak újjászületik. Egy darabig csak olyan alkotásokról, történésekről fogok írni, amikről szívesen írok, amiket tiszta örömmel teszek, amelyek megalkotásának első karakterétől az utolsó leütésig örömmel fog eltölteni. Remélem, megtalálom a közönségemet, akik érdeklődve fogják követni, mit is hordok majdan itt össze – talán még tetszeni is fog sokatoknak.
