Szöveg
Dél fele járt. Gondoltam, leugrok a boltba, hátha van valami. Persze nem volt. Maradtam volna a fronton! Ott legalább valami kaját kaptunk. Ha nem is sokat, de kaptunk. Mondjuk itt, a városban kevesebb volt rá az esély, hogy szétlőjék a fejem. Igaz, az állandósult bombázások miatt könnyen elveszthettem az előbb említett testrészemet.

 

Meg kellett hagyni, az ellenséges légierő jól végezte a dolgát: az egykor virágzó település most romokban hevert. Amerre utam vezetett, csak romokba, vagy az összedőlés határán lévő épületekbe botlottam. Én még mázlistának mondhattam magam, mivel a házam a külső peremen helyezkedik el, így a támadásokat szerencsére megúszta. És még mindig ott élek.

Épp hazafele tartottam, mikor az egyik utcában utolért a farkasüvöltés: megszólalt a légvédelmi sziréna. A lakosság ehhez már nagyon hozzá volt szokva, mindenki elkezdett mindenfele rohanni, de én csak álltam ott, nem tudtam hova szaladjak. Csak toporogtam szerencsétlenül a járdán, mígnem valaki karon ragadott látva bénultságomat, és az első kapualjig ráncigált.
- Ember, mit vállal?! Kinyírják, ha ottmarad! - rivallt rám az idegen
- Itt jobb? - tettem fel a kicsit idiótának ható kérdést - Ránkomolhat a ház!
- De legalább nem egy repesz választja ketté... - mondta, majd beljebb indult az épületbe. Követtem. Kintről egyre erősödött a gépek zaja. Mindketten szótlanul álltunk a lépcsőházban, és füleltünk. A bombázók egyre jobban közeledtek. Magamban már hallottam a bombák fütyülését, majd a robbanást. De semmi. Ahogy a kintről jövő hangok egyre jobban gyengültek, egymásra néztünk, de nem moccantunk. Pár perc múlva a mély csönd nehezedett ránk. Ezt én törtem meg.
- Nem kéne kimenni? - kérdeztem - Megőrülök a bizonytalanságtól.
- Jó, mennyünk, de óvatosan. Lehet hogy csapda. - mondta.

- Csapda? - szóltam utána, de erre nem kaptam választ. Végülis, nem hülyeség. Nem bombák érkeztek, hanem ejtőernyősök. Bár ez az eshetőség a város elhelyezkedése miatt nem tűnt túl valószínűnek. Ilyen mélyre csak öngyilkosokat dobnak. A kapuhoz húzódtunk. Míg én óvatosan próbáltam meg kikukucskálni, minden eshetőségre felkészülve, alkalmi társam nem kis bátorságot tanúsítva kisétált az út közepére. Én furcsán néztem rá, és már terveztem, merre menekülök el, mikor ő felvett az aszfaltról egy papírdarabot. Mivel senki nem lőtt rá, vettem a bátorságot, és mellé mentem. Az utca ismét kezdett benépesülni emberekkel, akik szintén a papírdarabokat fürkészték.

- Mit hazudik ez már megint? - kérdeztem utalva arra, hogy a néphülyítő propaganda gyakran érkezett hozzánk az égből.

- Béke.... - mondta - Ez áll itt. "A frontokon a csapatok beszüntették a harcot. Mától, bizonytalan időre, fegyverszünet lép életbe." - miután befejezte a felolvasást, rám nézett - Ez tényleg lehetséges?

- Nem...tudom. - mondtam lassan - Sok mindent láttam már a propagandától, de ezzel még nem bolondítottak minket.

- Hmmm....ez nem hazugság. Nézze kinek pecsétje van rajta! A kormányzójé. A propaganda a hadseregtől szokott jönni - mondta.

- Jogos, tényleg igaza van. De mi  a fene történt? Amikor még a fronton szolgáltam, szó sem volt békéről.

- Az nem számít! Anyám! Nincs többé nélkülözés, bombázások, meg ezek a szarságok! BÉKE van csak!!! - kiáltotta hirtelen fellelkesülve, majd csatlakozott az utca végén gyűlő, ünneplő tömeghez.

- Béke... Beszarok. És még élek. De mégis ez miért? - kérdeztem már csak magamtól, és lassan elindultam én is az emberek felé.

Pár nap múlva kiderült, hogy ez az egész egy szimpla megegyezés volt: a két fél lényegében egy hülyeség miatt ölte egymást. Na jó, ezt persze csak én mondom. De nem ez a lényeg. Végül valahogy a két eszmében megtalálták azt, ami miatt érdemesebb összefogni, nem gyilkolni egymást. Úgyse lett volna vége ennek az egésznek! És úgy látszik, erre ott fent is rájöttek.




ui.: szóval. VQ4-gyel kiegyeztünk. Nem láttuk értelmét, hogy buzizzuk egymást, ezért inkább kibékültünk. Jó, nem mondom hogy nagyon össze voltunk eddig is veszve, de sokszor kaptunk hajba. És ebből nem kérünk többet. Ezért egy egyszerű megállapodást kötöttünk: reklámozni fogjuk egymás blogját a sajátunkon, valamint soha, azaz SOHA többé nem fogunk politizálni. Az csak bajt szűl. Remélem mindkét fél be fogja ezt tartani:)