Semmi kétség afelől, hogy én horror-mániás vagyok. Minden horrorjátékot vagy filmet ismerek, még ha nem is próbáltam vagy láttam, de minimum címről ismerem. Amint jöttek a hírek arról, hogy az Amnesia mennyire félelmetes, és hogy minden idők legjobb horrorjátéka, hát gondoltam, megtaláltam számomra a megváltót.

És mit ne mondjak: tényleg jól megcsinálták. Igaz, rám nem hozta olyan szinten a frászt, mint amilyennek egyesek előadták, de attól még piszkosul jó horror. Anélkül, hogy lelőném a történetet, a következőt kell dióhélyban tudni: Daniel, a főszereplő egy amnéziás pasas valahol egy ismeretlen kastélyban az 1800-as években. Magad előtt egy üzenet, a korábbi önmagadtól, amiben egy utasítás áll. Az pedig az, hogy meg kell ölnöd a kastélyban rejtőzködő bárót...

Csak ugyebár ez nem ilyen egyszerű, és ahogy haladunk a történetben, egyre bonyolultabbá válik. Senkit sem fogok meglepni azzal, hogy a kastélyt eltorzult lények lakják, akikről aligha lehet megmondani, hogy most emberek, élőhalottak, szörnyek, zombik, vagy valami ezek közötti. Viszont harcolni nem lehet velük, és a bújkálásra kell koncentrálni. Ez az, amitől igazán félelmetes a játék. Mert tudod, hogy nem vagy képes visszaütni nekik, és hogy a sötétségre kell hagyatkoznod, hogy elrejtsd a jelenléted. Ezzel egy a baj: hogy Daniel a mentális állapotából (és persze azért, mert nem éppen a legbarátibb helyen van) kiindulva fél a sötétségtől. Ha túl sokáig bújsz a sötétben, megkockáztatod, hogy elveszíted a józanságodat. Ha nem mész a fényre, előbb-utóbb elájulsz. Így ugyan eltelik némi idő, és eltűnhetnek a gonosz lények, akik nemrég még nagy gőzzel kerestek, de ha rossz helyen "alszol", akkor meghalhatsz.

És ha mindez nem elég, van valamiféle gonosz, sötét erő is, ami a szó minden értelmében élő, gondolkodó létet alkot. Ez megpróbálja Danielt elzárni, csapdába ejteni, és tönkreverni a kastélyt. A sztoriban mindezeknek fontos szerepe van, de legyen elég ennyi.

A készítők korábba játékára, a Penumbrára sok szempontból ráüt: itt is nagyon ügyesen lehet kapcsolatot teremteni a környezettel. Ellentétben sok más játékkal, ahol gombnyomásra azonnal kinyitsz egy ajtót vagy fiókot, vagy bármit, itt ez kissé máshogy működik. Itt rákattinatsz az ajtóra, nyomvatartod, és ahogy húzod az egeret, úgy nyílik az ajtó is. Szóval így éppen hogy csak ki is lehet kukucskálni, és nem kell félni attól, hogy esetleg egy szörnynek az arcába nyomod ijedtségedben az előtted álló ajtót. Maga a játékmenet egy kalandjátékra hajaz, horror-elemekkel. Ahelyett, hogy puszta brutalitással próbálna megijeszteni, inkább a nyomasztó légkör az, ami számomra a legfélelmetesebb volt. A grafika is jó, de aki csak amiatt akarja kipróbálni, az csalódni fog. Viszont mivel a játék fele sötétben játszódik, ezért ez nem fog különösebben feltűnni. És ha már sötét, a világításra több lehetőségünk is van: részt a lámpánk, másrészt a szobákban elhelyezkedő fáklyák.

Viszont a lámpához olaj kell, míg a fáklyákat pedig be kell tudni gyújtani. Más szóval tartalékoskodni kell, és ez adja a stratégiát az Amnesiába. Ugyanis ha az első alkalommal elhasználsz minden gyufaszálat arra, hogy az összes előtted levő fáklyát kivilágítsd, akkor garantáltan sötétben fogsz kóborolni hosszú ideig, mert pillanatok alatt kifutsz belőlük. Ugyanez igaz a lámpásra is. Ha folyamatosan használod, ki fog merülni. Ha pedig megtörténik, akkor a fáklyákra kell hagyatkoznod. Szerintem zseniálisan megoldották, és ez tetszett a legjobban nekem a játékban. Emellett arra is gondolni kell, hogy a fény felfedi a jelenléted a szörnyek számára, ezért különösen figyelni kell arra, hogy hol is akarsz világost teremteni.

A legnyomasztóbb az egészben az, hogy sosem tudod, mikor jön egy ocsmányság, aki elől rejtőzködnöd kell. Először a játék hamis nyugalmi érzésbe sodor, engedi, te pedig szépen felfedezed a helyszíneket. Aztán hirtelen RAWRRRR! Csak ennyit hallasz, és tudod, hogy bajban vagy. Hiába ismered oda-vissza a környéket, hirtelen pánikba esel, és nem tudod, hogy most vajon hová lenne jobb elbújni. A szörnyek ugyanis nem tétováznak, és reagálnak minden zajra, vagy vizuális foszlányra, amit észrevesznek belőled. Ha elkezdesz rohanni, akkor garantáltan meghallja előbb-utóbb, és követni fog. De ha elbújsz pl. egy szekrénybe, megkockáztatod, hogy talán észrevesz, és akkor bajban leszel. Barikádokat is emelhetsz, pl. ajtók elé tolhatsz tárgyakat, és teljesen elzárhatod őket. De ez se tart örökké, mert nagyon gyorsan betörik az ajtókat, és mindent, amit az útjúkba helyezel. A legjobb megoldás így értelemszerűen a sötétben való bújkálás. Viszont erre nem mindig van lehetőség... és Daniel sem szereti a sötétet.

Az Amnesia megérdemelten lett minden idők egyik legjobb horrorjátékának kinevezve. Bevallom, én talán összesen kétszer ijedtem meg benne, de ez csak valószínűleg a saját acélos idegeimnek köszönhető. Attól még a környezet, a történet, és maga az egész ötlet nagyon bejött. És itt meg kell említenem egy szomorú dolgot. Az Amnesiát egy kisebb fejlesztőcsapat csinálta, és bombasiker lett, mert tele volt nem csak egyediséggel, de látszott rajta, hogy nem arra mentek, hogy mindenkinek megfeleljenek. Nagyobb fejlesztőcsapatok pedig folyamatosan próbálkoznak horrorral, de mégsem közelítik meg az Amnesiát, egy-két kivételtől eltekintve, pedig jóval több emberük és pénzük van.

Röviden... aki nem próbálta ki, és szereti az ilyen játékokat, az mindenképpen lásson hozzá! Nem fogja csalódás érni.