W.T.F.
Az egyik legrosszabb része az első résznek a történet volt. Egy névtelen hőssel ugráltunk mindenfelé, gyilkoltunk, de mintha csak egy terminatort irányítottunk volna. Semmi féle érzelmet nem váltott ki a játék. Most végre vannak normális (sőt!!) átvezető animációk és nem csak két alak ácsorog egymással szemben. Desmond, miután megszökik az Abstergo-tól (a templomosok jelenkori megfelelői) a bérgyilkosokhoz kerül. Újra elmerül egy őse emlékeiben, hogy információkat gyűjtsön és ha már ott van ellessen pár dolgot Ezio-tól, így több évnyi kiképzést spórol meg. A helyszín ezúttal Itália, 1400-as évek vége. A sztori 20 évet ölel fel, legalábbis a múltban. A jelenben alig pár nap telik el, viszont az egész emberiség történetére kiterjedő információkhoz jutunk. A történetet méltányolhatnám még oldalakon át, de legyen elég annyi, hogy Desmond utolsó szavai lesznek a mieink is a stáblista előtt ( a befejezés ugyanis már-már Lost-szintű cliffhangert kapott) : What. The. Fuck.
A tinó meg az ökör...
A monotonitás megtörésére rengeteg dolog szolgál. Ezio-t például lehetőségünk nyílik fejleszteni. Új páncélokat, fegyvereket vehetünk. Több lőszert tárolhatunk stb.. Lőszert. Igen. Most már dobótőrt, pisztolygolyókat, kötszert, füstbombát és méregfiolákat is tárolhatunk magunknál. A golyók és a füstbomba gondolom elég egyértelmű. A kötszerre azért van szükség, mert mostmár nem gyógyulunk magunktól. Vagy elhasználunk egy gyógycsomagot, vagy elmegyünk az orvoshoz. Nyilván utóbbira kevesebb lehetőség van katonákkal körülvéve egy torony tetején, ezért érdemes tuningolni a kapacitást. A mérgezés szintén teljesen új elem. Arról van szó, hogy ha a szokásosnál is sunyibban akarunk kivégezni valakit, csak megbökjük és a delikvens némi kapálózás után holtan esik össze, anélkül, hogy akár ő maga gyanítana bármit is.
A fejlesztések mellett vannak még gyűjtögethető cuccok is. El lehet viszont felejteni a zászlókat. Itt mindennek megvan az értelme. A kincsesládákban ugye pénz van, ráadásul ezekhez vehetünk térképet olcsóér'. A kódexlapok az életünket növelik, illetve a rejtett pengénket fejlesztik: két penge, méreg, pisztoly, új technikák. Ezeket mindig jelöli a térkép. Aztán ott vannak még a bérgyilkos sírkamrák, amiket szintén jelöl a térkép, viszont a kifosztásukhoz át kell verekedni magunkat az egyre nehezedő platform-puzzle-kon. Ha mindet kifosztottuk egy komoly páncél a jutalmunk, ráadásul nem is akárkié volt. Végül gyűjthetünk tollakat. Ezeket a legnehezebb, hiszen ezeket nem jelöli a térkép, csak azt tudhatjuk, hogy egy városban mennyi van. Mégis ezért jár a legkevesebb jutalom...
Vannak mellékes bérgyilkos küldetések is, de nem sok értelmük van. Menny oda, öld meg... ennyi. Én a 6-nál meguntam, csak ha nagyon pénz-szűkében voltam, akkor folyamodtam hozzá.
Ezio-n kívül fejleszthetjük még a birtokot is, amihez a játék elején hozzájutunk. Minél nagyobb a birtok értéke, annál több bevételt termel, így érdemes rákölteni a pénzt. Ha a játék elején rögtön felhúzzuk, több gondunk nem lesz a pénzügyeinkkel,
Sasszem
A látvány lenyűgöző. Ennyi. Más szavak nincsenek rá. A három város, a karakterek, a napszakváltások valami eszméletlen jól néznek ki. Hangok terén telán kevés a háttérzaj, a zene is önismétlő egy idő után, viszont a szinkronhangok kitesznek magukért. Főleg Ezio, de a többi szereplő is jól hozza az egyéniségét. Audiovizualitás terén tehát semmi gond.
Konklúzióként, azért vannak hibái, de ezek a javulások mellett eltöpülnek. Pl a harcrendszer még mindig túl egyszerű, túl könnyű, az irányítás sem az igazi.
Várom már a következő részt, ami elvileg már ebben az évben jön.
8/10
