Agatha Christie után a kezembe akadó új könyv egészen másabb volt minden eddiginél. Hamingway nevét mindenki ismeri. Hallomásból legalább, egy távoli és ködös magyaróra emlékéből. Az úriember neve nem véletlenül maradt fenn. A kalandos életű, író munkássága halála után 40 évvel is megállja a helyét.
Írásom alanyát nehéz bekategorizálni. Első ránézésre regénynek tűnhet, de ha jobban odafigyelünk rá, akkor inkább adja magát bő lére eresztett novellák együttesének. A fő történetszáltól eltérő, múltan, jövőben (ábrándozások) vagy más helyszínen játszódó események nagyon szétszedik a könyvet. Mintha a lényeg ezeken lenne, nem is a főhős 3 napján. A mellékszereplők szintén hangsúlyosabb szerepet kapnak a megszokottnál, a főszereplő rovására. Mindezek ellenére Robert története mégis megmarad egységnek.
A spanyol polgárháborúban Robert Jordan mint "guerillero", szabotázsakciókkal foglalkozik. A frontvonal mögött tevékenykedve megkapja a feladatát - ez esetben egy híd felrobbantását - és a helyi rejtett, gerilla erőket felhasználva végre kell azt hajtania.
3 nap alatt ismerhetjük meg az emberi életet. A küzdelmet, a kínt, várakozást, magyányt, szerelmet, boldogságot és végül magát a halált. A kitekintésekből megismerhetjük a két szembenálló fél kegyetlenségét, ugyanakkor emberségét. A fasiszták és a köztársaságiak érzelmei, mindennapjai és kivételes napjai képet festenek a háború értelm(etlenség)éről és magáról az emberi fajról.
Írhatnék még sokmindent, hosszú elemzést, de nincs könnyű dolgom. Az élmény még friss, még nem csendesedett el. Búcsúzóul Hamingway szavai:
"…az ember nem arra született, hogy legyőzzék … Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."

Ernest Hamingway : Akiért a harang szól (For Whom The Bell Tolls)
5/5