Hiába vagyok alapvetően szelíd, jámbor lélek, ha többszereplős játékra kerül a sor, olyannyira idegbajossá válok, hogy jobb, ha olyankor nem jön a közelembe senki. Az első dolog, hogy azonnal elkezdek káromkodni, mint egy tourette-szindrómás, ha pedig nem sajnálnám a közelembe lévő hardvereket (vagy rohadt gazdag lennék), tutira szétvernék mindent magam körül.

Persze általában ez csak akkor történik meg velem, ha összefutok néhány laborban tenyésztett szuperjátékossal, akiknek olyan reflexeik vannak, mint egy T-800-as terminátornak. Szerencsére a tény, hogy egyáltalán nem vagyok ezzel egyedül, kicsit segít elfogadni az efféle kirohanásaimat, hiszen kollégáim közül is bőven vannak hasonló tünetekkel játszó ismerősök. Az biztos, hogy ilyenkor komoly indulatok szabadulnak fel, melyeket valószínűleg mindannyian alapból elnyomunk magunkban.

Az egész még a Quake 3-as időkben kezdődött, amikor Shoebaronnal és pár haverral nyomtuk a játékot. A Quake 1-et már alapból azért hanyagoltam, mert hihetetlenül esélyem se volt a többiekkel szemben. Counter-Strikeról nem is beszélve, a legtöbb játékosnak több év előnnyel indul, azt kb. 1 óra játék után adtam fel. Ezért inkább maradtam a Battlefieldnél, ahol már a kezdetekben ott voltam a multis meccseken, no meg a Call of Dutynál.

Ez utóbbival, azaz a Modern Warfare 2-vel játszottunk hétvégén jó pár órát a haverokkal, ahol mindannyian olyan idegbajosok lettünk néha-néha, hogy el kellett mennünk szünetet tartani, mielőtt szétvertünk volna mindent magunk körül. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy vajon ez jót tesz a stressz-szintünknek? Segít leengedni a fáradt gőzt? Ti hogy vagytok vele? Összetörtetek már valamit játék miatt? Került már sor testi sértésre?