Manapság egyre ritkább az olyan játék, amely annyira képes beszippantani, hogy amikor éppen nem vele töltöm az időt, akkor is folyamatosan arra gondolok, mikor ülhetek újra neki. Nálam a Tomb Raider pontosan ilyen volt. Másfél hét után végre volt egy kis időm leüli játszani, és a “belenézek”-ből egy 10 órás végigjátszás lett.

Elsőre mindenképpen az tűnt fel, hogy valami elképesztően fest a játék - már külön ezért megérte beszerezni a gaming PC-t. Az egyik ámulatból estem a másikba, és mindemellett még a játékmenetet tekintve is abszolút lényűgözött. A legjobb, hogy brutálisan jól össze van rakva minden egyes eleme, semmit nem éreztem feleslegesnek és erőltetettnek.
Főként azért tekintek következő generációs címként az új Tomb Raiderre, mert kegyetlenül eltalálták a “filmes” élmény és a valódi gameplay közötti egyensúlyt; remélem, hogy ilyen irányba fognak elmenni a jövőben érkező hasonló címek is. Egyedül talán a pusztán csak korrektnek mondható sztori miatt van okom a szájhúzásra, viszont számomra még ennek ellenére is egy mérföldkő marad Lara 2013-as kalandja.