Nem kevés ember töpreng éjjel s nappal azon, hogy mi is tesz jóvá, pontosabban fogalmazva eladhatóvá, egy játékot. Ez a kutakodás az évek során elvezetett oda, hogy rengeteg különféle csodával ajándékoztak meg minket a derék fejlesztők, amikért cserébe mi megfelelően honoráltuk őket... a többség... sokan. Azonban van egy olyan vonulat, ami szerintem totális zsákutca. Arról beszélek, amikor mindent alárendelnek a grafikának, vagy a fizika élethűségének.

Egyik nagy kedvencemet, a Star Wars: Knights of the Old Republic-ot már az idén is végigvittem egyszer és bizony mostanság is ismét kacsingatok felé. Mit nyújt nekem az a játék? Mitől okoz függőséget? Hát az biztos, hogy nem a grafikája miatt szerettem belé és tart még mindig a kapcsolatunk. A történet, a karakterek kidolgozottsága és az ezeket tökéletesen kiszolgáló játékmenet az, ami időtlen klasszikussá tette számomra ezt a játékot.



Nézzünk meg más műfajokat is, hogy az olvasóközönség nagyobb része tudjon csatlakozni a gondolataimhoz. A kedvenc autóversenyes játékom a Colin Mcrea Rally 2, de megemlíthetjük a Need for Speed 3-at is. Nem mondom, elszórakoztam az újabb Mcrea-s kiadásokkal is, ám koránt sem élveztem őket annyira, mint egykoron (az NFS szériáról meg nem is beszélek). Persze ez esetben meg kell jegyezni, hogy valószínűen az én ízlésem változott, nem pedig a játékok lettek gyengébbek.

FPS vonalon az abszolút kedvenc a Call of Duty széria... igen, bevállalom, mert így van. Azok a játékok, leginkább az Infinity Ward által fejlesztett részek, tökéletes kikapcsolódást nyújtottak számomra. Tiszta, egyszerű, hagyományos, lineáris, szórakoztatás. Sosem akartak többek lenni, mint látványos, játszható akciófilmek és hogy valóban ilyenre sikerültek, azzal szerintem nem lehet vitatkozni. Jó, persze, lehet, mindennel lehet, csak például engem nem lehet meggyőzni arról, hogy a CoD játékok nem agyzsibbasztóan látványos adrenalin löketek.

Ezzel pedig elérkeztünk a bejegyzés lényegéhez. A CoD játékok elég csúnyák. Az utóbbi években teljes mértékben alulmaradnak a konkurenciával szemben, kivéve talán a füst megvalósítását (az mindig nagyon lenyűgöz egy CoD-ban). Mégis miután végigvittem ezeket a játékokat mindig heteken át beszélgettünk róluk. Tisztám emlékszem, hogy majd félórás telefonálások mentek és egymás szavába vágva soroltuk a jeleneteket, amiktől eldobtuk az agyunkat.

Az IW-nek valami olyasmit sikerült letennie az asztalra, ami bizony megmaradt mindenkiben, aki játszik vele; ami hatással van és amiről jól esik és lehet is beszélni. Ezzel szemben ha bottal vernek sem tudnám megmondani, hogy miről szólt a Bad Company 2, vagy az új Medal of Honor. Csak annyira emlékszem belőlük, hogy utóbbi egy harmatgyenge játék lett, míg előbbi ugyan nagyrészt lekötött, de egyáltalán nem maradt meg.

A Crysis-ról pedig... hát... azt mindenki, hogy az a játék milyen volt. Egy techdemó a CryEngine-nak, amit aztán szinte senkire sem tudtak rásózni. Aztán ott van a Battlefield 3, ami már sok tekintetben maradandó számomra (az oroszok oroszul beszélnek, a repülős rész, stb), mégis leginkább arra emlékszem vele kapcsolatban, hogy a történet akkora koppintás volt, amit csak meg tudtak engedni maguknak - pedig emlékszem, hogy a megjelenés előtt mennyit tépték a szájukat, hogy ez a sztori egyáltalán nem lesz olyan, mint a Modern Warfare-ek... hát persze, a fő, hogy tudjanak aludni a DICE-os arcok.

Kitérek még az Unreal Engine 3-ra, ami szerintem és talán ezzel sokan egyet is értenek, az egyik legjobb engine, ami a piacra került az idők folyamán. A mai napig lehet még belőle kihúzni ezt-azt, csiszolgatni rajta, de ha minden játék megmaradna azon a szinten, amit a Gears of War 3 mutat, nos, én azzal bőven megelégednék. El sem merem képzelni, hogy mik várnak ránk az elkövetkező 2-3 évben.

Lezárásként tehát csak annyit, hogy a grafika az egyik utolsó dolog, aminek szerintem számítania kellene egy játék fejlesztése során. Nem azt mondom, hogy legyen elavult, nézhetetlenül ronda, hanem azt, hogy adjon megfelelő hátteret, ne vegyen el semmit egy erős sztoriból, egy jó játékmenetből. Lehet a grafika rajzolt, elmeroggyantan stílusos, vagy akár teljesen valószerű is, a lényeg, hogy milyen történetet próbálnak vele átadni.

A fejlesztők nem felejthetik el, hogy elsősorban szórakozni vágyunk, ha leülünk játszani. Jól akarjuk magunkat érezni; félni, nevetni, gondolkodni, kikapcsolódni akarunk, nem pedig egy tech demót futtatni.