Zergizé
Mármost egy ideje birizgálta az agyalapi mirigyemet a dolog, hogy csak végig kéne tolni már még egyszer azt a fránya Starcraftot, de az elmélkedés elhatározássá csak akkor nemesült, amikor elkezdtem olvasni a Pengék Királynőjét (ami csúfos 2-3 óra alatt el is vérzett).
Magyarán az egyik poros sarokból előkapartam régi Starcraft cédémet, és elkezdtem vele játszani. Sokkal jobban most se fogott meg, mint elsőre, és még mindig határozott véleményem, hogy a Red Alert sorozat félgázon alázza, de a története miatt ennyit megérdemel.
Tetszik ez a Kerriganes, Overmindos, Tassadaros dolog, a Sci-Fi mindig is a szívem csücske marad, habár a küldetések néha kicsit laposak a vége fele, de tűrhető. Az egyik még, ami dícséretet érdemel, az az AI, jól játszik a gép, bár azt nem tudom, honnan az anyucikájából tudja, hogy melyik dropshipen csücsül Raynor, de valahogy a Spore Colony-k érzékelhetik a rezgést az Erőben (másra nem tudok tippelni), és halálpontosan azt a hajót kapják szét, amin a V.I.P. meresztgeti a túróst. Gyönyörű.