Első versem
Végre eljutottam első befejezettnek tekinthető irodalmi művemig. Bár ez csak egy vers de fogyasszátok szeretettel. Mivel első versem ezért kritika jöhet, bírom én. De azért mert a témáját ne cikizzétek....
Káosz ki a világot járod,
Lépj elő a homályból!
Árnyék, legyen köztünk újra béke!
Az örök ellentétnek legyen vége!...
Hozzád szólok, ki elűzted a káoszt,
fényt és sötétséget egymásba zártad,
Természet, te örök nagy átok,
Pusztulj ki a világból!...
Mind együtt, mind szürke.
Hová tűntek a színek?
Hol vannak a határok?
Hol vannak a régi szép idők,
mikor senki nem volt téren és időn.?
Mikor még harmóniában voltak az erők....
Új szövetség jöjj!
Tűz fénye törj elő!
Törjön meg az átok,
Szűnjön meg e furcsa álom!
Harcosok kardja üvöltsön,
vérfolyam szülessen a földön!
Árnyak serege jöjj velem,
tisztítsuk meg a fellegeket.
Szálljunk alá a halálba;
a Végső pusztulás várába.
Vessünk véget a gonosz tombolásának
egyesítsen minket a bánat.
Álljon vissza a régi rend!
Legyen újra csend!
Árnyék császárnője, segíts minket!
Legyen újra béke!
Kezdjük előröl az egészet!
Vihar napja jő,
S a háború mindenkit elsöpör!
Érdekes és komoly gondolatokat bontasz ki.
De egy kicsit többet kellene a ritmusra és a rímekre figyelned.
Próbáld meg a következő versednél, hogy írd le piszkozatban, tedd félre pár napra, aztán kezdd el csiszolgatni! Ha ilyen mondanivalóhoz még egy míves csiszolgatás is társul, nagyon jó verseid lesznek!
Csak így tovább! És jöhetnek az újabb költemények!