Csak bosszankodok

A stég végén a deszkákra huppanok,
Csak a lábamat lógatom,mert úszni nem tudok,
A szárazon pedig soha meg nem fulladok.

Meztlen lábaim körül hullámok fodrozódnak,
Alattam az iszapban vak halak forgolódnak,
Ha nincsenek lárvák morgolódnak,
Világtalannak születtek,a világban mégis boldogulnak.

A víztükörben magamnak pofákat vágok,
Hátam mögött a fákat kúrálják a harkályok,
A távolban egy róka elől menekülnek a fácánok,
Hirtelen megtámadnak a szúnyog nagyságú sárkányok.

A stég végén a deszkákról felpattanok,
A nedves fadarabokon véletlenül megcsúszok,
A vízbe csobbanok,úszni nem tudok,
Szevasztok vak halak! - Nem baj,ha veletek bosszankodok?



(Nagy Roland,2008 március 2.)