Kábelek tartják


Az emlékek adattá amortizálódnak,
személytelen kódokká transzformálódnak át,
a lelke alatt már vágják a fát,emberi mivoltának
minden gallyát,míg csak a tözs áll gyökér nélkül,némán,
tekintete mögött csak egy üveg marad,
ennek tükrében szelleme tovahalad,
egy hatalmas tű tör át a vénán,
a vér vírus a gépezetben,
organikus kártevő a mechanikus évezredben,
Az érzelmek eltűnnek a süllyesztőben,
Őt már kábelek tartják,
Isten dobott,ember hozott!
s ki távozni kíván,azt az ajtóban robotok várják,
Nézz ránk!A lelkünket már csak kábelek tartják.