Az alapoknál kezdve arról van szó, hogy pontosan azt bízzuk egy szoftverre, amit régen egy vagy több ember "kézzel" hajtott végre. Adott a hardverük ami alapvetően semmire sem jó, hisz nem tudjuk irányítani...

Mérnökökből álló csapat neki áll tehát egy olyan programot írni, ami kommunikál a hardverrel és alapvető műveleteket hajt végre valamint kezeli annak részeit (pl megszakítások). Ez az igazi gépi kód, a processzor nyelve. OSI modell alsó rétege. Viszont ezt nem tudja használni egy hétköznapi ember. Ezért tovább fejlesztik ezt és fölé épül egy kommunikációs réteg. Ezt a "programot" bővítik tetszőleges szintig, tovább komponensekkel. Ez maga kernel. A rendszer és a hardverközi réteges architektúra magja. Látható hogy ez az a komponens ami alapjaiban vezérli a gépet, ha itt hiba van -legyen a többi rész bármilyen jó is - már elbukott a rendszerünk.

Ez eddig mind szép és jó, de még nincs kommunikáció a felhasználóval. Erre alkotják meg az úgynevezett shell-t, ami tulajdonképpen egy parancs fordító algoritmus. Kommunikálni tud a felhasználói felülettel és a kernel felé továbbítja a parancsokat gépi nyelvben.

..csak van egy pici probléma.. A shell-t sem lehet emberi nyelven utasítani. Miért? Mert nem minden kód fordítható le program nyelvre. Lássunk egy példát:

Parancs:
Rajzolj fel egy képet!
Próbáljuk meg elképzelni mit kéne beírni ahhoz hogy ez megtörténjen..nem túl biztató. Ember nem lenne aki ezt így csinálná. Ezért a shell-ben ezeket az eljárásokat előre tárolják és megkönnyítve a programozó életét külső parancsokhoz rendelik őket.

Ezek a függvény könyvtárak, az úgynevezett API-k. A Windows-ok a beépített függvényei segítségével képesek vagyunk tehát kezelni közvetve a kernelt, mely kezeli a vezérlőprogramokat, ezáltal úgy irányíthatjuk a hardvert, hogy nincs szükségünk a gépi utasítások ismeretére. Milyen egyszerű és rövid út nem?
Ezért kell elmondanunk a tehát a gyors hozzáférésről. A láthatóan körülményesebb út bejárása miatt az idők sokasága tud eltelni egy-egy egyszerű program elindulásáig.

Vagy nem? Nem! Az ügyes programozó nem használja az API-kett, hanem közvetlen a shell-t programozza (nagyon kevés ilyen program van már). Ezzel egy hiba forrás már ki is lenne iktatva, marad kettő, amit nem lehet.

Kettő? Azt csak szeretnénk... Van ugyanis nekünk egy remek kis adatbázisunk, amit registrynek hívnak. Mire jó? Megpróbálom leegyszerűsíteni, amit általában írnak róla. Mindenhol ezt olvashatjátok, tehát ne fogjátok rám hogy másoltam, mert ezt nem lehet másképp leírni. (egyébként a saját szakdogámból ollózom ki a következő sorokat, ami ÉN írtam, csak megpróbálom érthetőre fordítani a földi halandók számára is)
Nos minden "jó" program a Windows rendszerleíró adatbázisának kulcsaiból veszi fel és oda is tárolja le a belső értékeit, ezért a telepítők futtatása feltétlenül szükséges, e nélkül a programok nem vagy csak korlátozott mértékben működőképesek. Tulajdonképpen ez a Windows agya, mivel ide tárolja el az operációs rendszer a számítógépre telepített szoftverek és hardverek szinte valamennyi beállítását, valamint az összes felhasználói beállítást is. Ha a Windows beállításán bármit is változtatunk az az esetek 90%-ában a Registryn keresztül történik.
A Registry a korábbi Windows-okban (Windows 95, Windows 9 a két fájlban, a system.dat-ban és a user.dat-ban bájt kódban van letárolva. Ezek a C:Windows könyvtárban találhatók és adott esetben rejtett attribútumúak, szerkesztésüket (sajnos) a Windows kezeli. Az NT alapokon nyugvó Windows verziókban a Registry a software, hardware, security, sam, ntusers.dat fájlban kódolódik.
A Registry valójában egy ötmappás listából áll (korábbi Windows-okban 6), ezek az úgynevezett főkulcsok. A nevük a HKEY_ karaktersorozattal kezdődik. Az öt főkulcs a regisztrációs fájlok tartalmát mutatja meg. Ezekben további al-kulcsok találhatóak. Tulajdonképpen a Registry egy szigorúan hierarchikus felépítésű adatbázis, amelyben egy-egy tárhelyet nevezünk KEY-nek vagy magyarul kulcsnak. Az összes kulcs, legyen az fő, vagy al-kulcs, bejegyzéseket tartalmaz. Minden kulcs legalább egy Standard nevű bejegyzéssel rendelkezik. Ennek az értéke azonban gyakran üres („Nem beállított érték”. A HKEY_CLASSES_ROOT, a HKEY_CURRENT_CONFIG főkulcsok a HKEY_LOCAL_MACHINE adott al-kulcsainak a másolatai. A HKEY_CURENT_USER is a HKEY_USERS al-kulcs leképezése. Ha a Registry-t a két hely valamelyikén megváltoztatjuk - legyen ez a másolat vagy az eredeti - a változtatás mindig mindkét helyen érvényesül. Mi következik ebből? Ha valahol valamit rosszul csinál egy program, egyből jön egy dupla hiba.
Egy-egy kulcs értékeinek öt alakja létezik: (a korábbi Windows-okban 3 féle) Lehet karakterlánc (tetszőleges szöveg), bináris érték (hexadecimális alakban) és DWORD érték (hexadecimális és decimális alakú számérték). Itt úgynevezett adattípusokat is szokás emlegetni. A karakterláncok szokványos szavak, míg a bináris és DWORD értékek csak a gép tudja értelmezni. A bináris értékek hexadecimális számokból állnak. A DWORD értékek („Dupla szó” hexadecimálisan és egyben decimálisan is bejegyződnek. Xp alatt létezik még karakterláncsoros érték és bővíthető karakterlánc érték.
A HKEY_LOCAL_MACHINE a számítógépünkkel kapcsolatos összes információt tartalmazza, vagyis az összes hardver és szoftver beállítást. A HARDWARE al-kulcsban találhatók például a processzor adatai, míg a SYSTEM al-kulcs a rendszer indításával kapcsolatos összes információt rejti. Az itt elhelyezett adatok az összes felhasználóra egyformán érvényesek. Még egy hiba forrás. Ha egyik felhasználói oldalon hiba történik, akkor az a többi fiókot is egy csapásra a kékhalálba küldheti. A HKEY_CLASSES_ROOT kulcs a HKEY_LOCAL_MACHINESoftwareCLASSES másolata. Ez az összes fájlformátum (pl. exe, doc, jpg stb.) és OLE-objektum adatát tartalmazza. Itt határozódik meg egy fájlformátum helyi menüjének összes parancsa is pl.
A HKEY_CURRENT_CONFIG a HKEY_LOCAL_MACHINEConfig00X al-kulcs másolata. Ez a számítógép aktív konfigurációját tartalmazza, feltéve, hogy a számítógép több hardverkonfigurációja is van. Általában csak egy van így itt az alakja HKEY_LOCAL_MACHINEConfig001. A HKEY_USERS kulcsban a bejelentkező összes felhasználó adata tárolódik el. Ennek a DEFAULT al-kulcsában azok a szabványos beállítások kaptak helyet, amelyek minden felhasználóra egyaránt érvényesek. Minden bejelentkezett felhasználó egy saját al-kulcsot is kap, amelybe a személyes szoftver beállítások kerülnek. A HKEY_CURRENT_USER kulcs a HKEY_USERS aktuális felhasználói al-kulcsával azonos. Ha a több felhasználós üzemmód nincs aktiválva, akkor ez a kulcs a HKEY_USERSDEFAULT másolatának felel meg.
A Windows Xp registry tartalmaz még több fő kulcsot is, de ezek nem láthatóak csak speciális programokkal és a felhasználói jogosultságokat tárolják, szerkesztésük nem engedélyezett

Itt van tehát kapásból a kutya elásva. Többszörös hiba forrás. A stabilitás itt bukik meg. Miért? Mert a Windows adatbázis kezelője egy ócskaság. A Registry egyre csak nő és nő miután fent van a rendszer.

Ezért ami az első lépés egy stabil rendszerhez az az, hogy megszabadulunk a benne lévő szemét hegytől amire a Windows nem hajlandó. Erre számtalan remek kis program van már. Én pl még a RegCleaner-t használom, de a 64 bites rendszereket nem igazán kezeli ahogy lenéztem, ezért nem ajánlom.

Hiába tiszta viszont a Windowsunk "lelke", ha a "teste" tele van "szeméttel": a háttér tár. Újra fel fogja venni a felesleges dolgokat a registrybe és megint lelassul az egész.

Van ugyanis a Windowsnak egy nagyon kellemetlen "gyorsító tára" ezt hívják temp-nek. Kapásból van belőle 3 db is.
Egy a rendszer meghajtó gyökér könyvtárában pl :C: Temp
Egy a felhasználói profilunkban: Rendszer meghajtó:Documents and SettingsFelhasználói névLocal SettingsTemp
..és végül egy a Windows könyvtárán belül is.

A középső leginkább használt. Érdemes rá figyelni mert hamar megtelik mindennel. Ez az igazi lomtár. Ide aztán mehet minden..

Nos ami itt van azt egyszerűen töröljük ki, nincs rá szükség.

..és még mindig lassú a rendszer..

Miért is? Mert elfelejtettük a játékszabályokat. Minden program fogja valamilyen szintem az erőforrásokat, mindnek megszakítás igénye van. Ez egyen értékű azzal, hogy a processzor egy soha véget nem érő ciklusba üzemel, még a rendszer fut és kiszolgálja azt amit indítottunk.

Győződjünk meg óla tehát mi kell nekünk. Ami az életben nem volt használva, "csak van" az a kék halál jó barátja.

Vegyük elő a régen elfelejtett Start menü alól tehát az msconfigot és nézzük meg mi az amit elindítottunk. (Start menü Futtatás msconfig ) Menjünk át az "Automatikus indítás" fülre. ..és mit látunk? Mire hivatkozik? Registry..újra. Ami nincs, az nem megy tönkre. Szabaduljunk meg attól, amiről biztosan tudjuk hogy nem kell.

Szándékosan hagytam a legnehezebbet végére. A stabil rendszer alapja a gyors kommunikáció. ..és hogy szép legyen az élet ezt sem maga a shell tudja. Hív egy olyan programot ami mintegy az adott eszköz "kernel-e", ez a driver. Tartalmaz mindent arról ami a hardver tud és közvetlen kezeli azt. Ne menjünk bele, hogy az "alap kernel-el" hogy kommunikál, mert elég rémálom..

Most jön a kísérlet. Fel kell tenni olyan drivereket amik stabilan működnek. Nem a legújabb, leggyorsabb a legjobb! Kár azt állítani, hogy ami gyors az jó is és közben feláldozni a stabilitást érte. Jöhet a kísérlet. Minden egyes hardver más és más. Meg kell ismerni a géped gyengéit. Hiába az új driver, ha pl a te VGA-d úgy érzi, mintha a Trabantba tennél Ferrari motort.. szétesik az első 5 percben. Szóval válogassunk és próbálkozzunk! Csak merészen! Nagy baj nem lehet. Max újra kell tenni a rendszert és kezdhetjük előröl..

Ha ezeket betartod nagy baja nem lesz a gépednek.. hacsak nem jön egy jó kis vírus..

Üdv: Zsolt