Aki elég gyakran jár fel a PGO-ra az látja, hogy én szinte egyfolytában "itt vagyok". Ez annyiban igaz, hogy éppen enni, fürdeni és egyéb szociális tevékenységet űzni távozom. Aztán sietek vissza... Nem feltétlen csak a fórum miatt. Mindig akad egy-egy jó msn téma, egy kiadós online játék meccs vagy egyéb ürügy.

Olvassuk a WoW-ról, hogy kokain szerűen fertőz. Igen! Ez igaz! Ezért is nem nyúlok hozzá. Szerencsére nincs rá pénzem. Viszont vannak ingyenes címek. Pl ott a legutóbb górcső alá vett Quake Live. Hogy az nem okoz függést? De igen!

Miért? Miért vagyunk itt többet, mint a való életbe? - kérdezik sokan. Azért barátaim, mert a magunkfajta pancsert a való élet nem elégíti ki. Azért vezetünk blogot, azért írunk a fórumba, azért msn-ezünk. Kár tagadni. Ami nem sikerült a való világban, azt a virtuális tér az orrunk elé teszi egycsapásra. Ott lehetsz TE a nyerő. Ott TE vagy a legjobb. Beszólhatsz olyannak is, aki másképp agyon vágna, mert nincsenek következmények... látszólag nincsenek.

A játékok a felelősek? Nem! Mi vagyunk a hibásak: ha nem lenne WoW, akkor aki WoW-ozott, az átmenne valami más játékba játszani. El a valóság elől.

Mit okoz a túlzott "fogyasztás"? - kérdezik egyesek. "Ugyan, semmi bajom nem lehet" - mondják mások.. De igen! Rám nem jellemző, tapasztalt kocka lévén, hogy pl a fájna a fejem a monitortól, ami ezért nem elég elrettentő... Viszont a hátam nagy valószínűséggel nem ok nélkül lázad a gazdája ellen. Valamint a lábam... (magam alá húzom a fotelban...) igen erős fájdalmak árán sikerül csak kinyújtani néha. Szemüvegem nem a gép miatt van és nem romlott a szemem több mint 10 év alatt, úgyhogy ezt gyorsan felejtsük is el. Persze ez ember és monitor függő.

Szociális deviancia: mondta már valamelyikőtök a való életben hogy "lol"? Vagy azt hogy "vok"? Ha igen a válasz, akkor jó eséllyel nincs valami rendben. Képzeljük el a következő helyzetet: társasában vagyunk, de nincs téma: mindenki hallgat mint a sír. Mivel állunk elő? Na ná hogy el kell mesélni, hogy épp sikerült kipörgetni egy-egy nagy címet.

Ezután jön a vég stádium: elfelejtünk enni! Igen, előbb csak enni. A környezet beszűkül, a gondolatok elvesznek a virtuális térben. A való világ problémáit a játék öröme enyhíti. Ismerős? Drog. Kemény drog.

Hallucinációk: minden "3d"-s játék egy téveszmén alapul, a látásunk azon hiányából táplálkozik, hogy minden perspektivikus képet térben akarunk látni. Kvázi érzéki csalódás, ami ugye hallucinációs fázis. Újabb érv: a játék drog. Elektronikus kábítószer. Ha tetszik, ha nem. Másképp nem kéne az újabb és újabb cím.

Végstádium: nem szabadulsz, legalábbis az akarat gyenge egyén nem lehet "kiszedni" a virtuális térből többé. Úgy szoktam mondani, hogy vannak a függőségnek fokozatai, mint a kábítószernél is. Első körben csak a mindennapos msn jellemző. Regisztráció valamelyik fórumra. Semmi több. Aztán bővül a kör. Újabb fórum. Az offline játékok egy síkúvá vállnak. A "lol" és az egyéb msn-es agysorvadások tünetei jelentkeznek. Újabb kommunikációs csatornák nyílnak. Steam, Skype.. mind kell. (PGO privát chat...). Aztán kezdetét veszi a játék beszerzés. Jön a torrent. Azon ugye minden ott van. Nyitott az út a végstádium felé. Abban már mindig adódik új offline cím és megjelennének az online móka örömei, magukba zárnak, mindörökre.

Kérdezd meg magadtól, ha ezt olvasod, miért emlékszel jobban egy játékot hogy kellett végig vinni, mint arra mikor van az unokaöcséd szülinapja. Miért tudod pontosabban egy-egy játék "forgatókönyvét", mint azt hogy mi történt a múlthéten.

Kérdezd meg magadtól, miért olvasod most ezt? Miért vagy itt? Tudsz válaszolni? Ugye hogy nem, függő vagy. Vagy ha még nem vagy, akkor az leszel. Koczka!

Ki lehet szabadulni? Igen! Van szabadulás. Tudni kell a mértéket és kell egy jó barát, szerető, szülő, aki időben vissza hoz a valóságba. Még nem késő!

Kapcsold ki azt a gépet! Az a játék holnap is ott lesz a merevlemezen! Akkor is folytathatod. Nem kell egy nap alatt végére érni! Menj ki a szabadba, vegyél tudomást arról hogy az a világ bármilyen rossznak is látszik, sokkal szebb mint amit a programozó tervezett. Mi a szakzsargonban azt mondjuk rá, hogy a valóság végtelen poligon számú. Nem reproduktív állapot. Szóval nem lehet és nem is célszerű helyettesíteni.

Okuljon mindenki az én negatív példámból: ez a 20. órája hogy itt vagyok. Nagyon fáj a hátam, alig látok és valószínű az előző 7,5 óra ücsörgésnek hála, nem fog sikerülni elsőre felállni. Ugye nem akarjátok ezt az utat?

Mindezek egy krónikus függő jó tanácsi, vagy megfogadjátok vagy magatoknak kell elég erősnek lenni (feltételezem van köztetek aki igenis az). Aki nem az elbukik, mint

Zsolti

Sziasztok!