...de most. Egyszerre lett olyan ez a föld, amilyennek soha sem gondoltuk volna. Nem akarok elemzést írni, mert én nem vagyok sem közgazdász sem banki szakember. Én csak arról fogok írni mit jelent ez egy átlag vagy átlag alatti ember szemszögéből.

Ugye halottatok arról mit okoz a jelenlegi helyzet? Megszűnnek a munkahelyek. Köztük volt az én helyem is. Két út van: aki ott maradt szintén nem irigylésre méltó. Lesz mit ennie, van anyagi háttere és nem utolsó sorban a harmadolt munkaerő miatt háromszor annyi munkája ugyan azért a fizetésért.
A másik az én sorsomra jutottak útja. Akik már nem kellettek. Melyik rosszabb? Egyik sem. Bármilyen hihetetlen, mindkettő kikészíti az embert. Az eredmény megdöbbentő. Széteső családok, megcsömörlött emberek. Már az öreg hölgyek sem olyanok, ahogy korábban írtam... ezt még ők sem hagyják szó nélkül. Már furcsállom hogy egy sem mondja a buszon, hogy "ez hogy néz ki?" Nem pletykálnak.. Csak ülnek és néznek maguk elé. Halálosan csendben. Kiült az arcukra a félem.
Azt hiszitek ezért egy ember a felelős? Egy ország, egy év? Nagyon súlyos tévhit. Szerintem nálunk okosabb emberek sem tudják hol kezdődött, de azt igen hogy mi lesz a vége...
Nem is olyan rég, mentem a papírokért a postára és útközben a következő jelent fogadott. Lélek szakadva fut utánam két kisgyerek (nem romák voltak !!! ) Azt mondja az egyik: "Bácsi, mi nem szoktunk koldulni, de már nagyon éhesek vagyunk. Száraz zsemlét is elfogadunk" Más esetben az jutott volna eszembe, hogy biztos lopni akarnak... de most nem. Láttam rajta hogy igazat mond. Sajnos sem egy árva zsemle, sem pénz nem volt nálam. Hát összeszorult a torkom és meglett "felnőtt" létemre majdnem elbőgtem magam.

Ez tehát a jövő? Így nő fel a következő generáció? Erre azt mondja valaki, hogy "depressziós lettél". Nem lettem a francba is! Nem lettem! Én ugyan az vagyok aki 10 éve vagy előtte. Engem nem vakított el semmi.
Nem éppen ide illő sorok ezek, de nem csak én vagyok így. Ez az az érzés, amiről más is beszélt. Mint egy rossz rémálom, amiből tudod hogy nem lehet felébredni. Mint amikor fut sz a ember álmába egy ajtó felé és mikor oda érne, akkor az ajtó ismét 100 méterrel arrébb repül és ő pofára esik. Újra és újra.

Egyre több adóság, egyre keményebb terhek és még nincs vége. Pontosabban van akinek vége van. Szerencsére nem elérhető egy olyan statisztika sem, hányan halnak éhen évente világszerte, de van egy olyan érzésem hogy az a szám folyamatosan emelkedik. A megélhetési bűnözés realizálódik lassan. Ami lehetetlennek tűnt, az most nagyon is valóságos.
Miért? "Elk..rtuk, nem kicsit...!" Valahol igen. Hagytuk, hagyták hogy idáig fajuljon a dolog. Jöhet a "válság kezelő program", csak kár hogy semmire sem jó... egyik sem.

Új világ születik a rég romjai felett. Egy kegyetlen, sötét, elborult világ. Ahol leszúrnak ha rosszul nézel...(nem kell kommentálnom gondolom..) Ahol majd ha dolgozni akarsz, akkor előbb ki kell b..ni a másikkal hogy kirúgják és legyen helyed.

Magam sem tudom miért írtam ezt le. Egyszerűen csak..

Sziasztok!